MALONYAI PÉTER, VAJDA GYÖRGY 2022.05.15 07:10 Frissítve: 2022.05.15 08:50

Labdarúgás: negyven éve tett csodát az NB I-ben a Rába ETO

Bajnok lett 1982-ben a Rába ETO, a Verebes József edzette csodacsapat tízezreket csalt ki a stadion lelátójára, azóta is aranykorszakként emlegetik a legendás klub nagyszerű szereplését – összeállításunkban az akkori kulisszák mögé pillantunk be, felvillantva a Mágus futballal kapcsolatos elképzelését, megszólaltatva a játékosait is.

Volt egy csapat! Hannich Péterék (jobbról a második) fantasztikusan futballoztak

 

Enyhén szólva is pocsékul szerepelt a Rába ETO futballcsapata az 1980–1981-es idényben. A 11. helyen végzett, hogy aztán 1982-ben és 1983-ban egyaránt bajnok legyen.

Hatalmas fordulat. Az okokról rengetegen és sokféleképpen beszéltek, beszélnek, ám a lényeg alighanem a háttér.

A győri aranycsapat tagjai voltak
A Rába ETO 1982-es bajnokcsapata (zárójelben a mérkőzések, illetve a gólok száma): Kovács László (28), Kiss Csaba (5), Hornyák Béla (1), Palla Antal (1) – kapusok. Csonka Gyula (33), Hlagyvik Gábor (33), Mile Sándor (33/4), Magyar Lajos (32/1), Szijártó László (22/1), Pardavi Károly (9), Onhausz Tibor (8) – védők. Hannich Péter (33/22), Póczik József (33/10), Burcsa Győző (21/12), Füzi Géza (1), Koltai István (2) – középpályások. Szabó Ottó (34/12), Szentes Lázár (31/21), Hajszán Gyula (34/15), Glázer Róbert (23/1) Gyurmánczi Attila (17/1) – csatárok.
Vezetőedző: Verebes József. Pályaedző: Győrfi László. Technikai vezető: Horváth Béla. Csapatorvos: dr. Povázsán József, dr. Szűcs Jenő. Masszőr: Józsa Zoltán.
A bajnokcsapat halottai: dr. Povázsán József (1994), Koltai István (1998), Győrfi László (2002), Józsa Zoltán (2005), Horváth Béla (2006), dr. Szűcs Jenő (2014), Verebes József (2016), Onhausz Tibor (2016), Kovács László (2017), Mile Sándor (2020), Hornyák Béla (2021).

A Rába Magyar Vagon- és Gépgyár, szűkebben a vezérigazgató, Horváth Ede (1924–1998) – mindmáig „Vörös báróként” emlegetik, miközben visszahúzódó ember volt. Az viszont igaz, hogy szinte minden elgondolására rábólintott a Kádár-hatalom. Nem előzmény nélkül, hiszen a gyár esztergályosaként 1949-ben, a Sztálin 70. születésnapjára meghirdetett munkaversenyen 4650 (!) százalékot ért el, 1952-ben Kossuth-díjasként a szerszámgépgyár igazgatója lett, 1963-tól pedig a cég vezérigazgatója visszavonulásáig (1989).

A gyár folyamatosan prosperált, a hetvenes-nyolcvanas években a MAN (Maschinenfabrik Augsburg-Nürnberg) licence alapján gyártott Rába-motorok minőségiek voltak, s persze kelendők.

Akkoriban jó néhány futballcsapat mögött állt nagyvállalat (Csepel, Dunaújváros, Diósgyőr, Videoton például), ám a vezérek leginkább szerelemből vagy muszájból pártolták a futballt. Nos, Horváth Edét nemigen érdekelte a földkerekség legnépszerűbb játéka, ám tudta, hogy Győr városának kell egy jó labdarúgócsapat, már csak a hagyományok (1963. ősz: bajnoki cím, 1965: BEK-elődöntő) miatt is, s azt is tudta, hogy a feltételeket rajta kívül senki más nem tudja megteremteni.

Horváth Ede

Azzal is tisztában volt, hogy ha forog a csapat neve, az reklámnak sem utolsó. A munkatársai kiszámolták, hogy például a német Stern magazinban egyoldalnyi hirdetés százezer márkába kerülne, ha pedig jó a futballklub, ingyen szerepel a Rába név itthon és külföldön egyaránt.

