Külön szabály van arra, hogy ki áll a kispad előtt

Túlzás lenne azt állítani, hogy egy évvel ezelőtt senki nem ismerte Mészöly Gézát (a korábbi hátvéd labdarúgómúltjával, illetve fiatal edzőként a REAC egyre magasabbra vezénylésével már letette névjegyét), ám ha meglátták az utcán, még csak úgy jellemezték: na, ő a Szikla fia.
Ma viszont már ő az Újpest edzője.
Ô az, aki a nyolcadik helyről majdnem aranyéremig repítette a lilákat, ő az, aki meghonosított egy sokkal közvetlenebb stílust az öltözőben.
Keresi a futballistában az embert - dicsérik barátai.
Bratyizik - fitymálják le ellenfelei.

"Az biztos, hogy csak kellemes emlékeim lehetnek az évről, hiszen nagyon hirtelen jött nekem is és az Újpestnek is a siker - mondta Mészöly Géza. - Kár, hogy az ősz vége nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna, na de optimista emberként azért látok esélyt a jó tavaszi szereplésre. Nagyon fontos, hogy hihessek valamiben. Amikor februárban Újpestre érkeztem, talán még az első hatba jutásra sem láttak sokan esélyt, és lám, mi lett a vége. Most ugyanúgy el kell hinnünk, hogy ott lehetünk a végelszámolásnál. Ehhez viszont csapatként kell gondolkodnunk és játszanunk, igazi csapatot viszont nagyon nehéz kellemes, baráti légkör nélkül felépíteni. Igen, sokat hallom, hogy bratyizós típus vagyok. Nekem az az ars poeticám, hogy mindenkivel tegeződöm, az ifiktől sem követelem meg, hogy csókolommal köszönjenek… Mégis megkapom azt a tiszteletet, amit én is megadok nekik. Úgy érzem, hogy a tegeződéssel, a közvetlenebb hangnemmel közelebb kerülünk egymáshoz. Ez azonban nem jelent haverkodást. Jöjjön ki bárki az edzésre: a Mészöly-vér bennem is megvan, bizony tudok elég kemény is lenni… " ---- M ---- E