A szétszedett csapat bukása

Helyreállt a trend

Igazából az lep meg, hogy a Debrecen a Bajnokok Ligája-selejtezőjében még komplett csapattal játszott. Mert ez mifelénk nem szokás. Mifelénk mostanság az a szokás, hogy mihelyst egy klub kiharcolja a nemzetközi kupaindulás lehetőségét, mintha a Rákóczi téren lenne, nagy lendülettel kiárusítja magát. Így járt tavaly a Ferencváros, amelyik csapat tíz év után végre reális eséllyel pályázott a BL-re, ám jó üzleti érzékkel éppen a Sparta elleni meccsek előtt sikerült eladni Gera Zoltánt. Ugyanez történt most is, az utolsó pillanatban kiharcolt UEFA-kupaindulás dacára eszét vesztve szaladt el mindenki, akit épkézláb csapat befogadott, bár a zöldek mentségére legyen mondva, az anyagiakat tekintve a klubhoz képest a templom egere legalábbis egy Rockefeller. Hasonló (volt) a helyzet a kupagyőztes Sopronnál is, amelytől a nagy vigalom csúcspontjaként távozott a videomániás középpályás, az irányító, a gólkirályjelölt és természetesen a főszponzor. Az új módi sikerét pedig világosan le lehetett szűrni a jónevű MTZ RIPO Minszk, illetve a Metalurg elleni mérkőzéseken.

A Debrecennél viszont csak a Sahtar-meccsre állt helyre tökéletesen a trend.
Ekkor már sikerült túladni a sokáig sérült Böőr Zoltán mellett Kerekes Zsomboron és Igor Bogdanovicson, holott a csatárkettős az elmúlt szezon Loki-góljainak éppen a felét szerezte, sőt még Halmosi Péter is mehetett volna, ha valamely angol együttes kifizeti az árát.
Úgyhogy a piac ezúttal egyértelműen elnyomta a szakmai szempontokat. Hosszú távon kifizetődő lehet, ha az érkező tízmilliókat sikerül tisztességesen befektetni.

Rövid távú hatásáról viszont kérdezzék csak a Doneckbe elutazó, két napja még UEFA-csoportkörben reménykedő szurkolókat.
Kun Zoltán ---- Kikapott a Debrecen, mégpedig úgy, hogy már-már megalázó gólokat is kapott, a Sahtar Doneck brazil légiósa, Brandao bolondot csinált a teljes védelemből. Mi volt a baj a DVSC-vel? Mit kell tenni ahhoz, hogy a szeptember 29-ei visszavágón sikerüljön a bravúr a magyar bajnokcsapatnak. A meglátásainkat hat pontba szedtük, s az elemzésre a korábbi kétszeres válogatott, rovatunk munkatársa, Zombori András vállalkozott.

1. Korábban a DVSC mind a hazai bajnoki találkozókon, mind pedig a nemzetközi mérkőzéseken egy középpályás-szűrővel futballozott, ezúttal azonban két labdarúgónak, Kiss Zoltánnak és Nikolov Balázsnak is ebben a szerepkörben kellett játszania. Rossz ötlet volt! A szerkezetváltástól a Loki futballja defenzívvé vált, ráadásul az említett futballisták között nem volt meg a kellő összhang. Korábban a Machester elleni idegenbeli összecsapás után lehetett hallani olyan véleményeket, hogy ez a felállás vezethetett volna eredményre, ám most bebizonyosodott: ez nagy taktikai tévedés volt.

2. Noha a Loki játékosállományát magyar szinten kiemelkedőnek mondják, a csapat játékát alapvetően Sándor Tamás futballja határozza meg. Az irányító ugyan az ukránok elleni kupameccsen is adott egy gólpasszt, azonban messze nem tudta úgy mozgatni az együttest, mint az tőle elvárható. Keveset volt játékban, és jóval több passzt, indítást hibázott el, mint a korábbi nemzetközi találkozókon.

