Döntött a cserecsatár

Meglehetősen unalmasan indult a mérkőzés, szemmel láthatóan egyik csapat sem akarta erőltetni a támadásokat, csak kisebb helyzeteket dolgoztak ki itt is, ott is.

A kapuk valódi veszélyben egy percig sem forogtak, a félidő nagy része meddő mezőnyjátékkal telt.

Mindenesetre kiegyenlített volt az első negyvenöt perc, egyik gárda sem tudott, és talán nem is akart a másik fölé kerekedni, így mezőnyfölény nem alakult ki, a félidei gól nélküli döntetlen nemcsak reális volt a játék képét tekintve, de igazságos is.

Mintha csak a második félidőre tartogatnák a gólokat és a játékot, a szünet után teljesen megváltozott a játék képe.

Mindkét csapat aktívabb lett, és rögtön a sípszó után már gólt is szerzett a Debrecen: Dombi egyéni akciója vendégvezetést eredményezett.

Tíz percig tartott csak a hajdúságiak öröme, Pusztai fejese kicsit lehűtötte őket, de csak azért, hogy még jobban összeszedjék magukat.

Az 59. percben Zsolnai lépett pályára csereként, és ez döntő jelentőségű volt a későbbi eseményeket tekintve, hiszen a fiatal csatár kétszer is mattolta a REAC-védelmet, és zörgette meg Farkas hálóját.

Először hat perccel pályára lépése, egy veszélytelennek tűnő szöglet után (amire éppen ezért egy játékos sem mozdult) egy ordító kapushibát kihasználva (Farkas csúnyán alászaladt egy beadásnak) szerzett vezetést érő találatot, majd tizenkét perccel később Bernáth beadását váltotta gólra.

Az egyenlítő gól után a REAC nemcsak felvette a kesztyűt, de úgy tűnt, hogy még átmeneti mezőnyfölényt is kialakítottak, a bekapott potyagól után azonban szétesett a játékuk, ezt pedig a vendégek ki is használták.

Éles kontrasztban állt tehát a két félidő, és a Loki megérdemelten távozott három ponttal, a REAC pedig továbbra is kieső helyen kullog.