Lothar Matthäus vasárnap délelőtt szembesült először a magyar futballvalósággal. Egy héttel korábban Sopronban járt bajnoki meccset nézni, ám a hűség városában nemrég épített stadion még azt az illúziót keltette benne, hogy ebben az országban fontos a futball.
A kapitányt meglepte a stadion állapota (Fotó: Németh Ferenc)
A kapitányt meglepte a stadion állapota (Fotó: Németh Ferenc)
Mindez gyaníthatóan megkérdőjeleződött benne, amikor megérkezett Siófokra. Biztosan tudta, hogy nem a Maracanában vagy a müncheni Olimpiai stadionban rendezik meg a mecscset, ám a listavezető létesítménye, annak hangulattalansága és lerobbantsága alaposan meglepte őt. Lothar Matthäus Vladan Filipovics menedzser társaságában ült le a Balaton FC–MTK meccs nézőjeként, hogy végre képet kaphasson a magyar bajnokság listavezetőjéről. Szombaton a Ferencváros– Zalaegerszeg találkozót nézte végig, majd a siófoki összecsapás után immár szokásához híven megosztotta lapunkkal új és még újabb benyomásait. "Először talán a szombati találkozóról beszélnék, amelyen sajnos nem láttam élvezetes futballt – mondta a szövetségi kapitány. – A játékosok kevés helyzetet dolgoztak ki, legtöbbjükön félelmet láttam. A magyar labdarúgók mintha félve küszködnének, kevés az önbizalmuk, és ezt már a válogatott keret edzésein és a meccseken is érzékeltem. Ezen sürgősen változtatni kell, mert kishitűen, gyáván, riadtan nem lehet eredményt elérni. A Fradi ennek is köszönheti, hogy megint nem szerzett gólt, és újabb fontos pontokat vesztett. Természetesen külön figyeltem a válogatott kerettagokat is, és bizony nem voltam elájulva egyikük teljesítményétől sem. Láttam a Nemzeti Sportban, hogy Gera Zoltánt hozták ki a meccs legjobbjának, de én azt mondom, erősen közepes teljesítményt nyújtott a csatár. Annyit elárulhatok, hogy a Zalaegerszeg csapatában is láttam egy-két olyan játékost, aki esetleg meghívót kaphat a későbbiekben a válogatott keretbe. Neveket most még nem szeretnék elárulni. Szóval nem volt túl nagy élmény a Ferencváros– Zalaegerszeg meccs, és talán ezért is vártam kíváncsian, hogy mire lesz képes a rivális pontvesztése után a listavezető Balaton FC. Amúgy is érdekelt, hogy egy ilyen kis csapat miként állhat heteken át a tabella élén. Most jártam először a siófoki stadionban, és bizony meglehetősen lehangoló élmény volt. Rendkívül szegényes, kezdetleges itt minden, és erről persze nem a klub tehet. Ahogy Magyarországra érkezésem után nem sokkal nyilatkoztam, valóban összefogásra van szükség ahhoz, hogy eredményeket érjünk el hosszú távon. Ilyen stadionban, ilyen lehangoló körülmények között aligha várható el, hogy a játékosok parádézzanak. Ha nem változik a létesítményhelyzet, ha nem javulnak a körülmények, csak álmodozhatunk az igazi sikerekről. Ami a meccset illeti, az MTK a hajrában nyerte meg ezt a kilencven percet, pedig érzésem szerint a Balaton közelebb állt a győzelemhez. Meg kell dicsérnem a siófoki együttest, hiszen játékosai szemmel láthatóan egymásért is küzdenek, igazi csapatot alkotnak. Figyeltem az általam korábban már felfedezett Mészáros Norbertet is, és mondhatom, gyors, ügyes játékos. Az MTK talán azzal diadalmaskodott, hogy több jó futballistája van, és a címvédőnek most a három pont megszerzése volt a legfontosabb. Mégsem kell szégyenkezniük a siófokiaknak, hiszen az utolsó pillanatig küzdöttek, megalkuvást nem ismerve. Szóval vegyes érzésekkel távozom a Balaton partjáról…"