Újabb fontos lépést tett a Loki

Bár ha a kérdést így tesszük fel a csapat környékén dolgozóknak, azonnal égnek áll a hajuk, mert éppen az elmúlt évek keserű tapasztalatait szem előtt tartva, ők semmit sem szeretnének kevésbé, mint hogy valaki vagy valakik kiénekeljék a sajtot a szájukból. Ettől persze a kívülállók még nyugodtan elmélkedhetnek a debreceniek esélyéről az aranyéremre, hiszen a sok szabadkozás mögött mégiscsak az húzódik meg, hogy a cívisvárosban erről a sikerről álmodnak - cseppet sem elrugaszkodva a valóságtól.

A Vasast manapság nem nyomasztja ekkora tét, bár az a tény, hogy az utolsó négy meccsét 13 gólt kapva és egyet sem szerezve elveszítette, önmagában is meglehetősen nyomasztó… A DVSC ellen azonban derűlátóan készültek Angyalföldön, és elsősorban nem "az egyszer minden sorozat megszakad" című közhely igazságában bíztak, hanem abban, hogy több eddig eltiltott vagy sérült játékos visszatérhetett a csapatba. Nos, ez az elméletileg megerősödött gárda igencsak nyögvenyelősen kezdte a mérkőzést, és elég gyorsan tetemes hátrányba került.

Szemlátomást - amúgy érthetően - tartott a listavezetőtől, ezért óvatosan, hátul odafigyelve játszott, ám amikor sikerült a két ék egyikét megtalálni a labdával, mire bárki is felérhetett volna segíteni, már régen szereltek a debreceniek. A vendéglátók balszerencséjére ugyanakkor a Loki roppant szervezetten, tudatosan és jól futballozott. A két csatár nagyon sokat és ügyesen mozgott, hátulról jó labdákat kaptak, és ezek az indítások szinte mindig magukban hordozták a gólhelyzet lehetőségét. A DVSC előbb rúgott egy szemtelen gólt, majd Sándor Tamás révén egy szépségdíjasat, Kerekes Zsombor találata után pedig már a félidő derekán úgy tűnt, el is dőlt a három pont sorsa, és a Vasas csak az újabb katasztrofális hazai vereség elkerüléséért küzdhet.

A debreceni védelem óriási hibája, majd Gyánó Szabolcs bravúros találata azonban perceken belül ismét nyílttá tette a találkozót. A házigazda lelkesebb és öszszeszedettebb is lett a két gólja után, és harcba indult az egyenlítésért. A vendégek rutinosan, a játék lassítására törekedtek, hogy ne engedjék az ellenfelet túlságosan felpörögni, és ettől a félidő hajrájára kiegyenlítetté vált a játék.

A Vasas szándéka nyilván nem változott a fordulás után sem, ám annyi technikai és átadási hibával lehetetlen épkézláb támadást vezetni, mint amennyit a hazai csapat bemutatott. Ennek is volt köszönhető, hogy a Debrecen többnyire hatalmas mezőnyfölényben játszott a folytatásban, a labda sokszor csak véletlenül került át a térfelére. Az sem közömbös, hogy Supka Attila nagyszerűen cserélt a szünetben. Azzal, hogy Halmosi Péter előbbre lépett a középpálya bal szélére, sokkal veszélyesebb lett a Loki, és talán nem is véletlen, hogy Sándor Tamás zseniális passza után éppen ő növelte a Debrecen előnyét. A házigazda ezt követően is ritkán jutott el az ellenfél kapujáig, ám akkor csaknem mindig közel került a felzárkózáshoz, amelytől olykor a balszerencse, olykor Csernyánszki Norbert bravúrja fosztotta meg.

Végül a Vasas megint súlyos, de legalább nem megalázó vereséget szenvedett. Számára vigasz, hogy bár még szemlátomást nincs túl a krízisen, megmaradt a tartása, ezenkívül sikerült gólt, gólokat szereznie, ugyanakkor a védekezése gyakran a csőddel volt egyenlő. A házigazdák a lelkesedésükkel és a szorgalmukkal képtelenek voltak ellensúlyozni a vendégek nagyobb tudását. A Debrecen végig okosan, taktikusan és éretten futballozott, több remek egyéni teljesítményt is felmutatott, bár valóban nagy volt a különbség a két csapat között, a találkozó mégis érdekesebb, élvezetesebb és eseményekben dúsabb volt a magyar átlagnál.

---- P ---- &