Népsport: négy fiatal futballista halálát okozta a súlyosan ittas autóbuszvezető

Idézzük az Érdekes Újság 1958. október 4-én közölt interjúját Godzsák Ferenccel, az Autóközlekedési Vállalat buszvezetőjével, aki GJ–220 rendszámú bódés járművével szeptember 21-én, 18.45 perckor a Miskolc és Sátoraljaújhely közötti országút mádi elágazójánál halálos balesetet okozott.

„– Mennyit ivott? – kérdezem. 

Szeme kifejezéstelen, savószínű. Arcáról csak a közönyt olvasom: 

– Reggel ittam kétszer két deci bort, és délután két korsó sört – mondja szemrebbenés nélkül, habár ez is tisztességes mennyiség. A rendőrségi nyomozás azonban ennél lényegesen többet derített ki.

– Nem ivott többet? – kérdezi a rendőrszázados.

Godzsák nagyokat pislog, és nyög. 

– Nem emlékszem többre.

– Szokott inni? – kérdezem.

– Keveset, de csak munka után.

Vállalatánál mégis mozgóbüfének csúfolják. Sofőrtársai mondták el, hogy nemrég öt liter bort ivott meg, és utána kijelentette, hogy nem érez semmit. Most se érez semmit. Se bűntudatot, se felelősségérzetet. Egyetlen életérzése van: fél. 

– Tudja, hogy hányan haltak meg? – kérdezem.

– Négyen – feleli egykedvűen.

Mádon felesége és két gyereke van. A négy fiatal élet kioltása mégsem rázza meg. Orrlika kitágul, nagyokat pislog, kicsit felemelkedik a székről és védekezik. 

– Kérem, de a másik sofőr jött nekem.

– Hogyan? – kérdezi a rendőrszázados.

– Nekem jött – mondja, és kezét széttárja. Tagadni próbál, de már maga sem hiszi, amit mond. Hangja bizonytalan. Nincs ereje és bátorsága szembenézni a valósággal és önmagával. Nincs akaratereje. Ezért vált az alkohol rabjává is.”

A 16-17 éves áldozatok közül Cselényi István, Illés Barna és Varga Gyula a helyszínen, Puhl László a kórházba szállítást követően, fájdalmas kínok között hunyt el. Mind a négyen a Miskolci MTE ifjúsági futballcsapatának tagjai voltak, az ominózus napon Sátoraljaújhelyen játszottak mérkőzést, az együttes buszával tartottak éppen hazafelé. A társaság tagjai az út során önfeledten társalogtak, némelyikük olvasott vagy bóbiskolt, a sportolókat szállító Miskolci 36. sz. AKÖV társasgépkocsija Vetési Sándor sofőr vezetésével szabályosan haladt a megyeszékhely felé. Szabó Sándor megyei ügyész az Észak-Magyarország újságírójának érdeklődésére beszélte el a történteket.

„Godzsák és a mellette ülő Rőczei gépkocsivezető erősen ittas állapotban voltak. A mádi elágazástól Szerencs felé 400 méterre a Godzsák által vezetett gépkocsi előzni akart egy motorkerékpárt, s közben áthaladt az úttest menetirány szerinti baloldalára, s nekiütközött a vele szembe jövő, szabályosan haladó, Vetési által vezetett gépkocsinak. Az összeütközés következtében mindkét gépkocsi megfordult a levegőben. A szerencsétlenség színhelyén három ifjúsági labdarúgó pillanatok alatt meghalt, míg egy súlyosan és egy életveszélyesen megsérült. A nyomozás adatai szerint a felelősség kizárólag Godzsákot terheli, aki ittas állapotban, nagy sebességgel – a mádi sorompónál 80–90 kilométeres sebességgel haladt át – szabálytalanul előzte a motorkerékpárt. A balesetet és halált okozó gépkocsivezetőt a hatóság letartóztatta, a baleset további tényének felderítése érdekében a nyomozás még tart. Kiderült, hogy Godzsák fekete úton járt, s úgy látszik, útközben észrevette az arra haladó közlekedési járőrt, s menekülni próbált. Godzsákot az orvos nem tudta megvizsgálni, mert a sok italtól összeesett.”

Az ügyben indított nyomozás gyorsan haladt, a vádirat egyes elemeit az Autó-Motor 1958. november 15-i száma tárta a nyilvánosság elé.

