Verebes: Elvettek az életemből tíz évet

Vágólapra másolva!
2010.02.01. 14:42
null
Verebesről mostanában keveset hallani (Fotó: Szabó Miklós)
Címkék
Már tíz éve eltűnt. Olykor előbukkant, pillanatokra megmutatta magát NB II-es vagy BLSZ I-es csapat kispadján, hogy aztán ismét csendes nyugdíjasként éljen. Talán ez fáj a legjobban Verebes Józsefnek, hogy sehová sem hívják, nincs klub, amely szerződtetné. Ahogy mondja, nem dúskál a javakban, szerényen él, és már lemondott arról, hogy valaha edző legyen.

– Hány fok van a házában?
– Várjon csak, mindjárt megmérem. Bár nem tudom, ez miért fontos – mondta Verebes József. – Csak nem azt gondolja rólam, hogy nincs pénzem a fűtésszámlára?

– Igazán nem akarom megbántani, de valaki felhívott bennünket, és azt mondta, a Mágus annyira szerény körülmények között él, hogy olykor hideg van a házában, s gondot okoz neki
a számlák kifizetése…

– Szerencsére itt még nem tartunk, bár kétségtelen, hogy az elmúlt tíz év alatt tökéletesen átalakult az életem, 140 ezer forint a nyugdíjam, ehhez hozzájön a feleségemé is, amely nincs annyi, mint az enyém, úgyhogy szűkösen élünk. Azt is mondhatnám, hogy akik tönkre akartak tenni, akik le akartak nullázni, akik el akartak tüntetni a magyar futball körforgásából, azok most örülhetnek. Sikerült a nagy mű: Verebes, akit Mágusként emlegettek, csendes, visszavonult nyugdíjas lett.

– Sohasem hallottam még ennyire keserűen beszélni.
– Csodálkozik? Elvettek az életemből tíz évet. Talán a legjobb tíz esztendőt. Szakmailag, érzelmileg, minden téren a csúcson lehettem volna, már ami az edzősködést illeti. A mögöttem hagyott esztendők, az a sok-sok tapasztalat, amit gyűjtöttem, s talán szerénytelenség nélkül mondhatom, a tehetség, ami bennem van, nagy célok elérésére jogosított volna fel. De nem kellettem, egy tollvonással eltüntettek.

– Erre már korábban is célzott, de ilyen élesen még nem fogalmazta meg, hogy gyakorlatilag kicsinálták. Elárulja, hogy ki vagy kik?
– Bizonyára emlékszik, hogy néhány éve még az RTL Klub szakkommentátoraként tevékenykedtem, és magyar bajnoki meccseken dolgozhattam. Az egyik ilyen közvetítés során rajtam volt a füles, tudja, a fejhallgatós mikrofon, amikor egyszer csak azt hallottam, hogy Szieben László, a liga akkori mindenhatója azt nyilatkozza: befejeződött a generációváltás a magyar edzői karban. Azt hittem, valami tréfa. Tudniillik Csank Jánossal, Gellei Imrével és még jó néhány kollégával együtt éppen akkoriban végeztük a számunkra is kötelezően előírt pro licences tanfolyamot, erre mit hallok? Jöjjenek a fiatalok, elég volt az öregekből! Óriási hiba volt ez! Demján Sándor, aki akkoriban a magyar futballt irányította a háttérből, eldöntötte, nincs szükség ránk. Mintha a világ labdarúgásában nem lenne bőven példa arra, hogy hatvan-hetven éves szakemberek dolgoznak sztárkluboknál vagy válogatottaknál. Ezt sohasem bocsátom meg.

AZ INTERJÚ TELJES SZÖVEGÉT – AMELYBEN A MÁGUS ELMONDJA, HOGY SZÖVETSÉGI KAPITÁNYKÉNT NEM LENNE ANNYIRA GYÁVA, MINT ERWIN KOEMAN – A NEMZETI SPORT HÉTFŐI SZÁMÁBAN OLVASHATJA!

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik