Békésen búcsúztak az élvonaltól

Elvben tehát a két csapat jövőre egy szinttel lejjebb megint találkozik, ám könnyen előfordulhat, hogy az újvárosiak nem tudják vállalni a másodosztályt, miként az sem kizárt még, hogy a Kispest megpályázza az élvonalat. Utóbbihoz csupán annyi kell, hogy valamelyik feljutó ne akarjon élni a lehetőséggel. Persze, ha bennmarad a Honvéd, ha kiesik, az biztos, hogy valamit tenni kell ezzel a csapattal. Tenni, mert az elmúlt három-négy év a bizonytalanságról szólt, csak a hangzatos ígéretek voltak, ám az együttes egyszer sem tudott maradandót alkotni. Azt pedig sejteni lehetett (pláne a nyári létbizonytalanság után…), hogy az idei év még nehezebb lesz. S az is lett. Ezért is félt mindenki, hogy a szombat esti mérkőzésen a piros-fekete hívek valami csúnya dologra készülnek. De nem történt semmi ilyesmi – a Honvéd-szurkolók egykedvűen figyelték játékosaikat, csupán egy transzparenssel üzentek a csapat és egy másikkal a liga felé, hogy szerintük többen is hibásak a ronda végkifejletért. De nem volt átkozódás, nem volt verekedés, néha-néha inkább felharsant az örökkévalóságot hirdető jelszó, a "Csak a Kispest!” És bár valóban furcsa lett volna, ha a találkozó végén százak rohannak a pályára mezvadászat címszóval, azért csak előkerültek a szertárból az ereklyék, és a nagy kereslet alapján bizton megállapíthatjuk: a Honvéd-meznek még igenis értéke van. Hogy még nagyobb értéke legyen, azért a játékosok tehetnek majd, akik a papírforma szerint jövőre megpróbálhatnak visszajutni. Könnyen lehet, hogy Duró József marad a kispadon, miként a hírek szerint a csapat nagy része sem távozik, vagyis az esély megvan arra, hogy a Bozsik-stadion felett ne fekete, hanem piros-fekete legyen az ég. Mert bár sokan mondták, hogy ebben a magyar futballban nincs szükség a Kispestre vagy éppen a pénztelenséggel küszködő Dunaferr-re, azért valljuk be: az együtt megszerzett 14 bajnoki címet nem lehet semmissé tenni – ez a két csapat igenis hiányzik majd az élvonalból.