Új kotta – Sinkovics Gábor jegyzete

Lesz majd legyintgetés, fejcsóválás, sopánkodás, mondván, nagy csinnadrattával ment ki, aztán most szép csöndben hazakullogott.

Lesznek, akik máris leírják Kleinheisler Lászlót, amiért nem sikerült maradandót alkotnia Németországban, s most visszatért a magyar bajnokságba. Nem könnyű helyzet. A nagy lehetőség elúszni látszik, a Bundesliga afféle Himalája marad, amelyet nem sikerült megmásznia, meghódítania a magyar fiúnak. Sokan bizonyára azt sem értik, miért nem maradt kint egy kisebb, szerényebb Bundesliga kettes csapatban, ahol még mindig összehasonlíthatatlanul nagyobb az iram, keményebb a játék, több a néző és színvonalasabb a futball – mint az NB I-ben.

Lesznek majd, akik helyeslik a döntését.

S azt mondom, nekik van igazuk.

Ami nem megy, ne erőltessük, a még mindig csak huszonkét esztendős labdarúgó a Werdernél nem került be a brémai muzsikusok közé, sőt, még azt sem hagyták, hogy afféle zongoracipelő legyen, inkább továbbpasszolták a Darmstadthoz, hátha ott majd kiénekli a magas cét. A Bundesliga sereghajtójától érkezik most haza, a Ferencvárosnál újra hangszert kap, és azt várják tőle, hogy hétről hétre eljátssza a Fradi-indulót.

Persze előbb meg kell tanulnia.

Meg kell tanulnia Thomas Doll kottájából játszani. A tél alighanem legváratlanabb, legizgalmasabb átigazolása, klubváltása az övé. Még csak csodálkozni sem kell rajta, ne feledjük, a robbanékony, mokány ifjút tulajdonképpen a székesfehérvári flaszterról hívta be a válogatottba Bernd Storck szövetségi kapitány.

Mellőzött volt, nem játszott. Jókora, már-már mesebeli ugrás az övé, úgy került a Bundesligába, úgy szerződtette a Werder Bremen, hogy talán még nem is volt meg hozzá a kellő alap, a tehetsége, az ösztönös megoldásai mellett hiányzott belőle a kellő taktikai tudás. Féltettük, féltették őt, nem is alaptalanul. Ám most jó helyre került, sőt, magyarázkodás helyett büszke lehet rá, hogy a Ferencváros játékosának vallhatja magát. A Fradiban mindig is szerették a nagy küzdőket, akik végigfutják, végigmelózzák, végigverekszik a meccseket, és képesek váratlant húzni.

Talán Simon Tibor óta nem volt ilyen harcosa a Ferencvárosnak. A magyar futball érdeke, hogy Kleinheisler László játsszon – rendszeresen futballozzon.

Az már csak rajta múlik, hogy hangszeréből milyen dallamok csendülnek fel.