A Balaton vize csillogott a napsütéstől, Szemesen már virágzott az orgonafa, az "útépítés" táblával kezdődő hepehupás szakasz végén udvariasan megköszönték a gépkocsivezetők türelmét, a kereskedelmi rádió hét végén műszakban lévő selymes hangú műsorvezetője arra csábította a hallgatót, hogy vasárnap reggel "ébredjen velem" - naná, hogy mire az ember leparkolt a zalaegerszegi stadion előtt, nagy jókedvében arra gondolt: jó kis meccset látunk majd.
Kemény présbe került Kocsárdi Gergely (fehér mezben), a zalaegerszegiek csapatkapitánya – nem is szabadult belôle (Fotók: Unger Tamás)
Kemény présbe került Kocsárdi Gergely (fehér mezben), a zalaegerszegiek csapatkapitánya – nem is szabadult belôle (Fotók: Unger Tamás)
MTK Végh – Balogh B., Juhász R. (Elek, 75.), Lambulics, Pollák – Bori, Jezdimirovics, Zabos, Kanta Sz. (Illés, 67.) – W. Silva (Hrepka, 77.), Kanta J. Szakmai igazgató: Garami József.
Magyar szinten két jó csapat adott is volt a másfél órán át tartó szórakozáshoz: az egyik öltözőben az őszi szezont a harmadik helyen záró (azóta a hatodikra visszaeső ZTE), a vendégek számára fenntartott helyiségben pedig a pókember módjára egyre feljebb-feljebb kapaszkodó MTK készülődött. A házigazdák mindeközben nem titkolták, noha szaggatott vonal egy sem akadt, a pályán előzni akarnak.
Mivel a kezdés előtt kétpontnyi differencia volt a két együttes között, könnyen ki lehetett számolni, ha nyernek, máris lekörözik fővárosi vetélytársukat. Nem csoda, hogy még fel sem harsant az első sípszó, már zúgott a "Hajrá, kék-fehérek!" - más kérdés, hogy ez a rigmus a Zalaegerszeghez hasonló színeket viselő MTK-t is komoly erőbedobásra késztethette…
Pacsi a hasadra: Elek Norbert (jobbra) tenyérrel érte el Sebôk Józsefet
Mivel manapság már-már országos vita bontakozik ki a magyar labdarúgók hozzáállása kapcsán, e helyütt érdemes leszögezni: a résztvevők lelkesedésével az égvilágon semmi probléma nem akadt. Érdekes volt megfigyelni, hogy amíg a látogatók részéről főként a fiatalok iparkodtak, addig a ZTE-játékosok közül az öreg motorosnak számító Sebők József érdemelt volna szorgalomból jelest. Apropó motor: az első négy fordulóban mindösszesen egy, az azt követő kettőben viszont négy pontot gyűjtő egerszegiek mestere, Gellei Imre nem látta azonnal rózsaszínben a jövőt a Diósgyőr legyűrése és a fehérvári döntetlen után - legalábbis erre utalt, hogy felvezetés gyanánt azt találta mondani: "Most még csak berregünk, majd ha legyőzzük az MTK-t, akkor jelenthetem ki, hogy beindultunk."
Nos, "a beindulás" az első felvonásban váratott magára. Hiába a fentebb említett dicséretes nekibuzdulás, helyzeteket nemigen jegyezhettünk fel sem itt, sem ott. Gólok helyett így olyan megmozdulásoknak tapsolhatott a publikum, minthogy Kocsárdi Gergely a fején táncoltatta meg a labdát, és hogy Ábrahám Attila kezezés miatt érvénytelennek nyilvánította Welton Silva találatát.
Aztán eljött az a pillanat, amikor nem győztük számolni a gólokat, a ZTE futballistái jobbal, ballal, sőt, még fejjel is betaláltak a kapuba. A közönség ovációját kiváltó történethez hozzátartozik: az eredményjelző továbbra is 0-0-t mutatott, ugyanis a szünetben bemutatót tartó zalaegerszegi srácok zörgették meg jó néhányszor a hálót.
Szavazás
A kicsik példáján felbuzdulva a nagyok próbálkoztak hasonló produkcióval a folytatásban, ami azzal járt, hogy feljavult a találkozó színvonala. Különösen Selei András beállása tett jót a hazaiaknak, az ifjú középpályás időnként úgy meghúzta a bal szárnyat, mint ló a szekeret. Ha az első csere bejött, a másodikat is érdemes megkockáztatni, gondolhatta Gellei Imre, és lehetőséget adott Radu Sabonak is. S tessék: a román légiós percek múltán ziccerbe került, ám a happy and, vagy mondjuk inkább úgy, a sikeres befejezés elmaradt…
Természetesen Garami József is reagált az egerszegi fölényre. A hátsó sort Elek Norbert bevetésével kívánta stabilizálni, miközben Illés Béla beküldésével azt is jelezte: jó az egy pont, de a három még jobb lenne… Számítása kis híján már a rendes játékidőben bevált: kétszer is Welton Silva lábában volt a győztes találat. Akkor még ott maradt, azonban a ráadásban már nem: a 92. percben Hrepka Ádám "bevitte" a mindent eldöntő gólt.
A lefújás pillanatában két dolgot állapíthattunk meg. Egy: viszonylag jó meccset láttunk. Kettő: a végén örülhettek a kék-fehérek - no és bánkódhattak is…