A magyar bajnokcsapatok között hét vidéki klub is található, a Debreceni VSC hét aranyéremmel a legeredményesebb, de a Rába ETO is négynél tart (negyedik elsőségét 2013-ban szerezte Győri ETO néven). A vidéki klubok közül a Mol Fehérvár nyert legutóbb, 2018-ban, de – az első két bajnoki címéhez hasonlóan – még Videoton néven. További négy klub, a Dunaferr, a Nagyváradi AC, a Vác és a Zalaegerszeg egyaránt egyszer ünnepelhetett az élvonalban, utóbbi éppen húsz évvel ezelőtt. A bajnoki rendszer 2001–2002-ben némileg hasonlított a jelenlegihez, mert a 12 csapatos mezőnyben három kört rendeztek az alapszakaszban, ekkor a 64 pontos MTK Hungária három ponttal vezetett a zalaiak előtt. Az első hat helyezett a felső-, a másik hat az alsóházban játszott még egy kört. A rájátszásban aztán a Zalaegerszeg nyert az Újpest (2–1), az MTK (4–2) és a Dunaferr (3–1) ellen is, így az utolsó előtti fordulóban hazai pályán 16 ezer szurkoló előtt a Ferencváros elleni döntetlen (1–1) elegendő volt a klub történetének eddigi egyetlen bajnoki címéhez – az utolsó fordulóban a Videoton elleni vereség (1–2) már senkit sem érdekelt. Bozsik Péter vezetőedző irányításával a kék-fehérek júliusban a Bajnokok Ligája selejtezőjében a horvát NK Zagreb ellen 2–2-es összesítéssel, idegenben szerzett góllal (1–0) jutottak tovább, majd augusztusban következett a Manchester United (1–0, 0–5) elleni emlékezetes párharc. (T. N.)

PALLA Antal

Négy éven át folyamatosan védtem az ETO kapuját, ám Verebes József érkezésekor sérült voltam, így csak az ötödik fordulóban állhattam újra a gólvonal elé. Az a visszatérés örök emlék marad, hiszen több mint tízezer néző előtt három egyre megvertük a Vasast. Aztán jött Kovács László, s a kispadra szorultam, ám így is hálát adok a sorsnak, hogy Győr aranycsapatának tagja lehettem.

KISS Csaba

Öt meccset védtem zsinórban a Verebes József edzette ETO-ban, aztán jött a Haladás elleni meccs, amelyen öt-egyre kikaptunk, s engem a harminchatodik percben lecserélt a mester. Utána már nem védtem, s bár maradhattam volna, mégis a ZTE-hez igazoltam. Sajnálom, így utólag azt mondom, türelmesebbnek kellett volna lennem. Ennek ellenére természetesen boldogsággal tölt el, hogy a bajnokcsapat tagja lehettem.

FÜZI Géza

Noha csupán egy bajnoki meccs jutott nekem, ennek ellenére csodálatosan éreztem magam, hiszen olyanok voltunk az ETO-nál, mint egy nagy család. Verebes József érkezésével egészen más futballra tértünk át, tetszett, amit csináltunk, büszke vagyok a bajnoki aranyra.

BURCSA Győző

Amikor az ETO-hoz kerültem, nyilvánvalóvá vált, hogy a csapat akar valamit. Jó játékosok voltak a győri fiúk, s aztán Verebes József sok munkával komplett csapattá gyúrta a társaságot, ennek is tulajdonítható, hogy több mint száz gólt szereztünk a bajnokságban.

GLÁZER Róbert

Verebes József érkezése előtt is remek edzők dolgoztak Győrben, s bár rendkívül jó erőben voltunk, valamiért az nem párosult eredményességgel. Aztán jött a Mágus, s a meglévő fizikai alapokra egészen más futballt épített, mint amilyet korábban ismertünk. Ezzel megleptük az egész mezőnyt.

SZIJÁRTÓ László

Életem gólját rúgtam a Fradi ellen idegenben négy háromra megnyert mérkőzésen, pedig szinte az utolsó pillanatban tudtam meg, hogy kezdő leszek. Minden meccs előtt edzettünk kicsit, s odajött a mester, megkérdezte hogy telt az éjszaka, mondtam neki, hogy szokásosan, majd közölte, rám bízza Szokolai László őrzését. Szünet után változtatott, jobbhátvéd lettem, s mert kiválóan alkalmaztuk a letámadást, a félpályánál elcsíptem egy átadást, aztán egyedül vezettem kapura. Zsiborás Gáborral álltam szemben, a labda alá löbböltem, amely a sárban alig gurult a gólvonal felé, aztán utolértem, de fölpattant a sípcsontomra, és onnan vágódott a léc alá. Nem is tudom mi lett volna velem, ha kimarad, így is állandó zrikálásnak vagyok kitéve. Nagyszerű csapatunk volt, nagyszerű emberekkel

GYURMÁNCZI Attila

A legfiatalabb játékosként már Kovács Imre edzősége alatt is a keret tagja voltam, igaz, jobbára a kispadon ültem, de nem bántam, ugyanis egyfajta félelemben éltem, s inkább meghúzódtam a sarokban, mint hogy becseréljen a mester. Verebes József érkezésével minden más lett, elmúlt a félelem, mindent elkövettem, hogy észrevegyen, hogy a pályára küldjön. Tizenhétszer játszottam, és büszke vagyok arra, hogy én rúgtam a csapat kilencedik gólját.

