A pallérok dicsérete – Malonyai Péter jegyzete

Grundmentalitás jellemezhette a stuttgarti védőket, amikor Szoboszlai Dominik nekikészülődött a szabadrúgásnak a lipcsei meccs 25. percében. „El se lát odáig!” – mondogathatta a kapus is, hiszen mindössze két alibiből felugró csapattársa alkotta a sorfalat. Kétségtelen, a távolság csaknem 30 méter volt, ám aztán jött a labda, Florian Müller pedig ment – hogy kiszedje a hálóból.
Grundmentalitás jellemezhette a stuttgarti védőket, amikor Szoboszlai Dominik nekikészülődött a szabadrúgásnak a lipcsei meccs 25. percében. „El se lát odáig!” – mondogathatta a kapus is, hiszen mindössze két alibiből felugró csapattársa alkotta a sorfalat. Kétségtelen, a távolság csaknem 30 méter volt, ám aztán jött a labda, Florian Müller pedig ment – hogy kiszedje a hálóból.

Fantasztikus lövés volt, Szoboszlai mozdulatának minden eleme oktatófilmbe illik (súlypont, kitámasztás, lendítés – mi van még?), ám nem hiszem, hogy valamennyi részletében lemásolható. Mert a lényegről még szó sem esett. A labda nem úgy vágódott a kapuba, mintha zsinóron húzták volna (egyébként: láttak már zsinóron húzott labdát, ami nem simi?), az ilyen lövések persze hogy a felső sarkokban érnek célt, a magyar klasszis esete különleges. A bombaerősen meglőtt labda nem egyszerűen csak süvített a kapu felé, hanem egyszer még le is pattant, az ütközéstől mintha még fel is gyorsult volna.

És ezzel még nem volt vége. Szoboszlai gondoskodott arról, hogy ne a véletlen számlájára írjuk bombagólját, a 49. percben akcióból talált a kapuba úgy, hogy előbb lövésre készülve maga elé tette a felé fejelt labdát, majd felpattanása után tökéletes mozdulattal lőtte a jobb alsó sarokba.

A válogatott csapatkapitány produkciója emlékezetes, két gól egy 2–1-re megnyert meccsen csakis az lehet, ám a látvány túlmutat az aktualitáson. Kérem alássan, végre van egy olyan futballistánk, aki nem csupán tüzel, lőni is tud. Most nyilván azt hiszik, viccelek, pedig dehogy. Nem mondom meg, melyik szombati NB I-es meccs pereg (túlzok, bár nem vagyok költő) mellettem a televízióban, amíg írom mindezt, ha időnként felnézek, a látvány csak megerősít.

Véletlenek persze nincsenek. Szoboszlai lipcsei statisztikái enyhén szólva is kimagaslók ebben az évadában. Huszonöt tétmeccsen négy gólt és 13 gólpasszt számlál, ami azt jelenti, hogy meccsenként 0.68 találatban részes.

Kérdezhetik, mi a titka Szoboszlainak, miközben nincs itt semmi rejtély. A játékos 22 esztendős, s nem csupán pallérozódott felcseperedvén, hanem – és ez a lényeg – kitűnő pallérok építgették. Olyannyira, hogy képzett futballista lett, aminek zsigerből illik, mit illik, kell jönnie az elitben, az nála az alap. Nincs vele gondja, így aztán nem csoda a plusz – esetünkben a két nagyszerű gól.

A szakmunkás-bizonyítványtól még senki sem lett pallér – ezt azért jó tudni.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!