3. A Sahtar játékoskeretében ugyan nem nyugat-európai sztárok vannak, azonban nem lehet kérdéses, hogy a román, ukrán, horvát válogatott futballisták, vagy éppen az eurómilliókért vásárolt brazil játékosok más szintet képviselnek, mint a debreceni labdarúgók. Ráadásul amíg a csapatban csak egyetlen profi akad - Halmosi Péter -, aki megközelítően a valós tudása szerint tud teljesíteni egy ilyen mérkőzésen, addig valóságos csodával érne fel, ha az első felvonás után nem az ellenfél felé billenne a mérleg nyelve.

4. Rendkívül szembetűnő volt az a sebességkülönbség, amely a két gárda játékosai között megvolt. Amíg az előző párharcban, a MU elleni mérkőzéseken elsősorban Cristiano Ronaldo játszott teljesen más ritmusban, mint a debreceni labdarúgók, addig a Sahtarban hat-hét futballista sprintelt legalább kettővel magasabb sebességi fokozatban. Sajnos nemzetközi szinten keveset futunk, azt is monoton iramban…

5. Nem elég, hogy technikailag képzettebbek, gondolkodásban gyorsabbak a doneckiek, idejük és területük is volt elképzeléseik megvalósítására. Szinte valamennyi debreceni labdarúgó méterekre állt a "párjától", az ellenfélnek pedig nem okozott problémát szemtől szemben, egy az egyben megverni valamelyik magyar játékost.

6. Nem a Debrecen az első magyar csapat, amelyiknél az tapasztalható: fontos mérkőzés előtt kulcsemberek távoznak a klubtól. Más országokban ilyenkor lehetőleg megerősítik a játékoskeretet, mert tudják, az anyagi befektetés megtérülhet. Nálunk az elöljárók más utat járnak, és ennek rendre a nemzetközi porondtól való búcsú a következménye. ---- Mi kritizáltunk, míg a Debrecen edzője és játékosai önkritikusan nyilatkoztak. Ez szimpatikus - ám a donecki kudarcot csak úgy tehetik jóvá, ha a visszavágón a Loki legyőzi a Sahtart.

Az edző: Supka Attila
- Miért forgatta fel a korábban már jól bevált hadrendet?
- Sajnos nem jött be a számításunk, a szerkezetváltás nem járt olyan eredménnyel, amelyet vártam. Elfogadom a kritikát: amennyiben az első perctől kezdve a bevált rendszerben futballozunk, akkor sokkal kiegyenlítettebb mérkőzést játszottunk volna az ukránokkal. Félidőnyi előnyt adtunk a házigazdának, s ez luxus, ám még így is benne volt a pakliban, hogy szorosabbá tesszük az eredményt. Az sem érdektelen, hogy három ukrán gól is a mi hibánk után született. A szünetben higgadtabb futballt kértem a játékosoktól, és hogy bátran vállalják a játékukat. Noha a mi egy gólunkkal szemben a Sahtar négyig jutott, nem hiszem, hogy máris eldőlt volna a legfontosabb kérdés: a továbbjutásért indulunk harcba a viszszavágón.

A csapatkapitány: Sándor Tamás
- Mi baj volt a Lokival?
- Ezúttal nem volt meg bennünk a nagy tűz, nem koncentráltunk százszázalékosan, és lám, a nemzetközi porondon máris ilyen eredmény született. Olyanok voltunk, mint a Hajduk ellenünk Splitben, csak most mi kaptunk gólt az első percben… A helyzetünk annyiban jobb, hogy mi legalább a második félidőre összekaptuk magunkat. S hogy miben hibáztunk? Utólag felesleges okoskodni…

A kapus: Csernyánszki Norbert
- Felelősnek érzi magát a kapott gólokért?
- Nagyon keveset aludtam, végig azon járt a agyam: mi volt az oka a súlyos vereségünknek? A góloknál kiszolgáltatott voltam… A védelmünkben válogatott szintű futballisták vannak, mégis figyelmetlenségekből kaptuk a gólokat, ez pedig rendkívül bosszantó. Bebizonyosodott, hogy Ronald Habi szinte pótolhatatlan, az ő játéka nagyon hiányzott.