Mintagyár mintacsapata lehet az ETO – magyarázták neki, ő pedig vette a lapot. Viszont önmagát adta, szigorú volt, következetes.

Jellemző, hogy a klub elnöke, a márciusban nyolcvanesztendős Szániel János nem a klub, hanem a gyár alkalmazottja volt főosztályvezetői besorolásban, ami azt is jelentette, hogy szigorú beszámolási kötelezettsége volt. Kinevezésekor Horváth Ede leszögezte, hogy ugyanazt a rendet és fegyelmet várja el, mint a gyárban. Az edzők többsége is a vállalat munkavállalója volt, azzal a kötelezettséggel, hogy délelőttönként a sporttagozatos iskolákban segítették a gyerekek fejlődését.

 A közönségszórakoztató futball volt a mágia
Magyarországon megelőzte korát a Verebes József által megálmodott taktika, amely alapvetően a holland stílus kapcsán emlegetett totális futballra épült, és a Mágus ezt egészítette ki magyaros elemekkel. Elődei az akkori követelményrendszer miatt futtatták a labdarúgókat, ő szakított ezzel a gyakorlattal: egyik első intézkedésével kiiktatta a 400 méteres és a 12 perces futásokat, érkezése után az edzéseken mindent labdával és mérkőzésszerűen gyakoroltatott. Fegyelmet követelt, a hibákat kijavíttatta, a fegyelmezetlenséget büntette, ám sohasem volt következetlen. Jó érzékkel mérte fel, hogy a családias, baráti közegbe, jó képességű játékosok közé elég, ha három minőségi labdarúgó érkezik. A kapuba Kovács László került az ötödik forduló után, centernek az addig szinte ismeretlen Szentes Lázárt választotta, a középpályára pedig a nagy munkabírású és átlagon felüli játékintelligenciájú Burcsa Győzőt csábította el a Videotontól. Edzői filozófiája a közönség szórakoztatására épült, taktikája pedig három meghatározó elemre: kirohanás, letámadás, visszatámadás, és a felgyorsult játékkal nem tudtak mit kezdeni az ellenfelek. Ennek tudható be, hogy az ETO a bajnoki idény során 102 gólt szerzett. Figyelemre méltó volt még, hogy az ETO hat, támadó szellemben futballozó labdarúgója elképesztően sok gólt szerzett, 92-t. Hannich Péter 22, Szentes Lázár 21, Hajszán Gyula 15, Burcsa Győző 12, Szabó Ottó 12, míg az irányító Póczik József 10 góllal járult hozzá a Verebes József-féle taktika sikeréhez.
V. GY.

 

Gyakran előkerült, hogy más támogatókat is bevonjanak a munkába, ám Horváth Ede visszatérően mondta: „Van annyi pénze az ETO-nak, amennyi kell.”

Nem beszélt a levegőbe, legyen elég csupán az 1977-ben átadott stadionra utalni, a vízitelepre és az 1976-ban megnyitott Magvassy-sportcsarnokra – ezekhez is kellett a Rába támogatása.

Nehezítette az életet, hogy akkoriban a főváros–vidék ellentét a csúcspontján volt. Az általunk tárgyalt 1981–1982-es idény előtt például úgymond felsőbb szervek közbenjárására igazolt a Ferencvárosba a 21 esztendős Pölöskei Gábor, aki tizennyolc évesen került be a győri csapatba, és nyolcvannyolc mérkőzésen játszott. Nagy port vert fel az eset, még az MLSZ-elnök Szepesi György is megszólalt az ügyben, nem éppen elfogulatlanul: „A magyar labdarúgás és Pölöskei érdeke úgy kívánta, hogy a gyengén szereplő Rábából a bajnokcsapathoz kerüljön.”

 

Nem tudhatta, hogy a Rába ETO-t említve a következő két év bajnokáról beszél – amelynél természetesen Verebes József volt a főszereplő. Az edző a Videotontól többek között azért távozott, mert Papp István, a gyár vezérigazgatója kerek perec kijelentette, hogy nekik nem érdekük a csapat jó szereplése, ezért az anyagiakról nem is érdemes beszélni, a játékosok és az edző magánügye, ha esetleg ők többet akarnak keresni.

