Ténykép: a fotók elkészültek

A környéken egyelőre a csend az úr, de a színfalak mögött élénk a mozgás. A civil rendezői csapat, a NOD 2000 irányítói terepszemlére indulnak a Magyar Labdarúgóliga (MLL) által az élvonalbeli mérkőzések biztonsági felügyeletével megbízott Expol Kft. ügyvezető igazgatójával. Jungwirth István egyik kezében adóvevő recseg, a másikban mobiltelefon csörög, s valami megmagyarázhatatlan képességgel a távbeszélgetésekkel egyidőben a mellette baktató kollégájával is képes szót váltani. Persze egy volt kommandósnál vélhetően az is alapkövetelmény, hogy meg tudja osztani a figyelmét, márpedig az Expol Kft. első embere öt évet húzott le a Rendőrség Különleges Szolgálatánál, annak is a terrorelhárításra szakosodott részlegénél. Noha számtalan bevetésben vett részt, nem volt olyan akció, amikor meg kellett volna húznia fegyverének a ravaszát… A Megyeri utat tűzi a nap, a stadion tövében rohamsisakban izzadó rendőrök elnéző mosollyal fogadják a NOD emberének kérdését, hogy "…ugye a kocsijaitokat is felsorakoztatjátok itt, a fejépület előtt?”, A fejépület a stadion félkész része, egyszer majd itt éttermek és vendéglátóegységek nyílnak, egyelőre azonban csak a csupasz falak állnak, és a nyílászárókat szerelték fel. Szép méretesek az üvegablakok, szinte csábítanak arra, hogy egy teli boros- vagy sörösüveget belehajítsanak. Tudják ezt persze a házigazdák is, az épület belső oldalán ki is szereltették az ablakokat, az utca felőli oldalon azonban vakítóan csillog a nap az üvegtáblákon. A kék-fehér csíkos autókból valóban élő falat lehet képezni, no de van elég baja az amúgy is filléres gondokkal küszködő rendőrségnek, majd bolond lesz ingyenes céltáblának kínálni a kocsijait.



A Megyeri úti kettes kapu, azaz a vendégszektor bejárata előtt kerítésrendszer éktelenkedik. Három esztendeje egyszer már felépítették, akkor is a fradisták fogadására, s akkor kapta a "majomketrec” nevet. Ez az újabb építmény afféle zsilipelőként működik, hiszen egyesével engedi be a szurkolókat, akiket rögvest ellenőriznek a biztonságiak, majd ezután következik a hivatalos beléptetés a ruházat átvizsgálásával. A ketrec nemcsak a szűrést könnyíti meg, de azt is megakadályozza, hogy a tömeg a beléptetőkapukhoz zúduljon; a forgókarok ugyanis egy erőteljes nyomásnak balesetvédelmi okokból állítólag már nem állnának ellen. Márpedig most szó sem lehet a régi gyakorlat felélesztéséről, amikor a rendőrök a stadionkapuig kísérték a Fradi-tábort, hogy aztán egy lendülettel mindenkit bezavarjanak a vendégszektorba, ha volt a szurkolóknak jegyük, ha nem, ha elrejtettek a zsebeikben közbiztonságra veszélyes tárgyakat, ha nem. A cél ugyanis az volt, hogy a közterületről, amelynek rendjéért hivatalból a rendőrség felel, minél gyorsabban a magánterületnek minősülő stadionba tereljék a tömeget, hiszen annak ellenőrzése már a civil biztonságiak feladata. Az Expol igazgatója azonban ragaszkodik az alapos kontrollhoz, mondván: a beléptetésnél eldől, lesz-e odabent botrány vagy sem.
Az ördög persze a részletekben rejtőzik. Már indulna tovább a szemlebizottság, mikor Jungwirth István kiszúrja, hogy a ketrec melletti kétszárnyú kaput mindössze egyetlen lánc fogja össze. Az pedig tudnivaló a korábbi évek tapasztalatából, hogy ennek átszakítása ujjgyakorlat a türelmetlenebb drukkerek számára.
