Újrakezdődhet az eljárás

Emlékeztetőül: a nagy vihart kiváltó botrányban elsőként még a Magyar Labdarúgóliga (MLL) fegyelmi bizottsága lépett. A testület június 10-én úgy döntött, az FTC Rt.-nek 2003. december 31-éig pályaválasztóként valamennyi mérkőzést zárt kapuk mögött kell megrendeznie, kiszabott négymillió forint pénzbüntetést, és elrendelte, hogy 2003. december 31-éig a vendégként lejátszott meccsekre a pályaválasztó együttes által foglalkoztatott rendezők létszámát a Fradi saját költségére 15 fővel emelje fel. Ezen kívül Szeiler Józsefet, az FTC cégvezető vezérigazgatóját hárommillió forint pénzbüntetéssel sújtotta. A fellebbezések után – az akkor még Tóth Sándor vezette – másodfokú fegyelmi testület június 17-én ült össze, és arra hivatkozva, hogy az elsőfokú határozat ellentétes a sporttörvénnyel és a sportág fegyelmi szabályzatával, módosította a fegyelmi döntést: három találkozó zárt kapus lebonyolítására kötelezte a Fradit, öt hazai összecsapásra a rendezői létszám 20 fős megerősítését írta elő, ötmillió forintra súlyosította az rt. pénzbüntetését, Szeiler József esetében viszont egymillióra mérsékelte azt.
A fellebbviteli bizottság határozata erős felzúdulást keltett. Az MLL Szieben László ligaigazgató vezette menedzsmentje állásfoglalásban határolódott el a kiszabott büntetéstől, mondván, azt nem tartja az elkövetett szabálysértéssel arányosnak. Július 21-ére összehívták az MLL elnökségének rendkívüli ülését. Az akkor még Demján Sándor nevével fémjelzett testület megerősítette, hogy az eddig kiszabott büntetések nem állnak arányban a rendzavarásokkal, így az ügyben hozott valamennyi határozatot megsemmisítette. Egyúttal visszahívta a fellebbviteli bizottságba általa kinevezett négy tagot, amitől a másodfokú fórum mûködésképtelenné vált (tiltakozásul Tóth Sándor egy július 31-én kelt, az MLL közgyûléséhez címzett levélben lemondott elnöki tisztéről).
Négy nappal később megint összeült a fegyelmi bizottság, és egy teljesen új logikájú határozatot hozott. Eszerint az FTC-nek három meccset kell zárt kapuk mögött megrendeznie, a 2003. szeptember 14. és december 14. közötti időszakra a zöld-fehérek pályaválasztói jogát felfüggesztette, 40 millió forintra emelte a pénzbüntetés összegét, míg Szeiler Józsefre egymillió forintos pénzbüntetést rótt ki, és 2003. július 25-étől 2003. szeptember 25-éig eltiltotta a mérkőzések látogatásától. A történet ezzel nem ért véget, mert az FTC Rt. igazgatósága július 28-án közleményben jelentette be, hogy a sporttörvénybe és a sportfegyelmi felelősségről szóló kormányrendeletbe ütközőnek tartja, ezért semmisnek tekinti az MLL elnökségének határozatát, illetve a "fegyelmi eljárás alapvető szabályainak megsértésével hozott” új első fokú döntést.
Az igazgatóság, amelynek elnöke Sugár András, a Westel Rt. vezérigazgatója, a liga felettes szervéhez, az MLSZ elnökségéhez fordult, s a következőket kérte: "a testület a liga elnökségének törvénysértő határozatát semmisítse meg, és a hivatásos bajnokság törvényes rendjét állítsa helyre”. Egyben bejelentette, hogy továbbra is a július 17-én kihirdetett másodfokú fegyelmi határozatot tekinti érvényesnek, s közölte, jogai védelmében kész ügyészségi törvényességi felügyeleti vizsgálatot indítványozni. Az MLSZ elnökségét mindez nem hatotta meg, augusztus 7-ei rendkívüli ülésén saját maga ítélkezett. A három zárt kapus hazai meccs mellett hat pontot levont a Fraditól, és 40 millió forint pénzbüntetést szabott ki. Szeiler Józsefet a szakmai tevékenységéből származó éves jövedelmének háromhavi összegére büntette, és 2003. december 31-ig eltiltotta a Ferencváros mérkőzéseinek látogatásától.
