Példaképek lehetnének

A labdarúgás – üzlet.
Még nálunk, Magyarországon is az, igaz, amit tőlünk nyugatabbra nagyban csinálnak (ezt hívják futballbiznisznek), az nálunk jóval szerényebb keretek között működik, és a biznisz jelzőt csak nagy-nagy jóindulattal hozhatjuk összefüggésbe a mi focinkkal.
Az ország legnépszerűbb csapatának tartott Ferencvárosnál is csupán az utóbbi években jöttek rá arra, hogy a világ minden táján immár üzletszerűen működtetett futballvállalkozások nem lehetnek sikeresek hatékony marketingtevékenység nélkül. A Fradi újság, a klub internetes oldalának vagy éppen a Fradi Tv elindítása az első lépések voltak ezen az úton, mi több, a klub marketingszakemberei egymás után hozták és valósították meg a Nyugaton már jól bevált ötleteket. Ma már az eladási adatok bizonyítják a sör, a regisztrált tagok száma pedig az elmúlt őszön létrehozott Fradi-klub sikerét is, ami alátámasztja az ilyen irányú tevékenységek szükségességét.
Persze kétségtelen, hogy Magyarországon talán az egyetlen "eladható" klub az FTC (és talán idevehetjük még az Újpest FC-t is, noha mostanában már meleg vízre sincs pénz a Megyeri úton). A példa kedvéért említsük meg: ma már szinte az összes európai sztárklub ott van a tőzsdén, a legtöbb klub saját, 24 órás televízió- és rádióműsort sugároz a csapat mindennapjairól, sőt, az FC Barcelona még saját, kifejezetten a futballcsapatról szóló napilapot is kiad.
A Fradinál – mint megtudtuk – az összes játékos szerződésében kikötésként szerepel, hogy ha kérik, azonnal a klub rendelkezésére kell állni, legyen az sport- vagy éppen marketingesemény – januárban e tekintetben tudomásunk szerint nem volt sok dolguk… Decemberben több ferencvárosi játékos látogatott el az ország gyermekkórházaiba, ahol megajándékozták a betegeket, és az is előfordul időnként, hogy egy-egy alkalommal nyílt napot tartanak az Üllői úton. Ilyenkor a szurkolók még az öltözőbe is bemehetnek, ahol közös fotókat készíthetnek a futballistákkal, edzőkkel. Nem ritka az sem, hogy a klub több általános iskolás osztályt invitál meg az első csapat edzésére, ami után a kisgyerekek apróbb meglepetéseket kapnak a játékosoktól.
Nézzük, mit tesznek a játékosok…

Szűcs Lajos vitathatlanul közönségkedvenc a Ferencvárosnál, nem mellesleg pedig évek óta a csapat meghatározó embere. A kapus néha-néha még az ificsapattal is együtt edz, ilyenkor pedig még arra is lehetőség nyílik, hogy a fiatalok gólt lőjenek neki. Gera Zoltánt azonban hiába tartják piacképes tehetségnek Magyarországon, a támadó nem jár a Fradi serdülő- vagy ificsapatainak a tréningjére, ahol esetleg cseleket, szép megoldásokat mutathatna be a fiatalabbaknak, akik közül bizonyára sokan példaképként tekintenek rá. Ezzel együtt a Ferencváros labdarúgócsapata messze a legjobban menedzselt gárda Magyarországon, elsősorban a két és fél éve működtetett kommunikációs iroda fáradozásának köszönhetően.
Az Újpest futballcsapata mindig híres volt a jó közösségről. Amikor 1998-ban bajnoki címet nyertek a lilák, az akkori vezetőedző, Várhidi Péter szerint az együttes ereje az egységben rejlett. Azóta azonban – a 2002-es Magyar Kupa-sikert nem számítva – nem tudott komoly eredményt elérni a klub, és ami még fájóbb: az elmúlt időszakban a szurkolók és a játékosok eltávolodtak egymástól. Ezért is próbál – állítólag… – a vezetőség minél több olyan eseményt szervezni, ahol a drukkerek találkozhatnak a futballistákkal. Újpesten már hagyománynak számít, hogy minden szezon elején és végén szurkolói ankétot tart a kub. Ezeken az összejöveteleken a gárda nagy része jelen van, és a szurkolóknak lehetőségük nyílik beszélgetni a labdarúgókkal, s elmondani véleményüket. Persze a nyugati egyletek marketingtevékenységeihez képest (de még a Ferencvároséhoz is) ez rendkívül kevés, ám az újpesti labdarúgók ezenkívül is megpróbálják propagálni egyesületüket, és ezáltal természetesen saját magukat.
Vanczák Vilmos másfél éve csatlakozott a felnőttkerethez, és az ő szerződésében is szerepel olyan kitétel, hogy a média munkatársai megkeresésére kötelessége válaszolni a feltett kérdésekre.