"Gyerekek, kerítsetek valahonnan láncot és jó erős lakatot! Ha lehet, kettőt is…” – hangzik a NOD főnökének utasítása, s mert a kérés ez esetben parancs is, persze kerül lánc és lakat.
Majomketrec, leláncolt kapu, kiszerelt üvegtáblák – minden előkészület megtörtént a rangadóra…



A pletykák természetrajza már csak olyan, hogy időnként rémhírekké duzzadnak. A hétfői meccs kapcsán különösen sok szóbeszéd terjengett; akadtak köztük mulattatók, és olyanok, amelyek okkal keltettek félelmet. Elterjedt például, hogy a fradisták hozzávetőleg száztagú csapata az újpestiek szektorába szóló jegyeket vett, hogy beszivárogva az ellentáborba megfizessen a liláknak az előző bajnokság utolsó mérkőzését követően történtekért. Emlékezetes: a nem éppen MTK-barátságukról híres újpestiek közül néhányan – még saját szurkolótársaikat is megdöbbentve – a tv-kamerák kereszttüzében kezdték ölelgetni és csókolgatni Egervári Sándor játékosait azután, hogy az MTK Megyeri úti győzelmével az utolsó pillanatban elorozta a bajnoki címet az örök ellenség Ferencvárostól. Ez már olyan információ, amit nem lehet nem komolyan venni: a gyors egyeztetés után újabb bevetési csoportokkal, sőt lovas rendőrökkel egészítik ki az amúgy is egy kisebb expedíciós hadseregnyi embert felvonultató rendőri egységeket. A létszámokról általában nem szokás nyilatkozni, így hivatalosan ez alkalommal sem erősíttetik meg, hogy a 150 civil biztonságihoz még legalább ennyi egyenruhás csatlakozik. Ám ennél fontosabb, hogy a felvonulás nem korlátozódik a közterületekre, a rendőrök az Újpest FC Kft. megrendelésére a stadionban is felsorakoznak. A fő erőt a Készenléti Rendőrség adja – azt mondják, szolgálatban van az a rendőr is, akit néhány éve az egyik emlékezetes Üllői úti botrány alkalmával egy közlekedési táblával úgy fejbe dobtak, hogy szétrepedt a rohamsisakja, és agyrázkódást szenvedett. Most semmit sem bíznak a véletlenre, a tűző napsütés ellenére az egyenruha alatt a hokisoknál is alkalmazott testvédőt viselnek a rendőrök. Amikor az Expol ügyvezetője a Fradi-szektorban felsorakozott rendőrök közül üdvözlésként barátságosan megbokszolja egy régi kollégáját, nagyot kondul a rendőr mellkasa…



Az első Fradi-drukkerek már négy óra után felbukkannak. Türelemmel várnak, ám amikor meghallják, hogy már csak néhány saroknyira van a főerő, amely külön metróval utazott az Újpest-Városkapu megállóig, s onnan gyalog, erős rendőri kísérettel sétált el a Megyeri útig, könyörgőre fogják a dolgot. "Nem juthatnánk be, mielőtt ideérnek?” – alkudoznak az időközben teljes létszámban felsorakozott rendezőkkel, ami azt sejteti: Fradi-szurkoló és Fradi-szurkoló között is van különbség… A helyi biztonságiakat és az FTC saját rendezőit az Expol néhány barnamedve-méretű embere egészíti ki, ők kerülnek a tűzvonalba, a ketrec zsilipelőjéhez. Már majdnem fél öt van, mire befut a ferencvárosi sereg. Lehetnek vagy nyolcszázan, legalábbis ennyi jegyet adtak el az Üllői útra átküldött 2400 belépőből a zöld-fehér rajongóknak. Ez nem kevés, igaz, ahhoz képest, hogy a Ferencváros a labdarúgó-szövetség büntetése miatt ebben az évadban a fővárosban először mutathatja meg magát tétmecscsen a híveinek, nem is különösebben sok.
