Bojan Szubotics:  Ez karrierem legnagyobb dobása!

– A dudaszó előtti pillanatban szerzett győztes kosarat – volt már erre példa tétmeccsen a pályafutásában?     
– Bajnoki vagy kupadöntőben nem – válaszolta Bojan Szubotics, az NHSZ-Szolnoki Olajbányász 34 éves montenegrói erőcsatára, akinek a férfidöntő második felvonásán szerzett dudaszós, palánkos triplájával a piros-feketék ismét legyőzték a címvédő Szombathelyt. – Az előző idényben még az FMP Beograd játékosaként szereztem egy dudaszós, meccsnyerő kosarat az Igokea ellen egy Adria-liga-meccsen, de az az alapszakaszban volt. Ez karrierem legnagyobb dobása, nem kétséges.

– Három másodperc volt hátra, a Falco egy ponttal vezetett, egy dupla is elég lett volna – mi volt a haditerv, hogy ön triplával kísérletezik?     
– Nem, elrontottuk az időkérésnél megbeszélt figurát, kétpontost szerettünk volna, így gyorsan kellett reagálni, bepasszoltam Sztrahinja Jovanovicsnak a labdát, majd üresbe futottam, és miután visszakaptam tőle, azonnal dobtam.

– Tizedmásodperceken múlt, hogy nem időn túli lett a kosár. Tudta, hogy érvényes a találat?     
– Igen, kilencvenkilenc százalékban biztos voltam benne, hogy idejében engedtem el a labdát, de persze a megerősítésre várni kellett még egy percet.

AZ UTOLSÓ KÉT PERC

– Finoman szólva sem ön volt a legbiztosabb kezű távoli dobója az Olajnak az elődöntő óta…
– Én inkább azt mondanám, szörnyen pocsékul dobtam a triplákat… De mindenkivel megtörténik időnként, hogy rossz napot fog ki, én amúgy is ritmusdobó vagyok, a Paks elleni elődöntőben és a döntő első meccsén Szombathelyen sem találtam a ritmust, rossz volt a dobáskiválasztásom is. Ám ettől nem bizonytalanodom el, ha üresen vagyok, habozás nélkül próbálkozom: tudom, hogy képes vagyok bedobni, mert rengeteget gyakorolok. Ez igaz a csapatra is, a finálé első meccsén is bizonyítottuk, hogy hiszünk magunkban és abban, amit csinálunk.

– Az Atomerőmű elleni második találkozón súlyos sérülést szenvedett, kórházba vitték, miután Eilingsfeld Jánossal ütközött. Hogy van, és mi történt pontosan?
– Kedden a második mérkőzés előtt vették ki a varratokat, hét öltés volt a szemem alatt. Az ütközés után öt-hat másodpercre elvesztettem az eszméletemet, amikor visszanyertem, sokkos állapotba kerültem. Megröntgeneztek, szerencsére csak kisebb agyrázkódásom volt, de aznap éjjel rosszul aludtam, nyomást éreztem a koponyámban, kicsit szédültem. Már jól vagyok, nem az ütközés miatt lett baj, hanem mert bevertem a fejem a parkettbe. 

– A Falco elleni második találkozón a második félidő nagy részében elbizonytalanodtak támadásban, tizenöt pontos hátrányba kerültek. Hogyan tudtak fordítani?
– Nem járattuk a labdát eléggé, a szombathelyiek jól védekeztek, nyomás alatt tartottak mindenkit, ez persze nem meglepetés, roppant erős, Bajnokok Ligája-résztvevő gárda az ellenfél, kitűnő kerettel. A legjobb ami velünk történhetett, hogy rosszul játszva is nyertünk, mentálisan erőt mutattunk, kijött a csapat karaktere, tizenöt pontos hátrányban, gyenge játéknál sem adjuk fel.

– A döntő előtt abszolút a Falco volt a favorit, most viszont már a Szolnok áll egyetlen győzelemre az aranyéremtől.
– Meglehet, de tudjuk, mennyire erős a rivális, öt minőségi magyar válogatottal. De az is tény, immár a szombathelyieknek kell reagálniuk. Megvannak az erősségeik, nekünk is, a döntő pedig csak akkor ér véget, ha valaki háromszor nyer. Mentálisan kell ezt a szintet tartani, összpontosítani, a keddi hibákat nem szabad újra elkövetni. Még nincs mit ünnepelni, szerénynek kell maradnunk.

FÉRFI KOSÁRLABDA NB I
DÖNTŐ, 2. MÉRKŐZÉS
NHSZ-SZOLNOKI OLAJBÁNYÁSZ–FALCO-VULCANO ENERGIA KC SZOMBATHELY 81–79 (21–19, 21–27, 13–18, 26–15)
Szolnok, 2200 néző. Vezette: Praksch, Cziffra, Makrai