"Szerepel olyan pont a szerződésemben, hogy ha lehetőségem van arra, akkor mindenképp nyilatkozzam az újságíróknak – mondta Vanczák Vilmos. – Mind nekem, mind pedig a klubnak jót tesz, ha minél több helyen megjelenik, persze azt is kikötötték, hogy semmiféle, a klubot sértő dolgot nem szabad mondanom. Azzal egyetértek, hogy nekünk még többet kellene szerepelnünk, mert sajnos mostanság nagyon rossz véleménnyel vannak az országban a labdarúgásról, kevesen járnak meccsekre. Emlékszem, nekem is hatalmas élmény volt, amikor egy-egy felnőtt játékos lejött hozzánk edzésre. Ez most sincs másként, néhány csapattársam rendszeresen látogatja a fiatalok edzéseit, beállnak, vagy ők tartják meg a gyakorlást. Mivel én tagja vagyok az utánpótlás-válogatottnak, így a nemzeti csapat különböző rendezvényein is részt kell vennem. Az idén Róth Antal szövetségi edző volt aktív ilyen ügyekben: ő mint a 1986-os mexikói világbajnokságra kijutott válogatott tagja megszervezte, hogy találkozhassunk az akkori sztárokkal."
Az újpesti labdarúgóknak vannak kötelező elfoglaltságaik is, amelyeket a vezetők osztanak ki nekik. Mezey György szakmai igazgató szerint minden egyes futballista rendkívül segítőkész, és örömmel vállalja el a kölönböző tevékenységeket.
"Decemberben Mikulás-tornán vettünk részt az egyik gyerekcsapattal – mondta Mezey György. – A kissrácok az első csapat öltözőjében öltözhettek, felpróbálhatták a játékosok szerelését. Minden futballistám rendkívül kedvesen bánt a gyerekekkel, bemutatkoztak, körbevezették őket az öltözőkben. Aztán közösen bemelegítettünk, és játszottunk egy jót, este pedig ajándékokat osztottunk szét. Mit ne mondjak, ez már csak azért is megérte, mert azóta ezek a gyerekek rendszeresen kijárnak a mérkőzéseinkre, hiszen már nem futballistákért, hanem a barátaikért szorítanak. Ilyen téren tehát nincs probléma Újpesten, ha sikerülne stabilizálni az anyagi helyzetet, európai módra profimiliő alakulhatna ki."
Mint alább kiderül, Debrecenben sincsenek éppen híján az ötletnek, csakhogy a találkozókat – eddig – az alkalomszerűség jellemezte.
"Volt rá példa, hogy a felnőttcsapat keretéből két játékos az aznapi edzés helyett a DVSC ificsapatával dolgozott – mondja Bajzát Péter, a DVSC-MegaForce támadója. – Én az ifi A-csapattal tréningeztem, de azt már nem tudnám megmondani, hogy ez pontosan mikor is történt. Egyszeri alkalom volt. Pedig az ötlet jó, és szerintem a játékosok is örömmel vennék ezt a feladatot."
Egyszeri alkalom – ez a kulcsszó, ugyanis az említett rovatunk is akkor lenne igazán érdekes, ha a szurkolók, avagy a klub gyerek futballistái pontosan tudnák, mikor találkozhatnak a kedvenceikkel.
S a "nagyokkal" nem csupán a futballpalánták, hanem a szurkolók is találkozni szeretnének – minél gyakrabban, no és minél grandiózusabb körülmények között. Erre 2003-ban a bronzjuniálison – azaz nyáron! – volt legutóbb alkalmuk a debreceni fanatikusoknak (az Oláh Gábor utcai stadionban ünnepélyes keretek között ekkor vették át a bronzérmeket a Loki labdarúgói, több ezer piros-fehér hívő előtt-között), s a vezetők elképzelései szerint a jövőben is sor kerül hasonló szezon végi záró rendezvényre.
"Decemberben a teljes csapat hivatalos volt a DVSC kétezer-négyes naptárának dedikálására – említ egy újabb, marketinges töltetű közösségi élményt a csatár. – Egyenöltönyben fogadtuk azt a több száz drukkert, és annak, aki eljött, rövid beszélgetésre is volt lehetősége. Természetesen mindenre ráírtuk a nevünket, amit csak elénk tettek: mezre, pólóra, bögrére, fényképre… Szülők a gyerekeikkel, tinédzserek, idősebbek, minden korosztály képviseltette magát, de alapvetően a fiatalok voltak túlsúlyban. Szükség van az ilyen találkozókra, mert elhiteti a kicsikkel, hogy mi is átlagemberek vagyunk."
A passzust azzal indítottuk, hogy a klub életében ezek az események nem voltak rendszerezettek (a DVSC futballistáinak a helyi sport tagozatos általános iskolában és gimnáziumban minden évben a tanintézmény nyílt napján esedékes vizitjét leszámítva), a szurkolói ankétokat pedig ugyebár nem a futballcégek, hanem a fanatikusok szervezik…
A Loki részéről az érdeklődésünk apropóján elhangzott az ígéret: a klub a közeljövőben nyílt napot szervez az iskolásoknak, s havonta közönségtalálkozót szervez a DVSC ajándékboltjánál, amelyen minden labdarúgó számára kötelező lesz a részvétel.
Mi, ígérjük, a "Napi program"-ban megírjuk…