Nagy Tamás góljával győzött a Tatabánya

Keszei Ferenc szakmai igazgató, illetve kollégája, Sisa Tibor is számíthatott csapata legfontosabb láncszemére, az egyaránt kulcsfigurának számító Balaskó Ivánra, valamint Márkus Tiborra. Szakmai és szurkolói szemmel is érdekesnek tűnt e két futballista szembeállítása, ezért aztán ezen a mérkőzésen elsősorban tőlük lehetett várni, hogy egy-egy villanással eldöntsék a meccset.

A pécsiek házi gólkirályáról (a forduló előtt Balaskó Iván négy találatnál járt) eddig is tudtuk, hogy sokoldalú, képzett labdarúgó, s ezt a képességét Keszei Ferenc igyekszik is kihasználni: a labdarúgó ezúttal a bal oldalon kezdett és a hátulról felívelt labdákkal rendre őt keresték társai. Az viszont legkevésbé Balaskó Ivánon múlt, hogy a Pécs az első félidőben nem jelentett veszélyt az ellenfél kapujára, ugyanis a hazai középpályán nem kapott sok segítséget az ezen a meccsen szokatlan szerepkörben játszó Bergmann Balázstól vagy például a haloványan játszó Szögedi Szilárdtól.


A túloldalon Márkus Tibornak annyival könnyebb dolga volt, hogy gyakorlatilag nem kellett védekeznie, viszont mégsem volt egyszerű a helyzete, hiszen Dienes András egy másodpercre sem hagyta magára.

Húsz perc sem telt el, amikor a vendégek egy nagyszerűen kivitelezett kontrából megszerezték a vezetést, és emiatt Keszei Ferenc még a szünet előtt átszervezte csapatát: Szabados József lépett előre egy sorral, és töltötte be a továbbiakban a szűrő szerepkörét, míg a szakvezető a bizonytalankodó Bergmann Balázst a védősorba rendelte vissza.

A látottakból ugyan nem derült ki, volt-e különleges taktikája ezen a mérkőzésen a Pécsnek, de ha igen, akkor az kudarcba fulladt. A hazaiak estek és keltek, rettentően pontatlanul futballoztak, tipikusan az a meccs volt az ő szempontjukból, hogy ha egy hétig játszanak, akkor sem szereznek gólt.

A Tatabánya viszont egyszerű, ám nagyon tudatos, fegyelmezett futballt mutatott be, és így teljesen megérdemelten nyerte meg a mérkőzést. A lefújás után a pécsieket füttyszó kisérte az öltözőbe. Nem csoda – a játékuk megfejthetetlen és értékelhetetlen volt.