Az FTC Rt. augusztus 19-én már közleményben tudatta, hogy az ügyészséghez fordul, és törvényességi felügyeleti eljárást kért. Az ügyben illetékes Legfőbb Ügyészség magánjogi főosztálya mostanra bírálta el a kérelmet, s mint azt Borbély Zoltán szóvivőtől megtudtuk, a szövevényes ügyben négy óvás és egy értesítés született.
A Legfőbb Ügyészség törvényességi felügyeleti jogkörében eljárva óvást nyújtott be az MLL fellebbviteli bizottságának június 17-ei határozata ellen, annak hatályon kívül helyezését rendelte el, és egyben felszólította a testületet, hogy a fegyelmi bizottság június 10-én hozott (vagyis első) határozatát semmisítse meg, illetve rendeljen el új eljárást. Az ügyészségről szóló 1972. évi V. törvény 14. paragrafusának 1. bekezdése alapján az óvásnak az a lényege, hogy "ha az ügyész a törvényességi felügyeleti jogkörébe tartozó szervek jogerős, illetőleg végrehajtható rendelkezéseiben törvénysértést állapít meg, annak kiküszöbölése végett a törvénysértést elkövető szervhez vagy annak felettes szervéhez óvást nyújthat be”. Az ügyészségi indoklás szerint az MLL fellebbviteli bizottságának határozata iratellenes, vagyis a meghozott döntés ellentétes a rendelkezésre álló iratok tartalmával. A fellebbviteli bizottság tehát hibázott, amikor a dokumentumok ellenére nem mondta ki felelősnek az FTC Rt.-t a rendezői feladatoknak a meccs előtti és meccs közbeni elmulasztásáért. Másként: hiba volt a sportvállalkozás részéről, hogy az Üllői úti stadion területére a sporttörvény előírásai ellenére nem kért előzetesen rendőri biztosítást, és mulasztott, amikor nem tett semmit annak megakadályozására, hogy a május 30-ai találkozó lefújása előtt néhány perccel a szurkolók a pályát a lelátótól elválasztó kerítésen átmászva bejussanak a játéktér mellé. Szeiler József ügyében hiányos volt a tényállás megállapítása, a vezérigazgatóra ugyanis csak a havi fix bére alapján szabták ki a büntetést, noha fel kellett volna tárni a teljes sporttevékenységből származó jövedelmét.

A második óvást az MLL elnökségének július 21-ei határozata ellen nyújtotta be a Legfőbb Ügyészség, mégpedig hatásköri törvénysértés miatt. Az indoklás szerint a liga akkori elnökének, Demján Sándornak arra még lett volna joga, hogy az első fokú határozat ellen fellebbezzen, a másodfokú döntés ellen azonban már nem terjeszthetett volna elő rendkívüli jogorvoslati kérelmet. Ez pedig azt jelenti, hogy a liga elnöksége rendkívüli ülésén nem is bírálhatta volna el a Demján-féle kérelmet, azaz nem volt hatásköre a korábbi határozatok hatályon kívül helyezésére. Ezt a jogot az MLSZ fegyelmi szabályzatának 104. paragrafusa fenntartja a szövetség elnökségének vagy a közgyûlés által választott rendkívüli fegyelmi bizottságnak.
A harmadik óvás a második elsőfokú fegyelmi határozat ellen született, és indoklása a második óváshoz köthető. Mivel a liga elnökének nem volt joga rendkívüli jogorvoslati eljárást kezdeményezni, az MLL elnöksége sem rendelhetett volna el új fegyelmi eljárást, ekként pedig nem születhetett volna meg a július 25-ei határozat.
