LeBron James és Kobe Bryant – egyértelműen az aranyra hajt az amerikai válogatott (Fotó: Action Images) |
A LEBONYOLÍTÁS
A férfiak tornája július 29-én veszi kezdetét és minden második napon rendeznek csoportmeccseket. Tehát július 29-én, 31-én, augusztus 2-án, 4-én és 6-án. Az egyenes kieséses szakasz is hasonló ütemben folytatódik. A negyeddöntőket augusztus 8-án, az elődöntőket 10-én, a döntőt és a bronzmeccset pedig augusztus 12-én játsszák. A versenyre kijutott válogatottakat két darab, hat fős csoportba sorolták be. Az A-csoportban Argentína, Franciaország, Tunézia, Litvánia, Nigéria, és az Amerikai Egyesült Államok szerepel majd. A B-csoportban pedig Ausztrália, Brazília, Kína, Nagy-Britannia, Oroszország és Spanyolország feszül egymásnak. A körmérkőzések után 8 együttes továbbjut, 4 pedig búcsúzik a további küzdelmektől. Az egyenes kieséses szakasz lebonyolítása a megszokottak szerint zajlik. A felső ágon B2–A3, A1–B4 mérkőzéseket rendeznek, míg az alsó ágon A2–B3, B1–A4 lesz a párosítás.
TÖRTÉNELEM – FÉRFI KOSÁRLABDA TORNÁK AZ OLIMPIÁN
1904-ben a St. Louisban rendezett olimpián debütált a sportág, ekkor még csak bemutató mérkőzések keretében. A hivatalos programban először Berlinben, 1936-ban szerepelt a kosárlabda a férfiak számára. A döntőt borzasztó körülmények között, szakadó esőben, sáros pályán rendezték. Lelátók hiányában az emberek körülállták a pályát, el tudjuk képzelni milyen hangulat lehetett közel ezer emberrel a küzdőtér mellett. A döntőben az Egyesült Államok válogatottja legyőzte Kanadát, így övék lett az első kosárlabdában kiosztott olimpiai aranyérem. A bronzot Mexikó nemzeti csapata gyűjtötte be. Az érmeket nem kisebb név adta át, mint James Naismith, akire a kosárlabda atyjaként tekintünk.
A II. világháború után, az olimpia „visszatért” az emberek éltébe, 1948-ban Londonban rendezték meg a nyári játékokat. A mérkőzéseket továbbra is szabadtéren bonyolították, és az Egyesült Államok győzelméhez újfent kétség nem férhetett. Idén a torna visszatér egyik korábbi színhelyére.
Az 1972-es, müncheni torna bizonyára a kosárlabda társadalom számára az idők végezetéig emlékezetes marad. A döntőben a Szovjetunió csapata mérkőzött meg az Amerikai Egyesült Államok gárdájával. Az utolsó három másodpercet kétszer játszották újra, ezt követően győzött a szovjet együttes, Alekszander Bjelov kosarával. Ez volt az USA első veresége az olimpiai játékok történetében, addig 63 győzelem, 0 vereség állt a nevük mellett. Az amerikaiak természetesen fel voltak háborodva, a játékosok egyhangúlag úgy döntöttek, hogy nem veszik át az ezüstérmet, és el sem mentek a ceremóniára.
Később a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (IOC) is lesöpörte a tiltakozást, pedig még harminc évvel az eset után is zajlott a vita. Miután a 2002-es téli olimpia műkorcsolyabotránya végén (amikor a nemzetközi szövetség egy főembere nyomást gyakorolt egy pontozóbíróra) a NOB a vétlen második helyezetteknek is aranyérmet adományozott, egy amerikai kongresszusi képviselő a kosarasoknak is kérte az aranyat a testülettől, mondván 1972-ben is ez történt: akkor a FIBA főtitkára parancsolt rá a zsűrire jogtalanul, hogy tekerjék vissza az órát. És hogy ki volt ez a képviselő? Bizonyos Tom McMillan. Bizony, az az úriember, aki harminc évvel korábban ott ugrált a müncheni pályán az utolsó másodpercben. A Team USA történetét feldolgozó cikksorozatunkban már foglalkoztunk ezzel a fináléval, melyet Zsivera Gábor tollából itt elolvashattok! http://kezdo5.hu/index.php/nba-team-usa-toertenelme/320-a-team-usa-toertenelme-a-legnagyobb-drama-14-resz
Az 1988-as szöuli olimpia volt az utolsó alkalom, hogy a férfi kosárlabda tornán amatőr játékosok szerepeltek. Addig ugyanis kizárólag olyan olimpikonok szerepelhettek az ötkarikás játékokon, akik amatőr státuszúak voltak. 1989-ben azonban a FIBA eltörölte az amatőr és profi játékosok megkülönböztetésére vonatkozó szabályt. Ezzel megnyílt az út a profik számára, hogy megmutathassák az olimpiák közönségének, mi is az a kosárlabda!