CSONKA Gyula

Sohasem feledem Verebes József bemutatását, bemutatkozását. Bejött az öltözőbe, lazán, ám kellő komolysággal azt mondta, minden szavát vegyük komolyan, az edzéseken pedig végezzük el azt a munkát, amit előírt nekünk, ha így történik, bajnok lesz az ETO. Szabó Ottó rám nézett, s azt mondta, miközben sétáltunk az első edzésre, ez az ember vagy zseni, vagy nincs magánál. Nos, bebizonyosodott, Mágus érkezett közénk, aki minden edzést mérkőzésszerűvé tett, ezért aztán semmi különbség nem volt az edzések és a meccsek ritmusa, intenzitása között. Az ETO jobbszárnya létezett korábban is, ám Verebes József azt kérte, vegyük be a kombinációba Hannich Pétert is, s ezzel sokkal hatékonyabbá vált a jobb oldali játékunk.

HAJSZÁN Gyula

Volt egy alaptaktika, amelyen belül bizonyos szituációkban rögtönözhettünk. Mi képesek voltunk az egy az egy elleni játékra, bátran cseleztünk, s ettől vált igazán látványossá, szórakoztatóvá a futballunk. Hibázni persze lehetett, de a taktikai fegyelmezetlenséget szigorúan megbüntette a mester. Örülök, hogy játékunkkal több tízezer embernek szerezhettünk boldogságot.

HANNICH Péter

Verebes József érkezésével új személet költözött az öltözőbe és a pályára. Noha a védekezést és a támadásokat is gyakoroltuk, mégis egyfajta nyitottság, bátorság lett úrrá rajtunk. Bátran megcsinálhattuk azt, amit az edzéseken, a támadóharmadba kerülve pedig szabad kezet kaptunk, a kreativitásunkon múlt, miként fejezzük be az akciót. Nem kellett félni a leszúrástól, sőt biztatást, bátorítást kaptunk, hogy igenis csináljuk meg, mert képesek vagyunk rá. Valahogy kötődnek hozzám az emlékezetes számok, én rúgtam az ETO az évi századik és története ezerötszázadik bajnoki gólját. Középpályásként nem állt távol tőlem a gólszerzés, s ezt látta bennem a mester is. Egyáltalán nem a véletlen műve, hogy huszonkét találatig jutottam, s az sem, hogy Szentes Lázár csupán egy góllal maradt le mögöttem.

HLAGYVIK Gábor

Az ETO-ban nevelkedtem, de aztán három évig Bábolnán futballoztam, nem bántam meg, mert sokat tanultam a második vonalban. Amikor visszakerültem Győrbe, már a követelményrendszer szerint futottunk, ha kellett, ha nem. Aztán érkezett Verebes József, és elkezdtünk futballozni az edzéseken, egyszerre minden megváltozott, összeállt a csapat, és élveztük a játékot. Mindenki tudta, mi a feladata, még akkor is, ha éppen nem a megszokott pozícióban játszott éppen, mert mindent begyakoroltunk labdával az edzéseken.

MAGYAR Lajos

Az igazság az, hogy az alapcsapat már korábban összeállt. Ehhez érkezett Verebes József, s magával hozta az új szemléletet, amelyre fogékonyak voltunk. No és magával hozott még három játékost, Burcsa Győzőt, Kovács Lászlót és Szentes Lázárt. Mindhárman tökéletesen beleillettek abba a játékstílusba, amelyet a mester megálmodott és gyakoroltatott velünk. Semmi ördöngösség nem volt ebben, csupán annyi, hogy elkezdtük élvezni egymás társaságát, no meg a futballt.

PÓCZIK József

Csodálatos volt átélni azt, ami negyven éve Győrben történt. Futball-lázban égett a város és környéke, ráadásul a csapat felemelkedése egybeesett a Markó Iván vezette Győri Balett sikereivel is, így aztán minden hétvégére akadt életre szóló élménye a környék lakóinak. Örömmel tölt el, hogy mindennek részese lehettem, csupán az a baj, hogy mindez negyven éve történt.

PARDAVI Károly

Tizenhét esztendős korom óta futballoztam az ETO-ban, még olyan labdarúgókkal játszottam együtt, mint Somogyi József, Pozsgai Lajos vagy Varsányi Tibor, s ha csak kilenc alkalommal is, de a győri aranycsapatban is pályára léptem. Belvárosi gyerekként ha végigmentem a Baross utcán, megállítottak az emberek, édesapám is rendkívül büszke volt rám. A bajnokcsapat tablója sokáig ott díszelgett az egyik sétálóutcai kirakatban. Csodálatos időszaka volt ez az életemnek.

SZABÓ Ottó

Tizenhat éven át futballoztam az ETO-ban, s a Verebes Józseffel együtt töltött öt esztendő meghatározó élménye volt életemnek. Ezért az öt évért érdemes volt játszani.