S végül óvással élt a Legfőbb Ügyészség az augusztus 7-ei rendkívüli MLSZ elnökségi ülésen meghozott 85/2003-as, 86/2003-as és 87/2003-as határozatok kapcsán. Az indoklás szerint a másodfokú határozat megszületését követően már csak az eljárás alá vont FTC Rt.-nek, illetve Szeiler Józsefnek lett volna joga öt napon belül rendkívüli jogorvoslatot kérni a szakszövetség elnökségétől. Ám a másodfokig itt el sem jutott az ügy, a fellebbezési fórumot "kifelejtették”; az MLSZ elnöksége rögvest az elsőfokú határozat megszületése után közbelépett, ami önmagában is jogszabálysértő volt.
A négy óvás mellett a Legfőbb Ügyészség arról értesítette Szeiler Józsefet, hogy megszületett az állásfoglalás az FTC Rt. vezérigazgatójának kérelméről. Szeiler azt tudakolta, vezérigazgatói minőségében sportszakembernek minősül-e? Nos, az ügyészség szerint ő egy sportvállalkozás szakmai vezetője, tehát ebbéli mûködése kapcsán bizony sportfegyelmi eljárás indítható ellene.
Az ügyészségi törvény szerint az óvást a címzettek az óvás benyújtását követő legközelebbi ülésen kötelesek megvizsgálni. A Legfőbb Ügyészség négy óvása a gyakorlatban azt jelenti, hogy a Fradi-, valamint a Szeiler-ügyet az elejétől újra kell tárgyalni. Ha az érintettek az óvással nem értenek egyet, kötelesek a kifogásolt rendelkezésekre vonatkozó iratokat az óvással és az észrevételekkel együtt felülvizsgálat céljából az elbírálástól számított nyolc napon belül a felettes szervükhöz felterjeszteni, és erről az óvást benyújtó ügyészt egyidejûleg, a felterjesztés indokainak közlésével értesíteni. A Fradi-ügy szereplői közül az MLL fegyelmi bizottságnak a liga fellebbviteli bizottsága, annak a liga elnöksége, míg az elnökségnek az MLL közgyûlése, az MLSZ elnökségének pedig a szövetség közgyûlése a felettes szerve. Ha a felettes szerv elutasítja az óvást, az ügyész az erről szóló határozat kézbesítésétől számított 30 napon belül az illetékes bírósághoz fordulhat.
A liga és az MLSZ említett testüle-
teinek felelőssége tehát, hogy elfogadják-e a Legfőbb Ügyészség óvását, vagy a bírósági utat választják. Ez utóbbi megoldás évekre elhúzhatná az ügy lezárását, lapunk azonban megbízható forrásokból úgy értesült: szinte biztosra vehető, hogy nem lesz pereskedés.
Az érintett testületek képviselői közül az MLSZ elnöke, Bozóky Imre jogászi tömörséggel kommentálta az óvásokat.
"Egy jogállamban természetes, ha egy jogvitában bármely érintett fél kihasználja a jogorvoslat lehetőségét – mondta a civilben ügyvédként dolgozó sportvezető. – Az FTC Rt. ezt tette, az ügyben hozott határozatokról pedig kiderült, hogy nem állják ki az ügyészségi törvényességi felügyeleti vizsgálat próbáját. Ennek személy szerint persze csöppet sem örülök, de a szövetség elnöksége, ahogy eddig, a jövőben is szigorúan betartja a törvényeket. Az óvást a vitatott határozatot meghozó MLSZ-elnökségnek címezte a Legfőbb Ügyészség, így arról a testületnek kell majd állást foglalnia…”
Az FTC Rt. igazgatósága egyelőre nem óhajt reagálni a fejleményekre, a társaságnál megvárják, amíg hivatalosan kézbesítik az ügyészségi iratokat. Hasonlóan nyilatkozott saját ügyében Szeiler József vezérigazgató is. Szieben László, az MLL igazgatója sem olvasta még az ügyészségről postázott dokumentumokat, de hangsúlyozta, "a liga önkéntes jogkövető magatartást tanúsít”.