Örömömre szolgál, hogy Újpesten minden rendben van, elvégre igazán tradicionális klubról van szó. A hagyományok ugyan mostanság kissé a háttérbe szorulnak, legyen elegendő csak a címervitára utalnom, esetleg az eredményekre, már csak azért is, mert Duchatelet úr a bemutatkozásakor a hetvenes évek sikereit jelölte meg célul. Az akkori nyolc bajnoki cím, két kupagyőzelem, megspékelve két BEK-negyeddöntővel és egy elődöntővel kicsit több, mint az elmúlt hét esztendő két Magyar Kupa-diadala és egy bajnoki bronzérme, de az elnöki székből nyilván világosabban látszanak az erővonalak, meg aztán ugyebár az rendeli a nótát, aki fizeti a zenészt, s esetünkben Duchatelet úrnál van a kasszakulcs.

Ő pedig pontosan tudja, mikor érdemes a zárba illesztenie, ha nem jellemezné az üzleti józanság, aligha költhetett volna egymilliárd forintot csak arra, hogy annak idején rendbe hozza a klub szénáját, hétköznapian: rendezze az adósságokat. Most pedig az a helyzet, hogy vonzó a klub a külföldi befektetőknél, visszatérően érdeklődnek, hogy eladó-e. Duchatelet úr – mint mondja – egyelőre nem akar megválni az Újpesttől, csak akkor gondolkozna el rajta, ha – idézem – „minden szempontból kielégítő ajánlat érkezne”.

Magyarán van az a pénz. Pontosabban: a pénz van.

Mindenekfelett.

Erről persze nem a Megyeri úti első ember tehet, ilyen a (futball)világ, nem csupán fővárosunk negyedik kerületében, hanem az országban, Európában, mindenhol, ahol pattog a labda. S azt se feledjük, hogy Duchatelet urat sem az öltöztette lilába és fehérbe, hogy álmából felkeltve már kisgyerekként azt mantrázta, „fazekasgöröcsbenedunaikettőzámbó”, és hogy később, hozzáolvasva, azon gondolkozzon el, mitől nevezhették Zsengellér „Ábelt” a futball Paganinijének. Amikor jött, nyilván tervei voltak arra, miként juthatna egyről a kettőre, nem csupán a klub, ő is – euróban persze. És a megvalósítás se hibádzott, legalábbis innen, a lelátóról nézve, hiszen az Újpesten megforduló külföldiek közül jó néhány haszonnal kelt el.

Külföldiekről beszélek, mert honfitársaimból mostanság jobb az arány a klubvezetőségben (80 százalék), mint a keretben (48), s a legutóbbi kezdőben (36.36). Nem tudom, kinek szóljak, hogy az Újpest – magyar klub.

Nálam az is marad – de ez nyilván nem számít.

Nincs abszolút hallásom.