Simon-ügy: a tettesek még közöttünk járnak

A csütörtökön hatályon kívül helyezett döntés tényállása szerint Simon Tibor a szórakozóhelyen a hajnali órákban ismeretlen okból összetűzésbe keveredett Galambos Jánossal, aki egyszer megütötte. Simon Tibor elesett, majd távozott, ám a vádlottak üldözőbe vették, az utcán elgáncsolták és közösen ütötték, rúgták a fejét. Amikor Simon Tibor megpróbált felállni, Galambos János egyszer, nagy erővel megrúgta vagy megütötte a fején. A sértett elvágódott, koponyája a betonhoz csapódott, és olyan súlyos agyzúzódást szenvedett, ami közvetlenül a halálát okozta.

Háromnegyed tízkor kígyózó sor igyekszik átvergődni a Fővárosi Ítélőtábla Markó utcai épületének bejáratában elhelyezett detektoros kapun. Bőrdzsekibe bújt, szoláriumbarna, szemernyit sem szimpatikus fiatalember állja el az utat.
"Kérem, pakoljon ki a zsebeiből!" - szól neki a biztonsági őr.

Előkerül egy BMW-díszes slusszkulcs, egy mobiltelefon és még egy, aztán átlép a kapun, ami nyomban vinnyog veszettül, kiderül, a kilónyi aranylánctól, de sebaj, legalább nem revolver…
Bejutunk.

Már gyűlik a tömeg a 4-es és az 5-ös tárgyaló között, a szűk folyosón álldogálunk vagy negyvenen, kedvesen lökdösődve, amikor megérkezik egy 20 év körüli fiatalember, akit ha viszontlátunk hamarosan a televízióban, aligha csodálkozunk: "Te, Láciká! Kocsival vagy? Mész Zuglóba aztán? Jóvan, akko’ vigyé’ má’ el, találkám van egy csájjal. Az Árkádba’, meg is várhatsz, míg »megpuffantom« valahol…"

Ájulás vakuvillogás és kiabálás közepette

"Láciká" jót derül a dolgon, aztán ő is bedob egy poénbombát, amint odaszól kedvesének:
"Anyám, ahogy tanítottalak!" - s azzal egy kézmozdulattal jelzi, hogyan kellene kizsebelni bennünket.
Az ember önmagának elmormolt megállapítása erre mi más lehet: attól függetlenül, hogy a haverokról hamarosan kiderülhet, hogy az elkövetkező éveiket börtönben töltik-e, a "srácok" fölöttébb jó kedélyűek…

No, de nem lenne fair kizárólag velük példálódzni, mert a közeli hozzátartozókon azért látható a feszültség. Felháborodva hangoztatják, nem fogunk beférni (mármint a tárgyalóba), nem lesz ülőhelyünk, és ez igencsak érzékenyen érinti az egyik gyanúsított barátnőjét - vagy nővérét, vagy valakijét -, aki magas; színes-vörös csíkos "sörénye" van, combközépig érő tűsarkú csizmája és fölöttébb hosszú körme, amit csak onnan tudok, hogy az egyik mögötte helyet foglaló újságírót azzal ösztökélt ülőhelyének átadására, hogy minél mélyebbre igyekezett belemélyeszteni a kezébe. Ilyen megfogó kérésnek pedig nehéz lett volna ellenállni.

Már-már elhelyezkedünk, amikor megérkezik a bírónő, leül, csendre inti a jelenlévőket, s azzal nekikezd az ítélethirdetésnek.
Elmondja, a Fővárosi Ítélőtábla új eljárásra kötelezi az elsőfokú bíróságot!
Tapsvihar, ováció a kicsiny, levegőtlen teremben, a hátsó sorokban helyet foglaló egyik hozzátartozó elájul, ölben viszik ki: engedjenek, utat! - kiabálják.
A fotóriporterek letámadják őket, veszettül villognak a vakuk.