A Pécs kapusa, Katzirz Béla tehetetlen volt: megszületett
az ETO századik bajnoki gólja

Mindenesetre Verebes József magával vitte – inkább vihette – a Videotonból a válogatott Burcsa Győzőt, mellette Zalaegerszegről Szentes Lázár és az éppen klub nélküli kapus, Kovács Lászó volt a kiválasztottja. Mindhármuknak kulcsszerepük volt a sikerekben.

A siker pedig Győrben már pénzt ért. Sőt. Az ETO-nál nem volt titok, mennyit fizetnek és miért.

„Nekem mindenképpen differenciálnom kell a prémiumot. Egy mérkőzésért például Hannich 10 ezret kapott, ha jól játszott, az átlagjátékos pedig 7 ezret. Az év végi prémiumnál már élesebben jelentkeznek a különbségek. Elképzelhető, hogy valaki 160 ezer forintot kap, míg a másik csak 80 ezret” – magyarázta az edző, aki a bajnoki cím után elérte, hogy a következő idényben a jegybevételből is részesüljön a csapat, és nem véletlenül kérhette, hiszen a nézőszám átlaga 1980–1981-ben 3500 volt, 1981–1982-ben 10 559, amikor pedig már a csapat is érdekelve volt, 16 667. Törvényszerűen, hiszen a gárda 1980–1981-ben 43 gólt szerzett, 1981–1982-ben 102, 1982–1983-ban pedig 82 volt ez a szám.

Verebes József aranykorszakot varázsolt Győrbe (Fotó: MTI)

Az 1982-es bajnoki cím után a város a tenyerén hordozta a csapatot, még Horváth Ede is megszólalt:      „Hallottam, hogy a gárda valami holland labdarúgáshoz közelítő, gyors mozgásra, totalitásra törekvő, modern labdarúgást játszik, s ezt készséggel és nagy örömmel elhiszem, de a megítéléséhez nem vagyok illetékes. Hogy mennyiben lehet összefüggés a gyár és a csapat korszerűsége között? Nagyon nehéz kérdés, talán a dinamizmus, a belső rend, a követelményhez kötöttség, a következetes vezetési stílus és az emberekben való bizalom állítható párhuzamba.”

Hogy a vezérigazgató és az edző mennyire egy húron pendült, arra bizonyíték, amit Verebes József mondott a lelkiekről: „A szakmát meg lehet tanítani, a taktikát ki lehet dolgozni. De hogy az elmélet valósággá váljon, hogy a labdarúgók azt csinálják a pályán, amit az edző elvár tőlük, az már pszichológia. Én ugyebár ugyanezt úgy mondom, hogy rá kell hangolni őket a mérkőzésre! Mert anélkül nem megy semmi…”

Hogy mennyire így volt, tanúsíthatom.

Amikor Verebes József már az MTK edzőjeként tért vissza Győrbe 1986 decemberében, amíg a játékosok öltöztek, elmondta, hogyan győzték le az első bajnoki cím idényében, 1981-ben az Ózdot 9–2-re. Ez volt az a meccs, amelynek szünetében (3–1) az ózdiak kérték, hogy ne lőjenek több gólt, már úgyis nyertek. Nem törődtek a kéréssel, lőttek még hatot. Az edző pedig az MTK-játékosoknak némi kommentárral részletesen elmesélte mind a kilenc gólt, s mire az utolsóhoz ért      („A 81. percben a gyakran felfutó Magyar a bal szélről pontosan adott középre, és Szentes felugorva, 8 méterről remek fejessel küldte a labdát a jobb felső sarokba”) valamennyi futballistája olyan elszánt lett, hogy nem lehetett vereség a vége: 3–2-re nyert a csapata.

A mérkőzésre viszont csupán ötezren voltak kíváncsiak.

