A reménykedő kapitány 1.

Mindenkinek megvan a maga baja. A bajnok MTK Hungária vezetőedzője, Egervári Sándor éppenséggel a közelmúltban azon (is) törhette a fejét, hogy a csapata előtt álló találkozókon – jövő héten ugyebár indul a bajnoki szezon, szűk két hét múlva Bajnokok Ligája-selejtező vár a gárdára – miként pótolhatná az Újpest–MTK edzőmeccsen kulcscsonttörést szenvedett Illés Bélát, lévén sérülésnek betudhatóan a kék-fehérek gólerős támadója augusztus közepénél hamarabb biztosan nem léphet pályára. Illés amellett, hogy a mai MTK emblematikus figurája, egyben csapatkapitánya is – ami ugyebár az ő szempontjából még inkább színesíti a képet, a vezetőedző ráncait ugyanakkor csak szaporítja jelen helyzetben, mivel kiesése annyit tesz: szó szerint is "főnökét” vesztette a Hungária körúti brigád. Amiben minden, a magyar labdarúgást összes nyűgével együtt még ma is szerető szurkoló egyetérthet: a Hidegkuti-stadion Béláját – mint játékost (és ebben a szellemi vezér karaktere is benne foglaltatik) – egy az egyben pótolni nem lehet. Csapatkapitányként már inkább, mivel létezik ugyebár a helyettes poszt.Habár a Kispál és a Borz már a kilencvenes évek közepe táján a "Tökéletes helyettesről” énekelt, a kék-fehéreknél most kerülhetett a toplista élére a dal – Molnár Zoltán kapcsán, merthogy az MTK-hoz tavaly Egervári Sándorral visszatért jobbhátvéd fut majd ki a csapat élén a Puskás-stadion gyepére, azaz ő viseli majd a normál esetben Illés karján díszelgő szalagot a Ferencváros elleni Szuperkupa-összecsapáson – és adott esetben ő emelheti majd elsőként a magasba a kupát is…– Eddig úgy néz ki, tényleg én választhatok majd térfelet szombat este – utalt a csapatkapitány egyik feladatára Molnár Zoltán.
– Miért a bizonytalanság?
– Az előző szezonban ugyan én voltam Illés Béla helyettese, de az idén még nem került szóba köztünk ez a téma, csak ennyi.
– Maradjunk annyiban: biztos forrásból származnak az információim… Egyébként tavaly hányszor futott ki a pályára az MTK az ön vezetésével?
– Szerencsére nem túl sokszor, ami azt is jelenti, hogy Béla kevés meccsről hiányzott. Nézzük csak, én voltam a kapitány Sopronban – kikaptunk három kettőre –, és a hazai örökrangadón, ahol döntetlent játszottunk. Nem túl fényes… De hogy valamit javítsak a mérlegen: a Borsodi Terembajnokságon is én vezettem a srácokat, ott viszont másodikak lettünk.
– Az edzéseiket nézve magam is tapasztalom: kellően "hangos” hozzá, hogy főnök legyen.
– Az újpesti kezdeteket leszámítva soha nem tartottak halk típusnak, és én sem így ismerem magam. Persze azt is tudom, mikor kell csendben maradni.
– És?
– Ha kikapunk.
– Akkor szombaton, úgy este tíz tájékán – gondolom – minimum énekelni akar.
– Ahogy mindannyian a csapatból. Nem számítunk könnyű meccsre, a Fradi ellen soha nem lehet biztosra menni – most sem. Az Üllői úton jelenleg minden a pénz körül forog, de meggyőződésem, a zöldek – ettől függetlenül – hozzánk hasonlóan keményen készültek.
– Ha az eddigi igazolások tekintetében vetnénk össze a két gárdát, akkor is így vélekedne?
– Akkor is. Bár az igaz, hogy mi valóban erősödtünk, de például sem Halmai Gáborra, sem – ahogy én tudom – Pisont Istvánra nem számíthatunk szombat este. Többen vagyunk, és jobb állapotban, mint tavaly ilyenkor, és ez azért megnyugtató.
– Mit jelent önöknek a Szuperkupa-találkozó?
– Aki azt hiszi, hogy nem tulajdonítunk ennek a mérkőzésnek komolyabb jelentőséget, téved. Nem titok: az egész idényt tekintve ez a csata csak egy a sok közül, de igazi presztízsütközet – már csak az ellenfél miatt is.