1992-ben, a barcelonai játékokon már részt vehettek az NBA sztárjai, jött a „Dream Team”. Talán nem túlzás azt állítani, hogy annak az olimpiának a legnagyobb jelenségei voltak. Ezrek és ezrek lesték minden léptüket, csodálták játékukat. A Chuck Daly által vezetett gárda átlagban 44 ponttal győzte le ellenfeleit, méghozzá közönségszórakoztató játékkal! Sokat elmond a játékosok nagyságáról, hogy egy-egy büntetőnél az angolaiak például pacsiztak velük, persze megtehették, csak 68 pontos zakót kaptak. Kérdés nem fért hozzá, hogy a Team USA megérdemelten nyerte meg a 1992-es játékok aranyérmét. Olyan kosárlabda élményt tálaltak a nézők el, hogy aki látta egyszer is, nem felejti el amíg csak él...
A „Dream Team” névsora: David Robinson, Patrick Ewing, Larry Bird, Scottie Pippen, Michael Jordan, Clyde Drexler, Karl Malone, John Stockton, Chris Mullin, Charles Barkley, Earvin „Magic” Johnson, Christian Laettner
A nyári olimpiai játékok férfi kosárlabda tornájának eddig mindösszesen 4 különböző győztese volt. A rekordtartó természetesen az Amerikai Egyesült Államok, mely 16 szerepléséből 13-szor szerezte meg a legfényesebb medáliát. Őket követi két sikerrel a korábbi Szovjetunió, akik 1972-ben és 1988-ban szereztek aranyérmet. Egy-egy sikerrel áll a dobogó harmadik fokán Argentína és Jugoszlávia, előbbi 2004-ben, Athénban, utóbbi 1980-ban, Moszkvában ért fel csúcsra. 58 nemzet indult eddig a játékokon, köztük találunk olyan egzotikumokat is mint, Szingapúr, Irak, India, Fülöp-szigetek, Svájc és Thaiföld. A szereplési csúcstartó az Egyesült Államok válogatottja, ők az eddigi 17 tornából egy kivétellel az összesen szerepeltek, ez az egy az 1980-as, moszkvai olimpia volt.
A REKORDER
Az olimpiai játékok történetének legidősebb játékosa a chilei Eduardo Kapstein, aki 44 évesen és 125 naposan játszott Chile nemzeti együttesében, 1948-ban. Az első londoni olimpia alkalmával állította fel ezt a rekordot. 1936-ban, Berlinben is olimpikonként szerepelt, ő volt chileiek legeredményesebb játékosa, összesen 29 megszerzett ponttal. Akkor kilencedik, tizenkét évvel később pedig hatodik helyet szerezték meg a végelszámolásnál a dél-amerikai ország válogatottjával.
Nagy-Britannia – rendező |
Amerikai Egyesült Államok – világbajnok |
Tunézia – afrikai bajnok |
Argentína – Amerika-bajnokság, 1. helyezett |
Brazília – Amerika-bajnokság, 2. helyezett |
Ausztrália – óceániai bajnok |
Spanyolország – Európa-bajnokság, 1. helyezett |
Franciaország – Európa-bajnokság, 2. helyezett |
Kína – ázsiai bajnok |
Litvánia – kvalifikációs torna 1–2. helyezett |
Oroszország – kvalifikációs torna 1–2. helyezett |
Nigéria – kvalifikációs torna 3. helyezett |