Ádám Martin (jobbra) hatalmas csatákat vívott az elmúlt évadban (Fotó: Árvai Károly)

– Ha valaki néhány hónappal ezelőtt azt mondja, a 2021–2022-es idény gólkirálya Ádám Martin lesz harmincegy találattal, mi lett volna a reakciója?
– Ha az idény elején jelenti ki, biztosan visszakérdezek: jól vagy?! – felelte a magunk mögött hagyott bajnoki esztendő gólkirálya, a 32 bajnokin 31-szer betaláló Ádám Martin. – Persze tudtam, hogy van bennem gól, az előző idényben is betaláltam nyolcszor, pedig akkor sokszor csak csereként léptem pályára – ugyanakkor ilyen sikeres évre nem számítottam.

– Amikor az őszi szezon után beszélgettünk, úgy fogalmazott, különleges félévet hagyott maga mögött, hiszen tizenötször volt eredményes, korábban ennyiszer egyetlen bajnoki év alatt sem. A különleges jelzőt sikerült fokozni…
– Igen, sikerült fokozni, méghozzá annak ellenére, hogy eligazolt tőlünk egy olyan labdarúgó, akitől rengeteg gól­passzt kaptam. Bognár Istvánnal jól megértettem magam, és bár hallottam én is, hogy a távozása után sokkal kevesebb gólt fogok szerezni, továbbra is megvoltak a helyzeteim. Szabó Bálint, Haraszti Zsolt vagy éppen Nagy Richárd ugyan más típusú futballista, mint Bognár „Stefi”, de remek labdákat kaptam tőlük, és szerencsére a gólok sem maradtak el.

– Amikor lement a bajnokság első fele, azt mondta, most már szeretné, ha kettessel kezdődne góljainak a száma. Nem kettessel kezdődik, de emiatt aligha bosszús.
– Boldog vagyok, hogy az a bizonyos szám hármassal kezdődik! Talán mondhatom, ennyi gólt szerezni igenis nagy dolog.

– Ez volt a hatodik bajnoki idénye a legjobbak között, az előző ötben összesen huszonnégyszer talált be, most viszont harmincegyszer. Minek köszönhető az óriási javulás?
– Sok mindent fel lehetne hozni. Már nem fiatal tehetség vagyok, hanem rutinos, mondhatni, kész labdarúgó, sokkal gólra törőbb a játékom, és persze Bognár György vezetőedző elképzelése a futballról is kellett ehhez a gólmennyiséghez.

KATTINTSON A KÉPRE A NAGYOBB MÉRETHEZ

– Ha visszapörgeti az idő kerekét, a jövőbe látott Bognár György, amikor a nyári felkészülés alatt önre célozva azt mondta, van olyan játékos a keretben, aki képes annyiszor betalálni, mint az előző idény gólkirálya, Hahn János?
– Bíztak bennem, ami tagadhatatlanul jólesett! Amit a vezetőedzőnk mondott, azt nem teherként éltem meg, hanem feladatként, örülök, hogy meg tudtam mutatni, nem véletlenül gondolt rám.

– Az első találat mindig nagyon fontos, ám a Mezőkövesd Zsóry ellen három-kettőre elvesztett rajton nem jött az Ádám-gól. Mi járt akkor a fejében?
– Erre pontosan már nem emlékszem, de boldog biztos nem voltam. Nem azért, mert nem lőttem gólt, hanem mert kikaptunk! Mindig a csapat a fontos, mindig a csapat áll az első helyen, ugyanakkor a közös buli akkor igazán jó, ha közben rugdosom a gólokat. Nem idegeskedtem, hiszen a helyzeteim megvoltak, a felkészülés jól sikerült, szinte mindegyik meccsünkön betaláltam – a következő mérkőzésen már jött is az első gól.

– Volt egy sorozata, amikor zsinórban nyolc bajnokin volt eredményes, és tizenkét gólt szerzett. Tudott abban az időszakban rossz döntést hozni?
– Egész biztosan! A gólok mellett nagyon sok helyzet kimaradt, de nem szabad ezen agyalni, tovább kell lépni. A hiba éppúgy része a futballnak, mint ahogy az élet más területei sem mentesek tőle – az irány akkor jó, ha tanulsz belőle, és a következő feladatra összpontosítasz.

