Félgőzzel is könnyedén nyertek a piros-feketék Rákospalotán

Mielőtt a trópusi hőségben kilencven perces vándorútjára indult volna a labda, gyászszünetre került sor, egyperces néma csenddel emlékeztek a két klub játékosai, vezetői és szurkolói a hazaiak vezetőedzőjének, Aczél Zoltánnak a közelmúltban elhunyt édesanyjára.

Az első félidő elképesztően gyenge, alacsony színvonalú játékot hozott, a kapuk csupán szökőévente forogtak veszélyben. A két tábor már-már hallgatólagosan megegyezett, hogy ez az összecsapás gólnélküli döntetlennel ér véget, Bárányos Zsolt azonban nem így gondolta. A piros-fekete alakulat irányítója, aki tavaly még ”Rá-rá-Reac’ biztatásra csipkedte magát, hat perccel az első játékrész vége előtt bevette Farkas Balázs kapuját.

A Honvéd-tábor Bari becenévre hallgató régi-új kedvence Ivancsics Gellért átadása után 12 méterről lőtte ki a kapu jobb alsó sarkát. Szórványos rákospalotai támadásoktól eltekintve túlontúl sok izgalmat már nem hozott az első negyvenöt perc.

Miután a szurkolók minimálisra csökkentették a rákospalotai sörkészletet, és alaposan megdézsmálták a büfé egyéb kincseit, folytatódott a játék. Mindkét oldalon volt egy-egy változtatás, a hazaiaknál Madar Csaba, a vendégeknél pedig Magasföldi József szállt be. A folytatásban mintha kicseréltél volna Supka Attila tanítványait, jóval attraktívabban, szellemesebben futballozott a kispesti csapat.

Előbb Abraham, majd Pomper Tibor is betalált, a hazai csapatban pedig nemhogy a felzárkózáshoz, de még a szépítéshez sem volt elég átütőerő. A hajrában ugyan többet támadott a REAC, ez azonban édeskevés volt a bajnoki nyitányon.