Oda a hazai veretlenség

Egyrészt a házigazda a legvérmesebb soproni szurkolók álmát is felülmúlta azzal, hogy elhódította a Magyar Kupát, míg a vendég Diósgyőr simán bentmaradt az élvonalban. Simán, pedig ki hitte volna a múlt nyáron, amikor a felkészülés során két edző két csapatot tréningezett, s még az sem volt világos, melyik gárda vághat neki az élvonalnak. Aztán a sorozat kezdete után nem sokkal Gálhidi György - akit a nemzetközi kupaindulás abszolválásának ellenére elüldöztek Kispestről - vette át a Diósgyőr irányítását, s szép lassan elindult a csapat felfelé a tabellán. Nem is csoda, hogy Kuti István tulajdonos igyekszik meggyőzni őt a maradásról, ám a szakember abban az esetben vállalja a további munkát, ha végre kifizetik a játékosokat.

A Sopronról elég annyit megjegyezni: történelme legdicsőségesebb korszakát éli, miután az MK-döntőben 5-1-re győzte le a Ferencvárost. Noha egy évvel ezelőtt ötödikként zártak a bajnokságban a bordó-szürkék, s már eldőlt, ilyen előkelő helyen nem végezhetnek, ám a hatodik pozíció még meglehet, nem beszélve arról, az ősszel bemutatkozhatnak a nemzetközi kupaszíntéren is…

Szóval, különösebben nem osztott, nem szorzott, mi lesz a Sopron-Diósgyőr tegnapi randevú- jának eredménye, mi több, a szomszédos sportcsarnokban délután ötkor kezdődött a női kosárlabda-döntő, ám így is szép számmal jöttek a drukkerek (az évad utolsó hazai találkozóján illett elbúcsúztatni Pintér Attila alakulatát, ráadásul sejthették, hogy a pécsi lányok legyőzik a hazaiakat, ami végül be is következett). A soproni edző próbál mindent megtenni a drukkerek kiszolgálása végett, és amíg a Diósgyőr egy kontratámadás végén megszerezte a vezetést, kettős cserére szánta el magát. Meg kell vallani, rá is fért a frissítés a soproniakra, mert ugyan sokkal többet birtokolták a labdát, elvétve kerültek igazán nagy helyzetbe.

Nem sokat változott a játék a fordulás után sem, a Matáv támadgatott, ám nem sok elképzeléssel. Futballistái mintha fejben az UEFA-kupában lettek volna, akartak, akartak, de a koncentráltság hiányzott belőlük. Meg aztán az is lehet, hogy a 16. fordulóból elmaradt, s most szerdán megejtett MTK elleni összecsapás sokat kivett belőlük (a meccset irreális körülmények között, szinte térdig érő vízben rendezték). Hiába dühöngött a technikai zónában Pintér Attila, hiába követeltek ébresztőt a nézők, és hiába próbáltak eleget tenni e kérésnek a soproni játékosok, semmi nem jött össze.

A Diósgyőr eközben kilenc emberrel védekezett - kilenccel, mert Marius Siminic a kezdő körben várta az indításokat - a Gáspár József és Máté Péter vezérelte védelem szinte hibátlanul bekkelt. Tíz perccel a lefújás előtt aztán Gálhidi György középpályás (Tisza Tibor) helyett védőt (Horváth Tibor) hozott be, egyértelműsítve, csapata mindenképpen kihúzza a hátralévő időt, nem mellékesen megfosztva ezzel a soproniakat a hazai veretlenségtől. Habár Somorjai Tamás "lábában", s Bárányos Zsolt "fejében" volt az egyenlítés, a nagy helyzetek is kimaradtak, így aztán nyert a vendég Diósgyőr, ám a soproniak aligha bosszankodtak: elvégre övék a Magyar Kupa…

---- P ---- &