– Ádám Martin dobogójára melyik három találat fér fel a harmincegyből?
– Az első helyre a Dibusz Dénesnek a Groupama Arénában lőtt gólomat tenném: egy felívelés után mellel átvettem a labdát, majd egy pattanás után lőttem a kapu jobb oldalába – látványosra sikerült. Dobogós a Honvéd ellen hazai pályán lőtt gólom, akkor úgy tizennyolc méterről találtam el jól a labdát, amely a kapufáról pattant a hosszú sarokba. Alighanem a Fehérvárnak fejelt gólomat is az első háromba raknám... Nem volt sok hátra, kettő egyre vezetett az ellenfél, amikor Szabó János beadása után a bal sarokba fejeltem a labdát, de az igazi boldogságot az jelentette, hogy aztán a győztes találatot is elértük.

– Huszonhét évesen a legjobb korban van, de mit gondol, lehet még egy ilyen idénye?
– Erre az idő adja meg a választ. Maradjunk annyiban: szeretném.

– A harmincegy gólt ön szerezte, de feltételezzük, sokaknak tartozik köszönettel.
– Csak alkatrésze vagyok a csapatnak, ehhez a gólmennyiséghez a keret valamennyi tagja kellett. Mindenkinek megvan a feladata, nekem elsősorban a gólszerzés.

– Télen is voltak ajánlatai, ugyanakkor tudni lehetett, nyárig Pakson marad. Van sejtése a folytatást illetően?
– Vége az idénynek, lassan el kell dőlnie, milyen irányba indulok el. Majd meglátjuk, milyen lehetőségeim lesznek.

– A közelmúltban többször is téma volt, így alighanem tudja, kinek sikerült legutóbb legalább harminc gólt szereznie az NB I-ben.
– Tisztában vagyok vele, hogy legutóbb Nyilasi Tibor talált be harmincszor az élvonalban, a technikai vezetőnk, Karszt József, azaz Jozsó bá' nagyon naprakész ebben.

– Ki lehet, aki nagyjából ennyit szerez?
– Vannak jó támadók az NB I-ben, említhetném a Honvédban játszó Nenad Lukicsot vagy a Fradi játékosát, Ryan Mmaee-t. Ennyi gólhoz kellenek a játékpercek, nekem ez megvolt: nem voltam sérült, a nyár óta nem hagytam ki egyetlen edzést sem. A húsz gól mindkettőjükben benne van, a harminchoz viszont már extra teljesítmény szükséges.

Legutóbb Fazekas László volt eredményesebb az NB I-ben

Harminc gólt legutóbb a Ferencváros játékosa, Nyilasi Tibor szerzett az NB I-ben (az 1980–1981-es idényben), míg Ádám Martin 31 góljánál is többet legutóbb az Újpesti Dózsa legendás szélsője, a gólkirályi címet háromszor elnyerő, Belgiumban élő Fazekas László szerzett, aki az 1979–1980-as bajnoki esztendőt 36 góllal zárta, ami ráadásul európai Ezüstcipőt ért! „Nem ismerem Ádám Martint, de elismerésre méltó, hogy a paksi támadó harmincegy gólt tudott szerezni – mondta Fazekas László. – Hogy valaki ennyiszer találjon be, sok jó döntést kell hoznia, ugyanakkor elengedhetetlen a csapattársak segítsége is. Nekem annak idején Újpesten egészen kivételes képességű társaim voltak, élmény volt velük futballozni, ami akkora magabiztosságot adott, hogy nem kellett a tabellát nézegetnem: tudtam, bármit is mutat, nekünk van a legerősebb csapatunk! Hogy miért kellett több mint negyven évnek eltelnie, mire valaki újra legalább harminc gólt szerezzen az NB I-ben? Nyilván nagyon nem mindegy, milyen csapatban játszol, milyen ellenfelek vannak, és persze milyenek a képességeid. Aki gólkirály tud lenni, az felhívja magára a figyelmet, aki pedig harmincat vág, az különösen. Az utolsó újpesti évemben harminchat góllal zártam, a következő idényt már légiósként folytattam, biztosra veszem, Ádám Martinnak is lesznek ajánlatai.”

