Pécsett használt az edzőcsere

Három év után váltottak a pécsi kispadon. Nagy Tamás tisztességgel végezte a munkáját, sok apró siker részese lehetett, ám a futball örök törvénye, ha egy csapatnak nem megy, akkor ott trénert kell váltani. Így történt ez a PMFC-vel is, azzal a jelszóval, hogy szerdán mindenképpen le kell győzni a Vasast! És a hazaiak ennek szellemében láttak munkához, a helyiek állítása szerint régen játszott ilyen agresszívan és lelkesen a PMFC, mint tette azt az angyalföldiek ellen.

A dolog egyetlen szépséghibája, hogy mindez csupán enyhe mezőnyfölényt ért, tudniillik szó sem volt látványos, kidolgozott pécsi rohamokról. Azok a szurkolók, akik kijöttek a találkozóra, bizony azt várták, hogy majd két fogcsikorgatva küzdő, elveszett labdát nem ismerő, pályát felszántó együttes csap össze abban a reményben, hogy kedvező pozíciót harcolhat ki a bentmaradásért folytatott harcban. Ehelyett maradt a lassú játék, rengeteg hibával tarkított, körülményeskedő futball. Az első félidőben a Pécs birtokolta többet a labdát, a vendégek elvétve kerültek a hazai 16-oson belülre.

Gól azonban nem született, még úgy sem, hogy Sápi Csaba játékvezető mindenkit meglepve 11-est ítélt a PMFC javára, aztán később a televízió által kikockázott felvételeken már látszott, hogy Tóth András alighanem kézzel ért a labdához. Ám Montvai Tibor lövésénél Posza Zsolt bravúrral mentett.

A kihagyott büntető cseppet sem fogta vissza a pécsieket, s nem vette el a hazaiak rohamozókedvét, sőt! A második félidőben régen látott PMFC futkározott a pályán a komótos, egysebességes angyalföldi fiúk között. A hazai szurkolók is ráéreztek, hogy kedvenceik fontos három pontot gyűjthetnek be, hiszen olykor felállva drukkoltak. A Pécsre kirándult mintegy 30, dobbal felszerelt angyalföldi ellenben néma csendben figyelte, amint a piros-kékek kergetik a hazaiakat, és szinte végig védekezésre kényszerülnek. Pedig most verhető ellenfelet kapott a Vasas, ám ezen a napon a hazai piros-feketék minden tekintetben jobbnak bizonyultak fővárosi riválisuknál.

A kiesés elkerüléséért vívott harcban jelentős lépést tettek előre, míg Angyalföldön elkezdhetnek megijedni. Ha eddig még nem kértek meg valakit, hogy kongassa meg a vészharangot a Fáy utcában, akkor most sürgősen találni kell erre egy megfelelő embert…

Egervári Sándor a meccs hajrájában mindent bevetett, a balhátvédet játszó Molnár Zoltán helyett is csatárt hozott be, s ekkor már négy támadóval rohamoztak volna az angyalföldiek, csakhogy a labda szinte mindig a pécsieknél volt. A hazai publikum vastapssal búcsúzott kedvenceitől, a sorrendben hatodszor veszítő Vasas vesszőfutása pedig folytatódott. Kérdés, hol lesz a végállomás…?

---- P ---- &