Bolla Bendegúz: Sokat lendített rajtam az idény

Aggodalomra semmi ok! Bolla Bendegúz kimaradt ugyan a Rapid Wien első nyári felkészülési mérkőzésének meccskeretéből, nem sérülés, betegség vagy bármilyen más sajnálatos tényező miatt nem lépett pályára, hanem a júniusi (remek) válogatott szereplése miatt egy héttel többet pihenhetett társainál. A 25 éves jobbhátvéd rászolgált a kikapcsolódásra, az előző idényben jelentős terhelésnek volt kitéve: 46 mérkőzésen (a hosszabbításokat nem számolva) 3997 percet töltött a pályán klubjában, ami átlagosan 87 percet jelent, és a magyar válogatottban is nyolc meccsen szerepelt 568 percet. A futóadataiból kitűnik, nem spórolt az energiával. A SportsBase (nemzetközi kupamérkőzésekre vonatkozó) mérései alapján 10 981 métert tett meg meccsenként, ezzel a negyedik legtöbbet futotta csapatából, valamint találkozónként 347 méterrel a második legtöbbet sprintelte, úgyhogy nemcsak sokat játszott, hanem rendesen oda is tette magát.

„Ilyen hosszú idényem még sohasem volt, rengeteg meccs van a lábamban – mondta a Nemzeti Sportnak Bolla Bendegúz. – Rendesen elfáradtam az évad végére, de nem panaszkodom, örülök, hogy ilyen sokszor számítottak rám a klubomban és a válogatottban. Negyvenhat tétmérkőzésen léptem pályára, rengeteget kellett utazni, kevés idő jutott nyárig a szusszanásra, de minden nehézség ellenére megérte – ezerszer inkább ez, mint hogy padozzak év közben. Lekopogom, súlyosabb sérülés nélkül lehoztam ezt az időszakot, ami biztosan a javamat szolgálta.”

Pedig érzelmileg sem lehetett könnyű feldolgoznia az évad történéseit, a bécsi zöld-fehéreknél töltött első éve hullámvölgyekkel volt tele: a csapat októberben a másodosztályú Stripfing ellen kiesett az Osztrák Kupából, majd hiába vezette december közepéig az osztrák Bundesliga tabelláját, a 2025-ös esztendőben tizenhat bajnokiból mindössze ötöt nyert meg, így lemaradt a dobogóról, és csak a LASK ellen megnyert rájátszás révén harcolta ki a Konferencialiga-indulást – ebben a sorozatban a nyolc közé jutott, a svéd Djurgarden azután búcsúztatta, pedig az első, stockholmi meccset a Rapid nyerte meg.

„Felemás idény volt, két részre bontanám – folytatta a 28-szoros válogatott jobbhátvéd. – Az európai kupaszereplést sikerként lehet elkönyvelni, túlteljesítettük az elvárást a negyeddöntőig meneteléssel. Mindenki előre aláírta volna, hogy a nyolcig jutunk, de azért ha visszagondolok, hogyan estünk ki, van bennem hiányérzet. Sajnáltam, hogy eltiltás miatt ki kellett hagynom a bécsi visszavágót, a pálya széléről tehetetlenül néztem, amint a srácok több mint nyolcvan percen át küzdenek emberhátrányban, hogy valamiképp kibekkeljék a meccset – sajnos nem sikerült, pedig nagy élmény lett volna a későbbi győztes Chelsea-vel megmérkőzni az elődöntőben. Ennél azonban bosszantóbb, hogy a bajnokság nem az elképzeléseink szerint alakult, az Osztrák Kupáról nem is beszélve, abból sokkal többet ki lehetett volna hozni. Mondhatjuk, az idény legvégén megmentettük, amit lehetett, a rájátszásban hátrányból felállva felülkerekedtünk a LASK-on, amivel kivívtuk a nemzetközi kupaszereplést. Ezzel együtt vegyes érzésekkel tekinthetünk vissza az évadra, voltak feszült részei. Akárhogy is alakult, a legfőbb célunkat azért elértük, ott leszünk Európában.”

A SportsBase teljesítménymérő indexe szerint a Konferencialigában a Rapid második legjobbja volt, csak a hatmillió euróra taksált Mamadou Sangaré előzte meg. A Cube osztrák Bundesligára vonatkozó adatai rámutatnak, a bajnokság egyik legjobb jobb oldali védője volt az idényben. Stílusa alapján progresszív szélsőként jellemezte az adatelemző portál, amely szerint leginkább a labdabirtoklási fázisban mutatott játékával emelkedett ki a bajnokság többi, posztján szereplő futballista közül: többek között térnyerő passzok, illetve labdavezetések, passzhatékonyság, labdabiztosság, a beadások, a kiugratások, a kulcspasszok és a lövések számában is az elitez tartozott.

Látványos azonban a kontraszt, hogy a védekezésbeli mutatói jócskán elmaradnak a támadókétól – hiába, nem tudja meghazudtolni magát, támadó szellemű védő.

Bolla Bendegúz lapunknak januárban úgy nyilatkozott, a Rapid jó lépés lehet neki a hosszabb távú, végső célja felé, ami nem más, mint a német Bundesliga. Rákérdeztünk, első éve az osztrák topklubban mennyiben segítette közelebb ahhoz, hogy elérje, amiért küzd.

„ Jó formában éreztem magam év közben még akkor is, amikor a csapatnak nemigen ment a játék. Sokat lendített rajtam az idény, most azon vagyok, hogy minél jobban sikerüljön a nyári felkészülés, utána pedig csak arra figyelek, hogy minél sikeresebb idényünk legyen a Rapiddal, és hogy én is a lehető legjobb játékkal segítsem az együttest.”

A konkurencia dacára az előző évadban alapember volt az osztrák rekordbajnoknak, Robert Klaussnál, majd a megbízott edzőként irányító Stefan Kulovitsnál is betonbiztos volt a helye a kezdő tizenegyben. A nyártól azonban új edzőnek kell bizonyítania, hiszen immár a Ferencváros korábbi szakvezetője, Peter Stöger irányít.

„Még nem sokat tudok Peter Stögerről, de az megvan, hogy annak idején a Rapidban játszott, az Austria Wiennél pedig edzősködött. A válogatottnál beszélgettem Dibusz Dénessel, aki általánosságban jókat mondott róla. Kicsit csendesebbnek ismerték meg a Ferencvárosnál, meglátjuk, hazai környezetben talán más a habitusa. A felkészülés során megismerjük az elképzeléseit, kíváncsian várom, milyen játékot szeretne a pályán látni. Annak örülök, hogy a szakmai stáb nagy része maradt, bízom benne, hogy ütőképes társaság áll össze az idénykezdetre, és én is sokat tudok segíteni a csapatnak.”

Bécsi összecsapás Schäfer Andrással

A Rapid a Konferencialigában a 2. selejtezőkörben kezd, ellenfele július 24-én és 31-én az északmacedón Szileksz Kratovo és a ­montenegrói FK Decsics párharcának továbbjutója lesz. Az együttes felkészülése során még három tesztmeccsen lép pályára, a főpróbát hazai környezetben tartja július 20-án az Union Berlin ellen – vagyis Bolla ­Bendegúz és Schäfer András csaphat össze.