A tömeg meglepően békés és nyugodt. Igaz, már Békéscsabán sem lehetett különösebb panasz a fradistákra, rossz nyelvek szerint olyan visszafogottan viselkedtek, mintha a Zeneakadémia díszelőadásán ültek volna. Ez persze túlzás, de a jelek szerint megtette a hatását, hogy az Expol illetékesei felvették a kapcsolatot a különböző ultracsoportok vezetőivel, sőt a kft. szakmai tanácsadója, a gyilkossági nyomozóból lett szocialista párti országgyűlési képviselő, Doszpot Péter is elutazott Békéscsabára, hogy személyes jelenlétével demonstrálja: a biztonság ügyében nincsenek alkupozíciók.
Ám ez alkalommal is érvényesül Murphy törvénye, miszerint "ami el tud romlani, az el is romlik”. Az első szurkolók ugyanis eljutnak a forgókapukig, ám hiába dugdossák bőszen a jegyeiket a leolvasóberendezésbe, a gép nem reagál. A rendezők segítőkészek, próbálkoznak ők is, ám az eredmény ugyanaz. Ideges telefonálgatás kezdődik, mindenki érzi, ha perceken belül nem történik valami, könnyen robbanásveszélyes helyzet alakulhat ki. A rendezők mögött felsorakozó rohamrendőrök szorosabbra húzzák a sisakszíjukat. "Ez vicc. Hetek óta készülünk, mindent végigzongorázunk, erre a technika közbeszól” – mormogja egyikük fejcsóválva. Már-már úgy néz ki, borul a beléptetési menetrend, ám egyik pillanatról a másikra működésbe lépnek a gépek, és ezután már – a körülményekhez képest – gördülékenyen megy minden. Gyilokszerszámot senkinél sem találnak, de bejuthat az az ifjú hölgy is, akinek "Gut, besser, Hitler” feliratú trikójáról a Führer mosolyog le. Jogászoknak való feladat lenne eldönteni, kizáró ok-e a birodalmi kancellár képének viselete, de az efféle jogértelmezésre a beengedő emberek közül persze senki sem vállalkozik.
A szurkolói kártya nélkül érkezőket viszont nem engedik be.
Emiatt haveri csapatok szakadnak ketté, a kívül rekedtek – mint hajdanán a berlini falnál – a kapun át kiabálva próbálják rávenni a bejutottakat, hogy keressenek bennfentes ismerőst, aki közbenjárhat a rendezőknél az érdekükben. "Mondd azt, hogy a Szieben unokája vagy” – ajánlja az egyik sikertelenül próbálkozó kijáró, de akadnak, akik ennél azért szolidárisabbak a társukkal, inkább veszni hagyják a jegyüket, és kisétálnak a stadionból. A meccskezdéskor még hozzávetőleg másfél százan álldogálnak reményvesztetten a "majomketrecen” kívül, nem tudni, mire készülnek, bár az erős rendőri készültség sok mozgásteret nem kínál nekik. Aztán egyszer csak megindul a tömeg a Váci út felé. "Menjetek el a metróvégállomásig, aztán gyertek vissza. Sétáltassátok meg a rendőröket!” – kapják bentről mobiltelefonon az utasítást.



Amíg az Expol ügyvezetője a beléptetésnél izzad, kollégája, a kft. szakmai igazgatója, Boros Sándor a stadion főépületében, a VIP-páholyok által közrefogott központi irányítási pontról felügyeli a civil biztonságiak munkáját. Onnan, ahol a rendőri egységek parancsnokai is dolgoznak. Az összhang tökéletes, ami persze nem véletlen, hiszen a biztosítás parancsnoka a korábban szintén kommandósként szolgáló Boros főnöke volt a rendőrségnél. Az Expol kosaras termetű szakmai igazgatója egyenruhásként is foglalkozott már a rendezvények biztosításával, igaz, akadtak olyan különleges feladatai is, mint a testőrködés a dalai láma mellett.
