Reális és irreális – Deák Zsigmond jegyzete
A lényeg persze, hogy emberélet nem veszett, s a méretes szervezői hiányosságok ellenére a gyepen már az történt, aminek történnie kellett: nyert a Real Madrid. Érzelmi töltet nélküli tiszta racionalitás mondatta ezt velem már a meccs és számos tanú előtt, mert hitem szerint egyszerűen nem lehetett másként. A királyi gárda minden idők egyik legnehezebb sorsolását kapva menetelt a csúcsra, s közben akkor is nyert, ha rosszul játszott, akkor is továbbjutott, ha gyengébben teljesített aktuális ellenfelénél. S micsoda ellenfeleknél: PSG, Chelsea, Manchester City, Liverpool! Félreértés ne essék, nem azt állítom, hogy a Real érdemtelenül jutott 14. trófeájához a legnívósabb klubsorozatban, hanem épp azt, hogy tökéletesen megérdemelte. Az élet sok területén kevéssé hiszek a hókuszpókuszokban, ezúttal viszont bebizonyosodott, hogy hosszú távon az lesz a legjobb, aki nemcsak konkrétan a foci, hanem a győzelem tudományát is elsajátította az évtizedek során. Ugyanez vonatkozik az edzői szakmára is, hiszen Carlo Ancelottit sokan nem ismerik el igazán, mégis ő a földkerekség legeredményesebbje benne.
Oszoljanak, nincs itt semmi látnivaló!
Könnygáz ezúttal szerencsére nem szükséges.
A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!