– Elárulja, mennyi pénzből gazdálkodnak?
– Nem. Ez hadd maradjon az üzleti titkunk – mondta Tarsoly Csaba, az ETO tulajdonosa, elnöke. – De a költségvetésünk ott van az élbolyban.
– És azt sem mondja meg, hogy az elmúlt csaknem tíz évben, amióta Győrben dolgozik, mennyi pénze ment el a futballra, az infrastruktúra- fejlesztésre?
– Nem tudom, és nem is akarom összeszámolni, hogy évente mennyit áldoztunk arra, amire most már valóban büszkék lehetünk. Kétezer-egy óta irányítom az ETO-t, ezalatt szereztünk két bronzérmet, egyszer bejutottunk a Magyar Kupa-döntőbe. Visszagondolva a mögöttünk hagyott évekre, három különböző időszakra osztanám fel a győri történetünket: három évig ismerkedtünk a hellyel, a viszonyokkal, újabb három esztendő az útkeresés jegyében telt el, és nagyjából három éve léptünk rá a helyes útra, s találtuk meg a jó irányt.
– Ennek köszönhető a mostani nemzetközi kupasiker?
– Ennek is. Nagyjából három évvel ezelőtt elterveztük, hogy átalakítjuk az utánpótlás-nevelést, és nagy hangsúlyt fektetünk rá. Két éve Both Józsefre bíztuk a vezetését, és azóta megtaláltuk a harmóniát, amely elengedhetetlen a fejlődéshez. Olyan klubépítés zajlik nálunk, amely példaértékű lehet Magyarországon. Már túl vagyunk az infrastruktúra fejlesztésén, már működik az akadémiánk, van gimnáziumunk, van kollégiumunk, és most már van olyan csapatunk, amely egyre szebb eredményeket érhet el.
– Ez Pintér Attila érdeme?
– Fontos szerep, talán főszerep az övé. Az egyik legtehetségesebb magyar edzőről van szó, aki hihetetlen fanatizmusával már-már csodákra képes. Nap mint nap fejleszti önmagát és persze a csapatát. Egyszerre tanít, kritizál, biztat és számon kér.