"Azzonnal hagyjátok abba, ide a filmekkel!" - mondja hasztalan a kigyúrt fickó. A sikertelen próbálkozása nyomán azon mód úgy felháborodnak a barátok, hogy megfenyegetik a fotósokat, odakint lesz haddelhadd. ---- "Kérem, tartózkodjanak a hasonló megnyilvánulásoktól, különben kiüríttetem a termet" - mondja a bírónő, miután kigyúrtat és - mondjuk így… - az unokatestvérét távozásra szólítja fel, majd ezután nekilát az ítélet részletes ismertetésének, amit a jelenlévők többsége helyeslő bólogatása kísér.

Megtudjuk, az elsőfokú ítélet megalapozatlan volt, az eljárás során nem tárták fel pontosan a bűncselekmény körülményeit - például nem tisztázott, hogy a szórakozóhelyen Simon Tibor és barátja viselkedése mennyiben járult hozzá a bűncselekmény ilyetén alakulásához, tekintettel arra, hogy össze-vissza locsoltak több üvegnyi pezsgőt -, a tényekből nem megfelelő következtetéseket vontak le, ráadásul tévesen minősítették emberölési kísérletnek az esetet. Elhangzott az is, hogy nem derült ki világosan: az elsőrendű vádlott, Galambos János bal cipőjére miként került Simon Tibor vére, és hogy a Fővárosi Bíróság elmulasztotta összevetni az eltérő tanúvallomásokat.

Nem lehetett eltekinteni attól sem, szólt az indoklás, hogy a Café Allure videokamerái által rögzített filmek alapján a szakértők megállapították, a négy gyanúsított 14-20 másodperc elteltével tért vissza az utcáról, miközben az elsőfokú ítélet idevonatkozólag 25 másodpercről számol be. Továbbá kérdéses, mennyiben játszott szerepet Simon Tibor halálában, hogy a helyszínre orvos nélkül érkezett a mentőautó, és további vizsgálatok szükségesek annak megállapításához is, hogy tényleg két és fél óra elteltével került-e műtőasztalra a volt válogatott labdarúgó (az Országos

Mentőszolgálat szóvivője az MTI-hez a napokban eljuttatott közleményében úgy fogalmazott: "A rendelkezésünkre álló adatok szerint a mentő a bejelentést követő hetedik percben a helyszínre érkezett, a sérültet pedig az ellátásra legjobban alkalmas gyógyintézetbe, a mentőhívást követő egy órán belül beszállította").

Az egyik legnyomósabb érv azonban az volt, hogy az elsőfokú bíróság a vádlottak tetteit nem külön-külön vizsgálta, hanem azokat együttesen kezelte, így viszont nem tudható, ki, hogyan vette ki a részét a bűncselekményből.

Budapesten maradnak a vádlottak

Attól függetlenül, hogy például a második számú vádlott, Országh Roland többszörösen elítélt, az ítélőtábla Galambos Jánoson kívül valamennyiük esetében az előzetes letartóztatást lakhelyelhagyási tilalomra enyhítette az új eljárás lezárultáig (ami annyit jelent, hogy lakásukat igen, Budapestet nem hagyhatják el). A kényszerintézkedés ügyében az elsőrendű vádlott védője fellebbezett.

Ezenkívül még annyi történt, hogy a tárgyalóból kilépve egy jól szituált középkorú férfi verbálisan nekiesett a kamerás sajtómunkásoknak, amiért le merték fotózni, filmezni az ájult nőt, és számon kérte, hogy a média miért nem az igazságot közli. Sokan csatlakoztak hozzá, amiből szóváltás kerekedett, mígnem a biztonsági őrök kikísérték őket az épületből, de még valamelyik bőrdzsekis visszakiáltott, hogy jöjjenek csak a fotósok, majd kapnak odakint.

Ekkor egy kopasz, mogorva hozzátartozó mellettem elhaladva kimondta a zárszót:
"Ilyen a magyar igazságszolgáltatás! Vicc ez az egész!" ---- Farkas József, Simon Tibor egykori segítője, a Sopron pályaedzője: "Furcsa ez az egész… Mindenesetre egészen addig nem szeretnék bővebben nyilatkozni az üggyel kapcsolatban, ameddig végleges és kétségbevonhatatlan ítéletet nem hoz a bíróság. Ezzel együtt lesújtott a mostani ítélet. Érdekes egyébként, hogy eddig mindenki úgy tudta, több ember brutalitása miatt halt meg egykori barátom és kollégám."

