Kosznovszky Márk: Minden szép és kerek lenne, ha nincs a sérülés...
– Hogy bírja?
– Időnként nehezen, máskor könnyebben – mondta lapunknak adott interjújában Kosznovszky Márk, az angol másodosztályú Portsmouth 23 éves magyar középpályása, aki december 29-én a Charlton elleni bajnokin sérült meg, elszakadt a kereszt- és az oldalszalagja. – A párom, a családom, a klub és a csapattársak is mellettem állnak, így azért könnyebb átvészelni a lelki és testi fájdalmakat.
– Mi történt pontosan?
– A vonal előtt próbáltam elérni a labdát, hátulról és oldalról is érkezett ellenfél, szerelni akartak, de meglöktek, s mivel nagy szöget zárt be a lábam, a balra leérkezve éreztem, nagy a baj. Hét éve szintén elszakadt a keresztszalagom, csak akkor a jobb lábamban, de most nagyobb, élesebb fájdalmat éreztem. Nem tudtam lábra állni, néhány perc után viszont igen, bíztam benne, nincs akkora probléma. Az öltözőben jegelték, de ezután már mankó kellett, hogy menni tudjak. A vezető orvosunk mondta is, szinte biztosan elszakadtak a szalagjaim, ezt utólag a vizsgálatok igazolták. Eszembe jutott, mi vár rám – az első napokban magam alatt voltam, de már próbálok előre tekinteni.
– Mi volt az oka, hogy csak másfél hónappal a sérülése után, múlt héten kedden műtötték meg?
– Sokat fejlődött az orvostudomány, s azt mondták, jobb, ha az oldalszalag nem műtéti úton gyógyul, hanem magától, ezért kellett várni öt hetet – az egyik legjobb londoni klinikán kezeltek, szinte az összes Premier League- és Championship-játékos sérülését itt teszik rendbe. A műtét előtti hetekben mankóztam, az sem volt könnyű, de most újra kezdhettem az egészet… Régen két hétig semmit sem lehetett csinálni, most már naponta négyszer kell tornáztatni a lábamat, kétszer az izmot stimulálni és hatszor jegelni. Kőkemény időszak ez, de egyszer már sikerült felépülni ilyen sérülésből, miért ne sikerülne újra? Sőt, akkor jobb állapotban tértem vissza a pályára, mint a kiesésem előtt, ez a tervem most is.
– Mit mondtak az orvosok, mikor térhet vissza a pályára?
– El kell telnie nyolc hónapnak, hogy minimális legyen az újrasérülés kockázata, de ez időnként még a kilenc hónapot is eléri. Nem szabad siettetnem semmit, főleg a hajrában, amikor már a csapattal edzhetek. Remélem, mindenre jól reagál a lábam, és akkor fokozatosan vehetem a lépcsőfokokat. Van, hogy nehezen jön álom a szememre, fáj a lábam, nem is tehetek alá párnát, jobb, ha feszül kicsit, ráadásul mindig hanyatt kell feküdnöm, ez mind nehezíti a pihentető alvás lehetőségét. De már a következő feladat jár a fejemben, vagyis hogy minél nagyobb szögben be lehessen hajlítani a lábamat, csak ezután jön majd az izom visszaépítése és az egyenes irányú futás.
– Látta csapata összes mérkőzését?
– Egyet, éppen a Charlton ellenit nem, akkor műtöttek. Szerencsére az utóbbi két bajnokinkat megnyertük, a téli erősítéseink jól sikerültek, reális az esélyünk van a bennmaradásra. Jelenleg a tizenkilencedikek vagyunk, a huszonkettedik, már kieső Leicester hat ponttal áll mögöttünk, ráadásul mi egy bajnokival kevesebbet játszottunk.
– Tavaly nyáron szerződött az MTK-tól Angliába – azt kapta, amit várt? Persze a sérülést leszámítva…
– Gyerekkori álmom vált valóra azzal, hogy Angliában futballozhatok. Fel kellett vennem a ritmust, kis rutint is kellett szereznem, s így egyre több percet tölthettem a pályán. A társak és a szurkolók is elfogadtak, az pedig, hogy szinte minden bajnokin telt ház előtt játszhatok, tényleg óriási élmény. Minden szép és kerek lenne, ha nem sérültem volna meg…