Húsz évvel ezelőtt ünnepeltek Zalaegerszegen

A magyar bajnokcsapatok között hét vidéki klub is található, a Debreceni VSC hét aranyéremmel a legeredményesebb, de a Rába ETO is négynél tart (negyedik elsőségét 2013-ban szerezte Győri ETO néven). A vidéki klubok közül a Mol Fehérvár nyert legutóbb, 2018-ban, de – az első két bajnoki címéhez hasonlóan – még Videoton néven. További négy klub, a Dunaferr, a Nagyváradi AC, a Vác és a Zalaegerszeg egyaránt egyszer ünnepelhetett az élvonalban, utóbbi éppen húsz évvel ezelőtt. A bajnoki rendszer 2001–2002-ben némileg hasonlított a jelenlegihez, mert a 12 csapatos mezőnyben három kört rendeztek az alapszakaszban, ekkor a 64 pontos MTK Hungária három ponttal vezetett a zalaiak előtt. Az első hat helyezett a felső-, a másik hat az alsóházban játszott még egy kört. A rájátszásban aztán a Zalaegerszeg nyert az Újpest (2–1), az MTK (4–2) és a Dunaferr (3–1) ellen is, így az utolsó előtti fordulóban hazai pályán 16 ezer szurkoló előtt a Ferencváros elleni döntetlen (1–1) elegendő volt a klub történetének eddigi egyetlen bajnoki címéhez – az utolsó fordulóban a Videoton elleni vereség (1–2) már senkit sem érdekelt. Bozsik Péter vezetőedző irányításával a kék-fehérek júliusban a Bajnokok Ligája selejtezőjében a horvát NK Zagreb ellen 2–2-es összesítéssel, idegenben szerzett góllal (1–0) jutottak tovább, majd augusztusban következett a Manchester United (1–0, 0–5) elleni emlékezetes párharc. (T. N.)

A vidéki bajnokcsapatok listája
Debreceni VSC: 2005, 2006, 2007, 2009, 2010, 2012, 2014
Győri Vasas ETO, Rába ETO, Győri ETO: 1963. ősz, 1982, 1983, 2013
Videoton: 2011, 2015, 2018
Nagyváradi AC: 1944
Vác: 1994
Dunaferr: 2000
Zalaegerszegi TE: 2002
Bár az Újpest FC (Újpesti TE) és a WMFC Csepel bajnoki címei megszerzésekor Újpest és Csepel még nem volt Nagy-Budapest része (1950. január 1-jén csatolták őket a fővároshoz), a hagyományt követve a Nagyváradi AC-t tekintjük az első vidéki bajnoknak. 

VÉLEMÉNYEK

PALLA Antal

Négy éven át folyamatosan védtem az ETO kapuját, ám Verebes József érkezésekor sérült voltam, így csak az ötödik fordulóban állhattam újra a gólvonal elé. Az a visszatérés örök emlék marad, hiszen több mint tízezer néző előtt három egyre megvertük a Vasast. Aztán jött Kovács László, s a kispadra szorultam, ám így is hálát adok a sorsnak, hogy Győr aranycsapatának tagja lehettem.

KISS Csaba

Öt meccset védtem zsinórban a Verebes József edzette ETO-ban, aztán jött a Haladás elleni meccs, amelyen öt-egyre kikaptunk, s engem a harminchatodik percben lecserélt a mester. Utána már nem védtem, s bár maradhattam volna, mégis a ZTE-hez igazoltam. Sajnálom, így utólag azt mondom, türelmesebbnek kellett volna lennem. Ennek ellenére természetesen boldogsággal tölt el, hogy a bajnokcsapat tagja lehettem.

FÜZI Géza

Noha csupán egy bajnoki meccs jutott nekem, ennek ellenére csodálatosan éreztem magam, hiszen olyanok voltunk az ETO-nál, mint egy nagy család. Verebes József érkezésével egészen más futballra tértünk át, tetszett, amit csináltunk, büszke vagyok a bajnoki aranyra.

BURCSA Győző

Amikor az ETO-hoz kerültem, nyilvánvalóvá vált, hogy a csapat akar valamit. Jó játékosok voltak a győri fiúk, s aztán Verebes József sok munkával komplett csapattá gyúrta a társaságot, ennek is tulajdonítható, hogy több mint száz gólt szereztünk a bajnokságban.

