A jövő embere – Vincze András     jegyzete

Szolgálati közleménnyel kezdem: anno a labdarúgórovat több szakírójával volt élénk vitám arról, hogy a kisvárdai gólvonal elé vásárolt brazil Felipe jó kapus-e vagy – ahogy én fogalmaztam – inkább pózkapus. A kollégáknak tetszett, hogy a dél-amerikai légiós belevitte a show-t a hárításokba, nála még egy sima dobbantás is valóságos kunszt volt, és szó, ami szó, látványosságnak nem volt utolsó, de…

S ugyebár a „de” után jönnek mindig a komolyabb érvek: amondó volnék, ha már a magyar futball élvonalának történetét írjuk és közvetítjük napról napra, akkor jobb, ha a hosszabb távra ható részleteit vonjuk górcső alá. Az egyik ilyen érv lehet, hogy – ha valóban jó focit akarunk – kapusposztra végképp ne igazoljanak az NB I-be kissé koros külföldit. Ezeken a hasábokon is megjelent sokszor: ha van poszt, amiben mi, magyarok jók vagyunk, akkor az a gólvonal előtti terület. Nem véletlen, hogy az európai top tízben manapság ott van a Bundesligában szereplő és a bajnokaspiráns RB Leipziget erősítő Gulácsi Péter, ha másért nem, de immár éppen az ő státusza (sportolói példakép) miatt arra is nagyobb az esély, hogy idehaza újabb és újabb kapustehetségek bukkannak fel.

Akikről valóban lehet jó sztorit írni.

Lám, hetek óta másról sem szól a történet fociberkeken belül, mint hogy milyen jól véd a bajnokikon a Puskás Akadémia „egyese”, Tóth Balázs, aki ráadásul saját nevelésű labdarúgó, mondhatni, minden mozdulatában benne van a magyar ösztön, az itthon megszerzett tudás, a hazai edzők munkája. Az ifjú kapus történeténél nincs is jobb bizonyság arra, hogy az NB I-ben is ki lehet tűnni szorgalommal, akarással, mint ahogyan általa dől meg az a borzalmas közhely, amit sajnos gyakran hallhatunk, ha rutinos (vagy inkább túlkoros) légióst vásárolnak a klubok: a mi srácaink mentálisan még nem bírják a profi futball terhelését.

Hát bírják!

S hogy ne ragadjunk le a gólvonalnál, olyannyira bírják, hogy amint az utanpotlassport.hu és így a nemzetisport.hu oldalon is olvashattuk, a márciusi hazai rendezésű Európa-bajnokság előtt jó jel és dicséretes tett, hogy az NB I-es meccseken február végéig, március elejéig már bőven ezer perc felett szerepeltek a korosztályos válogatott meghatározó mezőnyjátékosai. S ha emellett a mindenkori csapat-összeállításra vonatkozó „Végy egy jó kapust!” ősi futballigazságát tartjuk szem előtt, akkor van remény.

S hogy ne legyen sértődés, elismerem, Felipe is jó kapus (volt), de azért csak jobb leírni, hogy a jövő embere a magyar élfutballban Tóth Balázs.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!