Csak Robert Lewandowski szerzett több gólt az első osztályú európai ligákban

Gyakorlatilag véglegesnek tekinthető az Európa vezető sportlapjait – köztük a Nemzeti Sportot – tömörítő European Sports Media Aranycipő-versenyének eredménylistája, már csak néhány bajnoki mérkőzést rendeznek a kontinensen. A Bayern München lengyel csatára, Robert Lewandowski fölényesen, 70 ponttal (35 gól) végzett az élen, ugyanakkor fontos kiemelni, hogy az európai első osztályú ligákat figyelembe véve ő az egyetlen, aki több gólt szerzett a 31 gólos Ádám Martinnál. Sokak szerint nem túl igazságos, hogy a magasabban jegyzett bajnokságok futballistáit másfélszeres vagy kétszeres szorzóval veszik figyelembe. Ádám Martin így a harminckilencedik, igaz, ez változhat, mivel a szintén 31 gólos Nemanja Bilbijának vasárnap még lesz egy mérkőzése. (S. Á.) KATTINTSON A KÉPRE A NAGYOBB MÉRETHEZ

Magyar ezüstök és egy bronz

Az Aranycipőt az élvonalbeli európai bajnokságok legjobb gólszerzője kapja. A L'Equipe magazin 1968-ban hozta létre a díjat, és 1990-ig valamennyi bajnokság azonos besorolás alá esett. 1996-ig nem adták át az Aranycipőt, 1997 óta viszont ismét, azzal a módosítással, hogy a különböző bajnokságokat az UEFA-együttható alapján három kategóriába osztották be: az első kategóriában (1–8. helyre rangsorolt bajnokságok) egy gól két pontot, a másodikban (9–21.) másfelet, míg a többi bajnokságban csak egyet ér. Utóbbi kategóriába tartozik az OTP Bank Liga is. Alább azon magyar játékosokat soroljuk fel, akik az első háromban végeztek az Aranycipő történetében. (T. N.) Ezüstcipő 1967* – Dunai II Antal (Újpesti Dózsa) 36 gól 1976–1977 – Várady Béla (Vasas) 36 gól 1978–1979 – Fekete László (Újpesti Dózsa) 31 gól 1979–1980 – Fazekas László (Újpesti Dózsa) 36 gól 1980–1981 – Nyilasi Tibor (Ferencváros) 30 gól Bronzcipő 1968* – Dunai II Antal (Újpesti Dózsa) 31 gól *Az 1968-as, illetve az 1969-es Aranycipő-kiírásban díjazták.

KATTINTSON A KÉPRE A NAGYOBB MÉRETHEZ

KATTINTSON A KÉPRE A NAGYOBB MÉRETHEZ

KISS TAMÁS, A PAKSI FC PÁLYAEDZŐJE

„Bognár György többször elmondta, Ádám Martin eredményessége elsősorban játékrendszerünknek köszönhető. Támadófutballt játszunk, a cél, hogy a labda a lehető legtöbbet az ellenfél térfelén legyen, így könnyebb eljuttatni a középcsatárnak is. Ha az ellenfél térfelén van a labda, és mi birtokoljuk, csak egy jó beadásra vagyunk a helyzettől, ha meg nincs nálunk, ott könnyebb visszaszerezni. Az előző idényben is mi adtuk a gólkirályt Hahn János személyében, és amikor elment, azt kérdeztük: most mi lesz? Bognár György azt felelte: nyugi, itt van Ádám Martin, ő is szerez húsz gólt, meglátjátok! De harmincra ő sem számított. Nyilván kicsit változtatni kellett a taktikánkon Hahn János távozása után, ő mozgékonyabb volt, neki inkább területbe volt érdemes adni a passzt; Ádám Martin jobban fejel, de statikusabb, rá fel lehet lőni a labdákat, tud birkózni a védőkkel. A szélen vezetett támadásoknál meg azt mondtuk neki, csak érkezzen jó ütemben középen. Sok segítséget kapott Böde Dánieltől és másoktól is, a télen távozó Bognár Istvántól például az ősszel tíznél több gólpasszt kapott. A gólkirályi cím valójában mindig csapatdíj, amelyet egy játékos tesz zsebre. Akkor gondoltam először arra, hogy gólkirály lehet, amikor szeptember-október táján volt egy olyan időszak, amikor minden befelé pattant neki, még edzéseken is, amelyik labdába beleért, abból gól lett. Maga is sokat tett érte, hogy eljusson erre a szintre. Változtatott az étkezésén, elment egy dietetikushoz, utána tényleg kicsit szálkásabb lett, a mozgása pedig dinamikusabb.”