GLÁZER Róbert

Verebes József érkezése előtt is remek edzők dolgoztak Győrben, s bár rendkívül jó erőben voltunk, valamiért az nem párosult eredményességgel. Aztán jött a Mágus, s a meglévő fizikai alapokra egészen más futballt épített, mint amilyet korábban ismertünk. Ezzel megleptük az egész mezőnyt.

SZIJÁRTÓ László

Életem gólját rúgtam a Fradi ellen idegenben négy háromra megnyert mérkőzésen, pedig szinte az utolsó pillanatban tudtam meg, hogy kezdő leszek. Minden meccs előtt edzettünk kicsit, s odajött a mester, megkérdezte hogy telt az éjszaka, mondtam neki, hogy szokásosan, majd közölte, rám bízza Szokolai László őrzését. Szünet után változtatott, jobbhátvéd lettem, s mert kiválóan alkalmaztuk a letámadást, a félpályánál elcsíptem egy átadást, aztán egyedül vezettem kapura. Zsiborás Gáborral álltam szemben, a labda alá löbböltem, amely a sárban alig gurult a gólvonal felé, aztán utolértem, de fölpattant a sípcsontomra, és onnan vágódott a léc alá. Nem is tudom mi lett volna velem, ha kimarad, így is állandó zrikálásnak vagyok kitéve. Nagyszerű csapatunk volt, nagyszerű emberekkel

GYURMÁNCZI Attila

A legfiatalabb játékosként már Kovács Imre edzősége alatt is a keret tagja voltam, igaz, jobbára a kispadon ültem, de nem bántam, ugyanis egyfajta félelemben éltem, s inkább meghúzódtam a sarokban, mint hogy becseréljen a mester. Verebes József érkezésével minden más lett, elmúlt a félelem, mindent elkövettem, hogy észrevegyen, hogy a pályára küldjön. Tizenhétszer játszottam, és büszke vagyok arra, hogy én rúgtam a csapat kilencedik gólját.

CSONKA Gyula

Sohasem feledem Verebes József bemutatását, bemutatkozását. Bejött az öltözőbe, lazán, ám kellő komolysággal azt mondta, minden szavát vegyük komolyan, az edzéseken pedig végezzük el azt a munkát, amit előírt nekünk, ha így történik, bajnok lesz az ETO. Szabó Ottó rám nézett, s azt mondta, miközben sétáltunk az első edzésre, ez az ember vagy zseni, vagy nincs magánál. Nos, bebizonyosodott, Mágus érkezett közénk, aki minden edzést mérkőzésszerűvé tett, ezért aztán semmi különbség nem volt az edzések és a meccsek ritmusa, intenzitása között. Az ETO jobbszárnya létezett korábban is, ám Verebes József azt kérte, vegyük be a kombinációba Hannich Pétert is, s ezzel sokkal hatékonyabbá vált a jobb oldali játékunk.

HAJSZÁN Gyula

Volt egy alaptaktika, amelyen belül bizonyos szituációkban rögtönözhettünk. Mi képesek voltunk az egy az egy elleni játékra, bátran cseleztünk, s ettől vált igazán látványossá, szórakoztatóvá a futballunk. Hibázni persze lehetett, de a taktikai fegyelmezetlenséget szigorúan megbüntette a mester. Örülök, hogy játékunkkal több tízezer embernek szerezhettünk boldogságot.

HANNICH Péter

Verebes József érkezésével új személet költözött az öltözőbe és a pályára. Noha a védekezést és a támadásokat is gyakoroltuk, mégis egyfajta nyitottság, bátorság lett úrrá rajtunk. Bátran megcsinálhattuk azt, amit az edzéseken, a támadóharmadba kerülve pedig szabad kezet kaptunk, a kreativitásunkon múlt, miként fejezzük be az akciót. Nem kellett félni a leszúrástól, sőt biztatást, bátorítást kaptunk, hogy igenis csináljuk meg, mert képesek vagyunk rá. Valahogy kötődnek hozzám az emlékezetes számok, én rúgtam az ETO az évi századik és története ezerötszázadik bajnoki gólját. Középpályásként nem állt távol tőlem a gólszerzés, s ezt látta bennem a mester is. Egyáltalán nem a véletlen műve, hogy huszonkét találatig jutottam, s az sem, hogy Szentes Lázár csupán egy góllal maradt le mögöttem.

