Vlaszák Géza: Furcsa lesz a jövő ZTE nélkül

Tizenegy évig volt a ZTE FC kapusedzője, ám a klub nem hosszabbítja meg lejáró szerződését. Meglepődött?
Amikor kiderült, hogy Végh Gábor leköszön, s külföldi tulajdonosok érkeznek, számítottam rá, hogy véget ér a munkám Zalaegerszegen – mondta Vlaszák Géza, aki játékosként és edzőként is tizenegy évig tartozott a ZTE FC kötelékébe. – Készültem tehát a változásra, nem ért váratlanul, voltak arra utaló jelek, hogy távoznom kell. Szóval, nincs bennem tüske.

Tizenöt vezetőedzővel dolgozott együtt: kit emelne ki közülük?
Soknak tűnik a tizenöt vezetőedző, de az is biztos, hogy mindegyiküktől tanultam valamit. Ricardo Moniztól kaptam a legtöbbet taktikailag. A holland szakember teljesen új szellemiséget hozott a klubba, hozzáállása a fiatalokhoz hihetetlenül pozitív volt, ami megegyezett az én nézeteimmel. Nála éreztem a legjobban a bizalmat, nagyszerű kapcsolat alakult ki közöttünk. Rengeteget videóztunk,  rendre kikérte a véleményemet a játékhelyzetekről – ez újdonság volt nekem. Előfordult, hogy bekövetkezett az, amit előre elmondtam neki, ezt ő mindig értékelte. Ricardo Moniz szakmai stábjában dolgozott Marco van der Steen erőnléti edző, őt is kiemelem, az általa képviselt futballfilozófia is roppant értékes volt nekem. Szerintem a Moniz-időszak egy évében zárkózott fel legjobban az európai futballhoz a ZTE. Nem azt akarom mondani, hogy ő volt a legjobb vezetőedző Zalaegerszegen, de az elképzelései és a kapcsolata a fiatalokkal új szintre emelte a szakmai munkát.

És mi a helyzet a kapusokkal?
Szappanos Péter és Demjén Patrik kiemelkedik, de ott van Dombó Dávid is, aki rutinos kapusként érkezett, s kitűnően megoldotta a feladatát. Gyurján Márton hihetetlen jó alany a napi munkához, mindig lehetett rá számítani, Gundel-Takács Bence az egyik elemzőcégnél az NB I-es év csapatába került be. Zöldesi Illés az NB II-es bajnokcsapat kapusa volt, ő is kimagasló teljesítményt nyújtott.  Sajnos Senkó Zsombor némi csalódást okozott, tőle mindenki sokkal többet várt, de fiatal még, bízom benne, hogy előbb-utóbb kijön neki a lépés. Igaz, nem kapus, de kiemelném Horváth Krisztofert is, akire nagyon büszke vagyok. Az U17-es csapat vezetőedzőjeként volt a játékosom, mára magyar válogatott lett és az Újpest erőssége. A mai napig örömmel figyelem a játékát.

Kapusedzőként szép sikerekben volt része, másodosztályú bajnoki cím és Magyar Kupa-győzelem is. Melyik a legszebb emléke?
Az NB I-be visszajutást mondanám. Szép éve volt a klubnak, Nagy Tamással kezdtük, de Dobos Barnával fejeztük be az idényt, az volt Sallói István első esztendeje sportigazgatóként Zalaegerszegen. Azelőtt nem volt a másodosztályban bajnoki címe a ZTE-nek, a szurkolók is szívesen emlékeznek arra az évadra. Természetesen a győztes Magyar Kupa-döntőt is ki kell emelni, százhúsz perces izgalmas csata után sikerült elhódítanunk a klub történetének első kupáját – hatalmas élmény volt.

Játékosként kétszázhatvanhat meccsen játszott a ZTE-ben, kapusedzőként tizenegy évig dolgozott a klubban. Furcsa lesz a ZTE nélkül?
Biztosan furcsa lesz, még barátkozom a gondolattal, de minden bizonnyal megbirkózom majd vele. Játékosként és edzőként is szép éveket töltöttem Zalaegerszegen, az biztos, hogy a jövőben is figyelemmel követem a csapat szereplését, és nagyon szurkolok neki.