Futballépítő – Pór Károly jegyzete

PÓR KÁROLYPÓR KÁROLY
Vágólapra másolva!
2024.05.17. 00:18


A PAKS történelmi Magyar Kupa-győzelme után – a 17 ezres Paks a legkevesebb lakosú kupagyőztes város a sorozat történetében és az első tolnai győztes – a történelemkönyvek, a tudósítások és videós összefoglalók megőrzik majd a Fradi-verő csapat összeállítását, gólszerzőit, Papp Kristófot és ifjabb Haraszti Zsoltot vagy éppen a sikeredző, Bognár György értékelését. Csak egy név fog hiányozni a legtöbb felsorolásból: idősebb Haraszti Zsolté, akinek az elmúlt két évtizedben végzett munkája nélkül talán nem is lenne ma profi futball Pakson.

A hivatalos megnevezése ugyan ügyvezető, de én inkább építőmunkásnak, maximum építésvezetőnek mondanám. Ugyanakkor nem az a típus, aki a távolból, az íróasztala mögül osztja az észt, hanem inkább olyan, aki folyamatosan ott áll a melósok mellett, maga is fogja a malteroskanalat, rakja a téglákat. Amikor a 2000-es években munkához látott egyik „kőművestársával”, a klubot 2001 óta technikai vezetőként szolgáló Karszt Józseffel, még NB III-as volt a gárda. Ha akkor valaki azt mondja, Pakson több mint húsz év múlva élvonalbeli stadion, NB I-es és Magyar Kupa-győztes csapat lesz, több, Európa-bajnokságot is megjáró válogatott játékost ad majd a település, valószínűleg elmeorvoshoz küldik az illetőt. Persze, az idáig vezető út egy folyamat eredménye, amihez sok minden és sok mindenki hozzájárult, az Atomerőmű, a város, játékosok, edzők, szurkolók és még sorolhatnánk.

 

Azonban mindennek az alapja mégiscsak az a magyar labdarúgásban talán példa nélküli következetesség és futball iránti alázat, amit a játékosból és edzőből lett sportvezető, Haraszti Zsolt képvisel. Aki évekkel ezelőtt megmondta, amíg ő klubvezető lesz, Pakson csak magyar játékos futballozhat, mert nem érzi, hogy jobb külföldieket tudna hozni annál, amilyen magyar játékosokat talál a piacon, így pedig semmi értelmét nem látja légiósokat foglalkoztatni – és neki ehhez a felismeréshez még „fiatalszabályra” sem volt szüksége. Amúgy ő nem az a megmondóember. Nincs fenn a Facebookon (igen, létezik ilyen is 2024-ben), sosem foglalkozik az ellenfelekkel, nem üzenget a riválisok edzőinek, csak teszi a dolgát. Több mint két évtizede járja a pályákat, a kollégáival keresi a tehetséges tolnai gyerekeket – ahogy anno, a most már a harmadik Eb-jére készülő Fiola Attilát vagy a szintén válogatottságig és gólkirályi címig is jutó Böde Dánielt, valamint Hahn Jánost és a paksi
NB I-es meccsrekorder, a címeres mezt hatszor viselő Szabó Jánost is megtalálták.

Persze nemcsak a tolnaiakat figyeli, minden olyan futballistát ismer és szemmel tart, akinek a képességei alapján helye lehet az élvonalban, de máshol valamiért leírták, nem láttak benne fantáziát. Így került Paksra például a jelenlegi Eb-keretből Szappanos Péter, Ádám Martin és Varga Barnabás is. Utóbbi kettő persze már távozott, hiszen a paksi modellnek éppen ez a lényege, „felépíti”, fejleszti a játékosokat, aztán adja tovább magasabb szintre – így szolgálva labdarúgásunk hosszú távú érdekeit.

A szerdán látott csodagyőzelem ennek a következetes munkának az eredménye. Pakson, ott, a Duna mellett különösen érvényes a klasszikus verssor parafrázisa: a víz szalad, de Haraszti marad…

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!

 

 

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik