Gálhidi György tekintélyes ajánlólevele: 108 NB I-es meccs a kispadon
Másfél évvel ezelőtt váratlanul érkezett a hír: a Csepel korábbi olimpiai válogatott védője, az élvonalban a Tiszakécske, a Honvéd, a Dunaferr, a DVTK és a Lombard Pápa kispadján is ülő Gálhidi György Kisvárdán vállalt munkát, egész pontosan a Várda Labdarúgó-akadémia utánpótlás-menedzsere lett. A 72 éves szakember sohasem titkolta, inkább az edzői munka áll hozzá közelebb, ám ebben a szerepkörben is remekül érezte magát a klubnál, ez a fejezet azonban június 30-án lezárult az életében.
„Szaúd-Arábiában, egy másodosztályú klub akadémiáján voltam szakmai igazgató, amikor tavaly januárban jött a megkeresés: örömmel mentem Kisvárdára, hálás voltam és vagyok Révész Attilának ezért a lehetőségért – mondta lapunknak Gálhidi György. – Tisztában voltam vele, más jellegű munka vár rám, mint amikor edzőként kellett döntéseket hoznom – többek között a partnerklubok edzéseit ellenőriztem, a kölcsönben lévő játékosainkat figyeltem, tartottam velük a kapcsolatot, és ha arra volt szükség, fordítottam a külföldi játékosoknak –, érdekes és kemény feladat volt, június végéig tartott. Aligha mondok újat azzal, manapság mindenhol szűkülnek a lehetőségek, kevesebb pénz jut a működésre, ilyenkor valahol természetes, hogy a legidősebb munkatársnak köszönik meg a munkáját.”
Az élvonalban a kispadról 108 mérkőzésen vezetőedzőként irányító Gálhidi György két hónappal ezelőtt távozott Kisvárdáról, azonban aki ismeri, tudja, nem tud labdarúgás nélkül meglenni.
„Rengeteg mérkőzést nézek meg a televízióban, de személyesen is több meccsen megfordultam, jellemzően az NB II-ben, szóval nem szakadtam el a futballtól. Tudom, nem kapkodnak a korosztályom után, de volt olyan második vonalbeli klub, amelynek fiatal vezetőedzője van, és felvetődött, kapocs lehetnék közte és az akadémia között – végül nem lett belőle semmi. Bízom benne, megtalál majd egy feladat, akár az utánpótlásban, akár a felnőttfutballban, szívesen csinálnék például egyéni képzéseket is. A hajdani s legendás eredményeket elérő Csepel, amelyben futballoztam, rendre kevés gólt kapott, aztán amikor edző lettem, több csapatomra is jellemző volt ez. Egyszer egy kolléga azt találta mondani, »gálhidisan védekezik« a csapat – nos, azt hiszem, okkal vehettem ezt dicséretnek!”
