Egész jól éreztük magunkat Győrött, hiszen körös-körül szurkolókba botlottunk, ami eddig azért nem volt szokás. Mindennek két oka volt: egyrészt most talán valamivel többen jöttek ki a meccsre az átlagos kétezernél, másfelől meg a keleti lelátó és az újságírópáholy ledózerolásával szükségmegoldásként a drukkerek gyűrűjében nézhettük a mecscset. Egyetlen, ám szerencsére csak átmeneti hátránya a stadionrekonstrukciónak, hogy a nézőtéren tátongó hatalmas lyukon kipillantva csaknem Budapestig elláthatunk, ami legalábbis csillapítja a futballhangulatot.
Győr – Zalaegerszeg 4-1 (4-1)
Győr, 2000 néző. Vezette: Szabó Zs. (dr. Hegyi, Lászlai)
Győr Sztevanovics – Regedei, Stark, Jäkl, Tóth P. – Zsók (Sándor, 57.), Lendvai, Vincze O., Varga Z. (Pusztai, 72.) – Priskin, Kenesei (Binder, 39.). Szakmai igazgató: Reszeli Soós István.
Sárga lap: Balog Cs. (21.), Stark (41.), Andorka (47.), Gaál (51.), Zsók (55.), Kozmér (68.)
Na, de nem illik kötözködni, amikor szerda este ezredszer is a fejünkbe verték, hogy a magyar labdarúgás első világbajnoki aranyához csak egyetlen apróság hiányzik: a pozitív szemlélet. Így megvilágosodva persze rögvest szenzációssá vált az addig tragikusnak tűnő bolgárok elleni 1-1, és hasonlóan túlfűtve várhattuk az újabb bajnoki fordulót is - főként, hogy az ország legnagyobb megkönnyebbülésére még a templom egerétől kunyeráló békéscsabaiak is pályára léphettek, így teljes maradt a játéknap.
Anyagi gondok persze Egerszegen is voltak, és amilyen megpróbáltatásokon mentek keresztül a kék-fehérek a téli szünetben, már az is csodaszámba ment, hogy három idei fellépésükön egy pontot már szereztek. Igaz, legutóbb Koplárovics Béla és Sebők József is megkapta harmadik sárga lapját, így ki kellett hagynia a szombati mérkőzést, ami a vendégszurkolók szerint csupán a nem elhanyagolhatóan győri illetőségű Dubraviczky Attila sporttárs szigorúságának köszönhető, no de a rájuk is átragadt pozitív szemlélet nem engedte, hogy csalfa feltételezésekbe bocsátkozzanak - mindenesetre a bíróküldő bizottság ilyenkor jobban figyelhetne.
Abban viszont már a legnagyobb jóindulattal sem találtunk sok örömtelit, hogy az ETO 18 meccsen 22 lőtt góljával állt a táblázat harmadik helyén, mert azért ez a támadójáték hagy némi kívánnivalót maga után. Így érezhették ezt a győri legények is, mert szűk félóra alatt megkísérelték megduplázni eddigi találataik számát, és ha ez nem is sikerült, a 3-0 legalábbis megnyugtató előnynek tűnt. Lehetett volna nagyobb is a különbség, ha az amúgy jól védő Varga Zoltán egy ártalmatlan szituációban a léc helyett a jobb felső sarokba bokszolja a labdát (javasoljuk Lothar Matthäusnak, hívja meg a válogatott keretbe, ott egyirányú képességei is fejlődhetnek a szokásos ökölvívó edzéseken…), vagy Vincze Ottó kapáslövése kevésbé balszerencsés, mert óriási luftja láttán már Torghelle Sándor bolgárok elleni próbálkozását sírtuk vissza.
A gyôriek ifjú támadója, Priskin Tamás (fehérben) minden labdáért megküzdött – még az 51-szeres válogatott védôt, Sebôk Vilmost sem tisztelte –, nem meglepô, hogy a mezôny legjobbjának bizonyult (Fotó: Meggyesi Bálint)
Ugyanezt tették a győri drukkerek csapatuk első félórában mutatott produkciójában, hiszen a játékrész végére a ZTE befejezettnek nyilvánította Priskin Tamás egyszemélyes show-műsorát, és egy góllal, valamint két Sebők Vilmos-kapufával jelezte, az addig látottakkal ellentétben igenis a pályán van. Ám mielőtt még az egerszegiek elhihették volna, hogy itt akár meg is úszhatják a nagy verést, Vincze Ottó már jobban célzott, és okos találatával méltón zárta le az igen kellemesre sikeredett félidőt.
Fájdalom, az amúgy is zöldre vert kékek még be is sárgultak, mert fordulás után többen is lapot érően szabálytalankodtak közülük - lehet, néhány játékosnak meg a következő bajnokit kell majd kihagynia… Persze alighanem Gellei Imre már most is lecserélte volna az egész csapatát, hiszen igazán siralmas (azaz hagyjuk a kritikát: nem kifejezetten káprázatos) játékot mutatott csapata, amely vélhetően csak azért nem esik ki, mert az őszi pontoknak köszönhetően erre már semmi esélye sincs, továbbá a mezőny fele úgyis becsődöl.
A győriek ugyanakkor mosolyogva tili-toliztak, próbálták inkább széppé, mintsem eredményessé tenni a futballt, ám a meccs így érezhetően edzőmérkőzés jellegűvé vált, és így a legnagyobb pozitívumot abban találtuk, hogy szerencsére gyorsan vége lett. Ebben a 45 percben egyedül az egerszegi kapus, Varga Zoltán megmozdulásaiban gyönyörködhettünk, aki bizonyára posztot tévesztett, mert jobban cselez, mint hajdan ferencvárosi névrokona…
A szenzációs első félidőt sajnos az ETO már a másodikban kipihente, így semmiképp nem érdemelt hármasnál jobb osztályzatot a mérkőzés. Igaz, hogy ilyen szép győzelem után legközelebb talán háromezren is kimennek a győri stadionba - egy igazán profi csapat persze azt is tudná, hogy a második félideihez hasonlóan jó játékával ennek a többszörösét is nyerhette volna…
Fény és árnyék +++ Újabb jelentős állomásához érkezett a győri stadion rekonstrukciója. Megkezdődött a több mint negyven konténer összeszerelése - itt lesznek ezután az öltözők, az irodák, a szertárak, és kezdetét veheti a kiszolgáló épület átépítése. Az átmeneti kellemetlenséget persze mindenki örömmel vállalja. --- Győrött folyamatosan kevés a néző. Ennek több oka is lehet; az egyik talán az, hogy mérkőzésenként 1500 forintban állapították meg a belépőjegyek árát. Ez pedig a kispénzű diákok, nyugdíjasok számára túlságosan sok, szinte megfizethetetlen. Mégsem módosítanak rajta. A varjút idézve: kár… ---- P ---- &