Az irányítási központból remekül látszik a játéktér, de senki sem figyel a meccsre, mindenki a képernyőket nézi, amelyek az újpesti pálya biztonsági kameráinak képeit mutatják. Egészen közeli felvételek készíthetők a stadion összes zugáról, még az is kivehető, ha valaki nem törölte le a szája széléről a sörhabot. A második félidő közepéig biztonsági szempontból érdektelen jeleneteket rögzítenek a filmszalagok, ekkor azonban váratlanul elszabadul a pokol az eredményjelző tábla alatt elhelyezkedő újpestiek táborában. A rendbontást ketten kezdik, a kamerák minden mozdulatukat mutatják, a központi rendszer pedig rögvest fényképfelvételeket is készít. A rendőri vezetők egy ideig várnak, képesek-e a civil rendfenntartók kezelni a helyzetet (ezen az oldalon csak a helyi biztonságiak dolgoznak, az Expol minden munkatársát a Fradi-szektorhoz összpontosította, amit Jungwirth István utóbb önkritikusan hibás döntésnek minősített), ám amikor bűncselekmények történnek, már nincs mérlegelési lehetőségük: törvényi kötelezettségük, hogy cselekedjenek. A fényképek lekerülnek a szektoroknál felsorakozó csapatok parancsnokaihoz, a rohamrendőrök pedig elindulnak. Az első beavatkozás gyors és hatékony, a bajkeverőket pillanatok alatt megbilincselik és kiemelik, a többi huligán mégis úgy érzi, eljött az ő ideje. Egymást és a rendezőket verik, néhányan a műanyag ülőkéket tördelik nagy szorgalommal, hogy aztán a székdarabok egy részét a rendőrök felé hajigálják. A biztonsági központban szinte kigyullad a nyomtató, egymás után készülnek a bizonyító erejű fotók. A biztosítás parancsnoka átcsoportosítja az erőket, és elindítja a bevetési egységeket. A rendőrök olyan erővel zúdulnak a szektorba, hogy ha nem kapnának határozott parancsot a megállásra, alighanem egy lendülettel a Fóti útig zavarnák a garázdákat. De a cél nem ez, hanem az indulatok lecsillapítása.
A május 30-ai Üllői úti zavargások kapcsán sokat kritizált rendőrség számára is nyilvánvalóan presztízskérdés, hogy szakmailag kifogástalanul teljesítsen. Már csak azért is, mert percekkel a beavatkozás megkezdését követően megcsörren az egyik telefon. "Jelentkezem, tábornok úr!” – mondja a hívott rendőri vezető. Név nem hangzik el, de a félmondatokból utóbb nem nehéz kikövetkeztetni: a budapesti főkapitány, Gergényi Péter van a vonal túlsó végén. A Vasprefektusnak pedig mostanában minden fővárosi rendőr szeretne bizonyítani.



Kedd délutánra elkészült a mérkőzés rendőri leltárja. A BRFK sajtóosztályának ügyeletese, Kormos Endre alezredes készséggel sorolja a statisztikát: "A 2003. szeptember elsején tizennyolc órai kezdettel a Megyeri úti stadionban megrendezett Újpest–Ferencváros bajnoki labdarúgó-mérkőzés rendőri biztosítása során a Budapesti Rendőr-főkapitányság IV. kerületi rendőrkapitányságára egy főt igazolás megtagadása, hét főt csoportos garázdaság bűntette, két főt garázdaság vétsége, további négy főt rendzavarás megalapozott gyanúja miatt állítottak elő kollégáim. Az előállítottak közül négy személyt szabálysértési őrizetbe vettek, őket szerdán gyorsított eljárással bíróság elé állítják.”
Ôk egy ideig biztosan nem randalíroznak…