Unalom az esőben

Ehhez képest igencsak unalmasan csordogáltak a percek a pécsi stadionban. Az első említésre méltó esemény Granát sárga lapja volt az ötödik percben, az első helyzetre pedig bő negyedórát kellett várni, amikor Virág lövését kellett védenie Herbertnek bravúrral.

Ráadásul elkezdett zuhogni az eső, amely tovább alacsonyította az addig sem túl magas színvonalat.

A nagy unalomba időnként a vendégek próbáltak meg némi szint vinni, úgy bő fél óra elteltével: Szabó zsolt és Bajzát próbálkozásai azonban nem hozták meg a várt eredményt, míg a túloldalon egyedül Lukács próbálkozott egy perccel a félidő vége előtt, de a kaput az egész félidőben nem sikerült eltalálniuk a hazaiaknak.

Nem csoda, hogy a látottak alapján Keszei Ferenc volt elégedetlenebb és cserélt is a szünetben. Ettől valamivel aktívabbak lettek a hazaiak, s Balaskó már a kaput is eltalálta, de ekkor meg Sztevanovics védett.

Az első negyedóra elteltével megint rákapcsoltak a vendégek – talán látták, hogy edzőjük, pajkos János kettős cserére készül – s előbb Bajzát, majd egy perccel később Szabó került nagy helyzetbe, de a pécsiek legjobbja, Herbert kapus mindkétszer parádésan védett.

A hajrában Bajzát, Mátyus és Hanák is távolról próbálkozott, de a meccs legjobbjának, Herbert Rolandnak az eszén ma nem járhattak túl. Ebbe aztán, na meg a pontosztozkodásba bele is nyugodtak a csapatok.

Az tény, hogy egyik csapat sem volt jobb a másiknál (bár a győrieknek tagadhatatlanul több lehetőségük volt), de ezért a teljesítményért egyik gárda sem érdemelne pontot.