Kenesei Krisztián és Priskin Tamás egyaránt a hatodik gólját szerezte ebben az idényben a hazai labdarúgó-élvonalban, s kettejük találataival a Győri ETO FC 2-1-re legyőzte a Zalaegerszeg együttesét a 10. fordulóban. A győriek ötödször győztek, az egerszegiek ötödször kaptak ki a bajnokságban, ami az előbbinek azt jelentette, hogy egy helyet előrelép a tabellán, míg a ZTE ugyanennyit csúszott vissza. Most az ETO ötödik, a 2002-es bajnokcsapat viszont már csak nyolcadik.
LABDARÚGÓ NB I, 10. FORDULÓ
GYŐRI ETO FC – ZALAEGERSZEGI TE 2-1 (1-0)
Helyszín: Győr Nézőszám: 1000 Játékvezető: Saskőy Szabolcs Asszisztensek: Székely Ferenc, Heibl József
Gólszerző: Kenesei (38.), Priskin (81.), Djorovics (87.) Csere: Szpalevics helyett Montvai (46.), Bajzát h. Priskin (59.), Peric h. Zsók (73.), Tóth h. Makra (78.), Radu Sabo h. Simonfalvi (85.) Sárga lap: Stark (5.), Balog (27.), Horváth (33.), Djorovics (37.), Bojovics (70.)
LABDARÚGÓ NB I, 10. FORDULÓ
GYŐRI ETO FC – ZALAEGERSZEGI TE 2-1 (1-0)
Helyszín: Győr Nézőszám: 1000 Játékvezető: Saskőy Szabolcs Asszisztensek: Székely Ferenc, Heibl József
Gólszerző: Kenesei (38.), Priskin (81.), Djorovics (87.) Csere: Szpalevics helyett Montvai (46.), Bajzát h. Priskin (59.), Peric h. Zsók (73.), Tóth h. Makra (78.), Radu Sabo h. Simonfalvi (85.) Sárga lap: Stark (5.), Balog (27.), Horváth (33.), Djorovics (37.), Bojovics (70.)
Nem túl kedvező előjelekkel vágott neki a Győr elleni mérkőzésnek Dajka László együttese. A zalaegerszegiek keretében ugyanis különböző sérülések és eltiltások miatt már az utóbbi hetekben is csak tucatnyi játékos volt hadra fogható, s ez a szám szombatra éppen egy kezdőcsapatnyira apadt – azaz Dajka Lászlónak ezúttal nem kellett kombinálnia, adva volt a tizenegy, pályára küldhető játékosa.
A mérkőzés kezdetén – ahogy arra számítani is lehetett – jobbára a Zalaegerszeg térfelén folyt a játék. Az ETO három védője előtt a megerősített középpályássor tagjai építették fel a támadásokat – a két szélső felfutó mellett, belül Lendvai Miklósnak, Vincze Ottónak és Horváth Róbertnek is a pálya középső részét kellett bejátszania.
A ZTE láthatóan a védekezésre fektette a fő hangsúlyt, ám a vendégek – a gyors embereknek köszönhetően – egyszer-egyszer megiramodtak a győri kapu felé, leginkább az volt a jellemző, hogy hat-hét zalaegerszegi futballista állt egy vonalban a csapat tizenhatosának előterében.
A látszat csal: Kenesei Krisztiánnak több oka volt az örömre, mint a méltatlankodásra ezen a mérkőzésen
A látszat csal: Kenesei Krisztiánnak több oka volt az örömre, mint a méltatlankodásra ezen a mérkőzésen
E bunkerfocit szétrombolva az ETO megpróbálta valahogy széthúzni az élő falat, és a védőktől elszakadó Kenesei Krisztiánnal, Bajzát Péterrel, valamint a jobb , illetve bal oldalon felfutó Darko Periccsel és Tóth Péterrel a védelem mögé kerülni. A hatékonyságot azonban jól mutatta, hogy az ETO harminc percig mindössze egyetlenegyszer találta el Varga Zoltán kapuját, igaz, hogy a szünet előtt Kenesei Krisztián révén valahogy csak begyötört egy gólt a hazai csapat.
A második félidőre aztán végképp elfogyott a ZTE: az ifisták mellett egyedül hadra fogható Montvai Tibor is beállt, és bár sérült, egy félidőt azért valahogy csak ki kellett bírnia.
Kibírta. Ám a futball képe nem változott: a győriek uralták a játékot, de sziporkázásról, pontos passzokról, félelmetes lövésekről még véletlenül sem lehetett beszélni. Az ETO a támadásait lassan, körülményesen szövögette, mindig volt egy-egy felesleges oldal- vagy hátrapassz a hazaiak játékában…
Összegezve: meglehetősen langyosra sikerült ez a mérkőzés, hiszen még magyar viszonylatban is lassú futballt produkált a két csapat.