„Godzsák már ott tartott – mint ahogy barátja, a balesetnél mellette ült, a bíróság tisztánlátását megakadályozni kívánó »italtársa«, Rőczei Miklós vallotta –, hogy csak »beszívva« tudott dolgozni, józanul még a kormány sem állt jól a kezében. Godzsák a vádiratot cinikus nemtörődömséggel hallgatta, és egykedvűen, a legkisebb megbánást sem mutatva válaszolt a feltett kérdésekre, összevissza hazudva másokra próbálta hárítani a felelősséget, és természetesnek vette, hogy a katasztrófa után 9 és fél deci 20 százalékos alkoholtartalmat mutatott ki a vérvizsgálat. Mert mi is történt azon a napon? Godzsák a reggelt jó erős hegyaljai borral kezdte, majd pálinkával és Kinizsi sörrel folytatta. Közben vagy ő fizet, vagy neki fizetnek. S mindenhol, ahol megállnak, Tállyán, Alpáron, vagy akár Szerencsen, a sikeres megérkezést borral, sörrel, pálinkával ünneplik. (…) Ez a »hős« ember a karambol után egykedvűen, a felfordult kocsira támaszkodva gyújtott cigarettára, hallgatta a haldoklók hörgését, a sebesültek jajkiáltásait, közben még azt a fáradságot sem vette, hogy odavigye a mentőládát.”

Az autós folyóirat egy korábbi száma szerint a két autóbuszban esett anyagi kár meghaladta a 100 ezer forintot. A 28 éves mádi sofőr, Godzsák Ferenc jellemzését olvasva azonban az erkölcsi „hiány” még inkább szembetűnő: a leírások szerint iszákos, garázda ember hírében álló sofőrt a tragédia előtt néhány órával, ebédkor kérlelte a felesége, ittasan ne üljön vissza a volánhoz, ő mégsem hallgatott a jó szóra. Munkaadójától korábban kapott már fegyelmi büntetést italozásért, de a riasztó előjelek nem értek semmit, felettesei kontrolljától megszabadulva újra gátlástalanul nyúlt a pohár után. A miskolci megyei bíróság minden tényezőt tekintetbe véve végül tizennégy év börtönbüntetésre ítélte.

Az ifjúsági játékosait elveszítő MMTE-hez sorra érkeztek az ősz folyamán az együttérző táviratok, bátorító üzenetek. A négy szerencsétlenül járt sportoló Népkertben felravatolozott koporsóinál díszőrséget álltak a magyar ifjúsági labdarúgó-válogatott tagjai, temetésükön mintegy huszonötezer ember vett részt. A sportegyesület elnöksége a felnőtt csapat jótékonysági mérkőzésével igyekezett pénzt gyűjteni az elhunytak családjának megsegítésére, sőt az esemény vonzerejét növelve a találkozó szünetére látványos bemutatót hirdetett, amelyen az országos bányászbajnokságot nyert női tornászcsapatát vezényelte ki. Előzetesen közölte azt is, hogy a bejáratoknál perselyt helyeznek el az adományok gyűjtésére. A Labdarúgás folyóirat közzétette a négy szinte gyermekképű fiatal portréfotóját, egyszerű szavakkal búcsúzva tőlük: „Eszméletlenségig részeg, ámokfutó sofőr okozta halálukat, s vetett véget reményteljes életüknek. Jó tanulók, tehetséges labdarúgók voltak, szüleik szemefénye.”

Az Észak-Magyarország néhány nappal a tragédia után riportot közölt a miskolci kórházból, ahol a közlekedési baleset sérültjeit ápolták. „Érkezésünk hírére több beteg bejött a kórterembe és elmondották, hogy Puhl Lászlónak borzalmas fájdalmai vannak. Tegnap este egynegyed kilenc órakor fájdalmas hörgés hallatszott ki a szobából és a szerencsétlen fiatalember egész éjszaka szenvedett. Megpróbáltunk beszélni Ruszó Lászlóval. Még bódultan feküdt, sóhajtva mutatott a fejére, beszélni sem tudott. Elmondtuk neki, hogy az ország minden részében együttérzést váltott ki ez a tragédia. Vigasztalásomra nehezen, alig hallhatóan csak ennyit mondott: »Szeretnék elmenni a temetésre...«.”