A középső védő: Éger László
- A védelem kívülről átjáróháznak tűnt. Miért?
- Tény, többször is hibáztunk, és erre még az sem mentség, hogy Ronald Habi és Dragan Vukmir nagyon hiányzott a csapatból. Szerintem nem szabad bűnbakokat keresni, mert ami tőlünk tellett, azt megtettük. Az is gond volt, hogy nagyon korán kaptuk az első gólt. Sajnálom azokat a szurkolókat, akik Doneckbe is elkísértek minket, már csak miattuk is meg kell tennünk mindent, hogy a visszavágón sikerrel szerepeljünk.

A szélső védő: Szatmári Csaba
- Gyengén védekeztek: miért nem őrizték szorosan Brandaót?
- Az első kapott gól után rögvest a spliti mérkőzésünk jutott eszembe, amelyen az elején ugye nekünk sikerült gólt rúgnunk, a végére pedig kiütöttük a horvátokat. Most a Sahtar intézett el bennünket így. Nem mentegetőzöm, egész egyszerűen minden olyan elem hiányzott a játékunkból, ami eddig jellemezte a futballunkat. A védekezésben nem tolódtunk, nem segítettük ki egymást, ennek pedig nem lehetett más eredménye, mint súlyos és fájó vereség.

A szélső: Mészáros Norbert
- A becserélése után miért játszott gyámoltalanul?
- Ideges voltam a kispadon az eredmény alakulása miatt, bár alaposan bemelegítettem, az első tizenöt percben valóban visszafogott voltam, ráadásul nem is könnyű nulla háromnál beállni… Az új hadrendben már voltak helyzeteink, rúgtunk gólt, nagyobb koncentrációval, odafigyeléssel még mindig lehet esélyünk a továbbjutásra.

A középpályás-szűrő: Nikolov Balázs
- Nem dühíti, hogy idegen poszton játszatták?
- Nem volt szokatlan a szerep, hiszen már futballoztam a középpályán néhányszor, de tény, nem sikerült úgy megoldanunk a feladatunkat, ahogy azt Supka Attila kérte. Enerváltak voltunk, ami azért furcsa, mert a Manchester ellen is felvettük az angol csapat ritmusát, most pedig… A Doneck folyamatosan rohamozott, és nem tudtuk megállítani.

A csatár: Ibrahim Sidibe
- Egy helyzet, egy gól - csak ennyire képesek?
- Valóban elgondolkodtató, hogy az első félidőben egyszer sem találtuk el a kaput. A másodikban volt egy-két lehetőségünk, igaz, az ukránok ekkor már közel sem küzdöttek százszázalékos erőbedobással. Az ellenfeleink rövid távon rendkívül gyorsak voltak, a gólomnál azonban sikerült úgy magam elé tenni a labdát, hogy azzal a mozdulattal kizártam a védőt a labda közeléből. Hiszek abban, hogy ez a gól sokat érhet még…

A Loki ásza: Halmosi Péter
- Elfogadja a dicséretet, hogy ön legalább hajtott?
- Köszönöm, de ez az, ami most nem foglalkoztat, inkább értünk volna el jobb eredményt. Nagyon bánt, hogy korábban egységesek voltunk, ezúttal nem. Nehézséget okozott, hogy ilyen összeállításban még nem is szerepeltünk. Sokat számít, ha egy csapat több éve együtt futballozik, a játékosok pedig ismerik egymás gondolatait. No, de mindegy… Egy ilyen eredmény után nincs miért mentegetőzni. Ezen a mérkőzésen kiderült, hogy a kulcsposzton játszó Ronald Habi pótolhatatlan, de ennyivel nem jobb a Doneck. Optimista vagyok: a csatárok a visszavágón rúghatnak három gólt, és akkor…

A bűnbak: Komlósi Ádám
- Egyetért: az ön gyenge védekezése miatt ment el a meccs?
- Nem vagyok bűnbak - úgy gondolom, hogy a vereségben én is benne voltam. Sajnos, ezen a mérkőzésen pontosan le lehetett mérni, hol tart az ukrán futball, még akkor is, ha a Doneck kezdőcsapatában egyetlen hazai játékos sem szerepelt. Természetesen nem mentegetőzök, hiszen mi messze nem úgy futballoztunk, amire a valós tudásunk alapján képesek vagyunk, és meggyőződésem, hogy a debreceni visszavágó más mérkőzés lesz. Ha tovább már nem is jutunk, de egy góllal győzünk.