Kutasi Róbert, az elhunyt edző barátja, a REAC klubigazgatója: "Ezzel az ítélettel egy régi, bűnözői körökben ismert mondás igazolódott, miszerint, ha kiderül az igazság, akkor fellebbezünk. A történetnek ezzel együtt van egy nagyon nagy veszélye, mégpedig az, ha továbbra is így mennek a dolgok, előbb-utóbb a biztonsági őrök és az ügyvédek országa leszünk. Ugyanakkor, ha lehet ilyet mondani, talán jobb is, hogy Tibi édesapja nem élte meg ezt a napot, mert ebbe az ítéletbe bizonyosan belehalt volna. És még valami: ha szabad kérnem az illetékesektől, az újabb bizonyítási eljárásnál három és fél év után lehetőleg ne hantolják ki Simon Tibor holttestét, és ne állapítsák meg, hogy egy vele született betegségben halt meg…"

Véber György, Simon Tibor barátja, az Újpest másodedzője: "Megdöbbentőnek tartom, hogy mind a mai napig nem született végleges ítélet. Nevetséges, hogy akiknek ez lenne a feladatuk, évek óta nem tudják lezárni szegény Simon Tibor ügyét." ---- Április 21.: Simon Tibor barátaival a budai Mammut üzletház alagsorában üzemelő Café Allure nevű szórakozóhelyen összetűzésbe keveredett egy szomszédos asztaltársasággal, akik a biztonsági szolgálat embereit kérték fel a rendcsinálásra. A szóváltás után a Matáv Sopron vezetőedzője kimenekült a Lövőház utcába, ahol Galambos János, Országh Roland, Hegyesi János és Hajnal Attila utolérte, majd tovább bántalmazta. Az életéért könyörgő Simon Tibort egy utolsó csapással a földre vitték, és otthagyták.
Április 23.: A János-kórházban 37 esztendős korában belehalt sérüléseibe Simon Tibor.
Május 3.: Elkészült a boncolási jegyzőkönyv: ezek szerint a szakember halálát négy-öt, fejre mért ütés okozta.
Május 6.: Mind a négy gyanúsított a rendőrség kezére került.
Május 7.: A Farkasréti temetőben örök nyugalomra helyezték Simon Tibort.
Február 6.: Noha 2002 októberére a Fővárosi Főügyészség elkészítette a Simon-ügy vádiratát (a gyanúsítottakat ebben társtettesként elkövetett, halált okozó testi sértéssel vádolták), az anyagot nem találta alkalmasnak a bíróság, ezért újabb szakvéleményeket kért be. Az eljárás elhúzódása miatt csak ekkor tartották meg az ügyben az első tárgyalást. A Fővárosi Bíróság ekkor kifejtette, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján akár emberölésnek is minősülhet a cselekmény, és ezért ismét előzetes letartóztatásba helyezte az időközben szabadlábon védekező három vádlottat.
Június 16.: A Fővárosi Bíróság első fokon és nem jogerősen Galambos Jánost 12 év börtönbüntetésre ítélte, valamint 10 évre a közügyektől eltiltotta. A másod- és a harmadrendű vádlott, Országh Roland és Hegyesi János büntetése 10-10 év börtön és a közügyektől 10-10 esztendőre szóló eltiltás, míg a negyedrendű vádlott, Hajnal Attila nyolc év börtönbüntetést kapott, illetve mellékbüntetésként kilenc esztendőre eltiltatott a közügyek gyakorlásától.
Február 17.: Új eljárásra kötelezte a Fővárosi Bíróságot a Fővárosi Ítélőtábla, és egyúttal hatályon kívül helyezte a Simon Tibor meggyilkolása ügyében hozott elsőfokú határozatot…