A senkinek sem jó döntetlen

Választása a szakvezetők (szakmai tanácsadók…) által a találkozó előtti röpke sajtótájékoztatón elhangzottakkal ugyanakkor tökéletes szinkronba került, mivel mind Détári Lajos, mind Mészöly Géza azt hangsúlyozta: csakis győzelem esetén lenne elégedett a 90 perc lefújásakor. No igen, csakhogy a sikeren ezúton sem lehetett osztozkodni, így az emlegetett dalcím (Újra nyersz!) más-más értelmezést kapott nyíregyházi, illetve újpesti részről, noha a "mikor" kérdőszó beszúrása a két alakulat számára inkább aktuális "mikor nyersz újra?" kérdést vetette fel, ami jelen helyzetben igencsak időszerűnek mutatkozott…

A Szpari a novemberi, a Kaposvár elleni 4-1 óta nem győzött az azóta lejátszott tétmeccsein, igaz, a házigazda tavasszal csupán kétszer lépett pályára a bajnokságban. Szériája nem volt rosszabb a márciusi újrakezdéskor ugyan a Fehérvárt megverő (3-0), ám azóta kétszer betliző, és ezért a szurkolóktól egy fizetett hirdetés keretében bocsánatot is kérő Újpestnél. Mindazonáltal a két gárda öszszességében mégsem azonos célért vetette magát a küzdelembe a három pontért, mivel az Újpest ugyebár az elsőségre törne, miközben a Spartacus az utolsó, illetve a kiesőhelyekről menekülne. Mindez azonban mintegy negyedórán keresztül nem látszott meg a két csapat játékán, mert noha az Újpestnél volt a labda, a vendégek támadói és középpályásai előtt tökéletesen zárták le a kapujuk felé vezető utat a hazaiak. Ez idő tájt senki sem akadt, aki váratlan megoldással élt volna. Aztán amint akadt valaki vendégrészről, aki meglepő trükkel élt (Rajczi Péter), máris vezetett az Újpest, habár a gól legalább annyira Erős Károly érdeme is, mint a válogatott szerdai fellépésén a bolgárok kapuját bevevő Rajczié, hiszen a középpályás tanítanivaló módon használta ki a ziccert. Ami a hazai drukkerek legnagyobb bánatára a másik oldalon igen későn jött csak össze, igaz, Márton István próbálkozását magabiztosan hárította Vlaszák Géza.

Talán ha a félidő derekán Laskai Attila tempóelőnyben nem elégszik meg annyival, hogy bizonyára Ábrahám Attila sporttárs is látja, amint az újpesti jobb bekk, Fehér Csaba használni kívánja majd a kezét, s ezért nem hanyatt dobja magát a 16-os előtt, hanem betör az újpestiek büntetőterületén belülre, mindez hamarabb is öszejöhetett volna a piros-kékeknek. Csakhogy a "megúszásból" származó fórt mifelénk egy vízilabdázó kihasználja, a futballista viszont - őszintén - ritkán. Más sportágban őshonos rafinéria kellett a Spartacus, finoman fogalmazva is a semmiből jövő egyenlítő találatához - immár a fordulást követően. Lengyel Rolandból talán birkózó múltja kényszerítette ki a mozdulatot, tény, billentése két szempontból is tökéletesre sikeredett: egyrészt a bíró nem ítélte szabálytalannak, másrészt a labda átpattant Vermes Krisztiánon. Rövidre fogva: a télen az MTK-tól érkezett csatár harmadik bajnoki mérkőzésén harmadik gólját szerezte a Szpariban.

Az egyenlítő találatra Mészöly Géza cserével reagált, noha a váltás nem járt szerkezeti átszervezéssel, lévén az addig szinte észrevehetetlen Kovács Zoltánt Feczesin Róbert váltotta a támadósorban, aki első labdaérintéséből gólt szerezhetett volna. Ami neki nem jött össze elsőre, egy percre rá sikerült - sokadikra - Marijan Nikolicnak, azaz az akárcsak a két gárda legutóbbi partiján 2000 tavaszán, vesztett állásból fordított az egyszerű megoldásokkal operáló, ám a vendégeknél lelkesebbnek tetsző Spartacus. A győzelmet azonban mégsem sikerült kicsikarnia… A "You win again" tehát kijelentő módban továbbra sem aktuális Nyíregyházán. Igaz, Újpesten sem… ---- P ---- &