HLAGYVIK Gábor

Az ETO-ban nevelkedtem, de aztán három évig Bábolnán futballoztam, nem bántam meg, mert sokat tanultam a második vonalban. Amikor visszakerültem Győrbe, már a követelményrendszer szerint futottunk, ha kellett, ha nem. Aztán érkezett Verebes József, és elkezdtünk futballozni az edzéseken, egyszerre minden megváltozott, összeállt a csapat, és élveztük a játékot. Mindenki tudta, mi a feladata, még akkor is, ha éppen nem a megszokott pozícióban játszott éppen, mert mindent begyakoroltunk labdával az edzéseken.

MAGYAR Lajos

Az igazság az, hogy az alapcsapat már korábban összeállt. Ehhez érkezett Verebes József, s magával hozta az új szemléletet, amelyre fogékonyak voltunk. No és magával hozott még három játékost, Burcsa Győzőt, Kovács Lászlót és Szentes Lázárt. Mindhárman tökéletesen beleillettek abba a játékstílusba, amelyet a mester megálmodott és gyakoroltatott velünk. Semmi ördöngösség nem volt ebben, csupán annyi, hogy elkezdtük élvezni egymás társaságát, no meg a futballt.

PÓCZIK József

Csodálatos volt átélni azt, ami negyven éve Győrben történt. Futball-lázban égett a város és környéke, ráadásul a csapat felemelkedése egybeesett a Markó Iván vezette Győri Balett sikereivel is, így aztán minden hétvégére akadt életre szóló élménye a környék lakóinak. Örömmel tölt el, hogy mindennek részese lehettem, csupán az a baj, hogy mindez negyven éve történt.

PARDAVI Károly

Tizenhét esztendős korom óta futballoztam az ETO-ban, még olyan labdarúgókkal játszottam együtt, mint Somogyi József, Pozsgai Lajos vagy Varsányi Tibor, s ha csak kilenc alkalommal is, de a győri aranycsapatban is pályára léptem. Belvárosi gyerekként ha végigmentem a Baross utcán, megállítottak az emberek, édesapám is rendkívül büszke volt rám. A bajnokcsapat tablója sokáig ott díszelgett az egyik sétálóutcai kirakatban. Csodálatos időszaka volt ez az életemnek.

SZABÓ Ottó

Tizenhat éven át futballoztam az ETO-ban, s a Verebes Józseffel együtt töltött öt esztendő meghatározó élménye volt életemnek. Ezért az öt évért érdemes volt játszani.

 
2022.06.28 22:46:49

Labdarúgó NB I MALONYAI PÉTER

ALAPVONAL. Nyilván kiderül már az eddigiekből is, hogy elfogult vagyok Nikoliccsal, már régóta. Azért is, mert történhet(ett) vele bármi, nem jön ki a sodrából. Most, kiebrudalásakor is úriemberként kommentált közösségi oldalán, »fura helyzeteket produkál olykor az élet« – ez volt a legerősebb megfogalmazása.

2022.06.28 16:43:38

Labdarúgó NB I MURÁNYI DOMONKOS

Loncar duplájára alapozva a zöld-fehérek magabiztosan nyertek német ellenfelükkel szemben.

2022.06.28 09:31:45

Labdarúgó NB I MALONYAI PÉTER

A várt Ferencváros–Újpest döntő ugyan nem jött össze, ám a finálét így is 18 ezren látták a Hungária úton.

2022.06.27 19:25:54

Labdarúgó NB I N. PÁL JÓZSEF

ALAPVONAL. Hunyjuk le a szemünk, és látni fogjuk: szabadrúgás jön, áll egy kicsi, törékeny srác a labda mögött, lép kettőt, megtekeri, és száll, száll a labda eszeveszetten pörögve a bal felső sarok felé. A többi – ahogy Hamlet mondaná – néma csend!

2022.06.27 19:17:48

Labdarúgó NB I BODNÁR ZALÁN

NS-VÉLEMÉNY. Talán csak a »tejjel-mézzel folyó Kánaán« kifejezés nem hangzott el.