Játékosként egész héten furcsa bizsergést éreztem egy- egy ÚjpestFradi meccs előtt, annyira vártam ezt a csatát. Sajnos, ezúttal csak hatezer ember volt kíváncsi a rangadóra, pedig a két csapat jó iramú, nagyszerű találkozót játszott. Sokáig csak a szakmáról szólt ez az összecsapás és nem a körülményekről, a futballt övező botrányról&
Dicséretes a Matáv Sopron újabb győzelme, a csapat most hazai pályán bizonyította, hogy nem véletlenül szerepeltek eddig ilyen kitűnően – Pintér Attila speciális pluszt nyújt a labdarúgóinak. Egyelőre kellemes meglepetése az első osztálynak mind a békéscsabai, mind a szombathelyi együttes, amelyek ezúttal megosztoztak a pontokon. A lilák a szűkösebb anyagi körülmények ellenére is helytállnak, tartásuk olykor a régi Csabáéra emlékeztet. Akkoriban egy taccsnak is örülnünk kellett a Kórház utcában, a győzelemre nem is nagyon gondolhattunk. Nem lenne baj, ha visszatérnének azok az idők.A Videoton–Balaton is egyfajta rangadója volt a fordulónak, ahogy olvastam-hallottam, egy góllal jobb volt a Vidi. De… A siófoki játékosok lassan egy éve tükröt állítanak a honi »sztárok« elé. Bevallom, én hétről hétre várom, hogy na most összeesnek, de ez eddig nem következett be – szerencsére. Megrogyott viszont a Győr. Az ETO papírforma-vereséget szenvedett a bajnoktól, szóval az eredmény stimmel, az viszont már kevésbé, hogy az MTK-t nem sikerült nagyobb erőbedobásra késztetni. Tanácstalannak érzem a kisalföldieket, nem tudom, miért nem tud végre talpra állni ez a nagy múltú klub. A DVSC viszont a hétközi UEFA-kupa-siker után megtalálta önmagát, habár a bajnokságra is esélyes gárda még nincs topformában. Ettől függetlenül is biztosan győzött a ZTE ellen, és az ilyen sikerekből az edzőnek és csapatának tudnia kell építkeznie. Ami itt öröm, az ott bánat – Bozsik Péter és a Zalaegerszeg útjai szétváltak. Bízom benne, hogy a tavalyi aranyérmes végre elindul fölfelé.