Felfújt lufi, tele büdös gázzal

Ahogyan azt a hajdani kémiatanár, Szántai Jenő bácsi mondta: itt valami irgalmatlan nagy gazemberkedésről van szó.Az öreg jó érzékkel kezelte a diákcsínyeket, és ha az ominózus mondat elhangzott, akkor a delikvens már tudhatta, felesleges minden további szó, a szigorú, de remek emberismerő tanár rájött arra, hogy a vele szemben álló gyerek füllent. "Tanár úr, én készültem, de…" – és itt jött az egyszemélyes mese a hirtelen megbetegedett távoli rokonról, eltörött vízvezetékcsőről, köhögőrohamról, kisiklott villamosról. A feleltetés előtti magyarázkodó mesék tárháza a végtelenbe nyúlt.Itt valami irgalmatlan nagy gazemberkedésről van szó – mondhatnánk hát most annak apropóján, hogy hirtelen megoldódott a debreceni óvásügy, és ezzel együtt nagy egyetértésben titoktartási fogadalmat tettek az érintettek, a velős magyarázkodás jogát ráruházva Szieben László ligaelnökre, aki egymondatos kommünikében zárta rövidre a roppant kínos esetet. A magyar futball érdeke… – áll a közleményben, és ez már nem is jelent mást, minthogy megint sikerült elsikálni egy nyilvánvalóan kényes és a hozzá nem értés és a rossz döntések miatt végül élesre forduló ügyet.Nyilvánvaló: valamivel – a pletykák szerint sok-sok pénzzel… – sikerült leállítani a debrecenieket, akiknek akár igazuk is lehetne, ha kitartanának a véleményük mellett, és akik szerdáig fennhangon hirdették, hogy a magyar futball megtisztulása érdekében majd végigviszik ezt az ügyet. Végigviszik, és ha kell, az UEFA-ig elmennek a panaszukkal, mondván, szerintük Tököli Attila a liga fegyelmi bizottságának nyilvánvalóan rossz döntése miatt nem játszhatott volna a bajnoki aranyéremről (is) döntő FTC–DVSC összecsapáson.A DVSC tulajdonosa, Szima Gábor akkortájt még valami olyasmit is emlegetett: a magyar futball érdeke az, hogy végre vegytiszta döntések szülessenek, mégpedig hozzáértő és karakán futballvezetőktől.Szép gondolat – volt…Nyilvánvaló, a Loki oly eltökéltnek tűnő vezetői hibáztak, amikor nem a Fradi elleni meccsük előtt kezdték el két ököllel verni az asztalt, hanem megelégedtek azzal, hogy csak Szieben László fülébe suttogva jelezzék: ők adott esetben óvhatnak is. Ehelyett inkább megvárva az utolsó meccsek kimenetelét kezdtek el úgy istenigazából háborogni. És persze – ismét – hibázott a liga, a magyar profifutballt "üzleti alapon" működtető vezetősége, hogy a nyilvánvalóan ellentmondásos, emígyen bizonyosan rossz fegyelmi döntéseknek zöld utat adott. Ebben az egész kavargásban egyedül a Ferencváros tette azt, amit tennie kellett, hiszen a zöld-fehérek a liga mellett működő független testület határozata értelmében kiküldték a pályára a csatárukat, aki megdolgozva a pénzéért a DVSC elleni meccsen gólt rúgott és gólpasszt adott.Mondhatnánk, minden részletében mosolyogtató ez az újabb magyar futballsztori, éppen annyira, mint amikor Szántai Jenő bácsi az egyik kémiaórán egy lufit teleengedett gázzal, de a szépen, látványosan puffadó gumigömb véletlenül kicsúszott az ujjai közül, és hangos sivítással körberepülte a termet, hogy aztán petyhüdten a padlóra hulljon.Az osztály, persze, röhögött – de csak addig, amíg ki nem derült, hogy a lufiba eresztett gáz milyen irtózatosan büdös volt…