Éppen 15 esztendővel ezelőtt volt legutóbb döntőben a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulójának slágercsapata, a háromszoros magyar bajnok ZTE: 1995 tavaszán a Danone-Honvéd ütötte el a kék-fehéreket attól, hogy negyedszer is bajnoki címet ünnepelhessenek.
A jelenlegi ügyvezető igazgató, Bodrogi Csaba, valamint a gyúró Polster Péter mesélhet a maiaknak a legutóbbi egerszegi döntőről, mindketten tagjai voltak ugyanis az akkori gárdának. Ebben a szezonban fenomenálisan menetel a két éve tudatosan, aprólékos műgonddal építgetett együttes: 22 fordulón keresztül nem talált legyőzőre az alapszakaszban a Zalakerámia- ZTE. Csupán akkor ismerte meg a vereség ízét a Völgyi Péter és szaktanácsadója, Patonay Imre által vezetett társaság, amikor már nem volt tét.
Ha pedig megint volt, megint nyertek. Így került a vitrinbe a Magyar Kupa trófeája, s a bajnoki rájátszásban is söpréssel, azaz vereség nélkül intézték el a Sopront, majd az előzetesen legnagyobb riválisnak kikiáltott Szolnokot is. Érdekes, a számok alapján a negyeddöntő tűnt a nehezebbnek: két találkozó is egy-egy kosáron múlt. De hát a szerencse is általában azokat segíti, akik a legtöbbet teszik érte.
A két – „szeplőtlenül" megvívott – rájátszásbeli párharcnak köszönhetően a zalaiak többet pihenhettek, hosszasabban készülhettek ellenfelüknél. Sőt náluk van a pályaelőny, ami sokat számíthat. Sérültjük egy sincs, ami talán a regenerációra fordított több idővel is magyarázható. Együtt a csapatuk; első ránézésre csak az szól ellenük, hogy nincs döntős élményük, rutinjuk a közelmúltból.S van még valami. Egy régi amerikai mondás szerint „Soha ne becsüld le a bajnokok büszkeségét!" Márpedig a paksiak a címvédők (akik az idény során több nehézséget is leküzdöttek, például átestek egy edzőváltáson), együttesük tele kipróbált, nyerő típusú emberrel, akiknek elegendő tapasztalatuk van a finálé eredményes megvívásához.
S ez még akkor is így van, ha Gulyás Róbert és Mészáros Zalán a térde, Tory Walker a sarka, Anthony Dill a dereka miatt gyakorlatilag edzés nélkül lép pályára meccsről meccsre, míg Körtélyesi Gergely egyáltalán nem bevethető, arról már nem is szólva, hogy Horváth Ákos is kötéssel a vádliján játszik. Így volt ez a Kecskemét ellen négymeccsesre nyúló harc, illetve a Körmend ellen ötmérkőzésnyire duzzadó, végsőkig kiélezett, az utolsó támadásnál eldőlő küzdelem idején is.
„Ez van. Ezzel a kerettel játszszuk a döntőt, és nyerni akarunk!" Ezt már Horváth Imre, az Atomerőmű edzője mondta.
Zalakerámia-ZTE–Atomerőmű |
1. mérkőzés: május 19. (szerda), Zalaegerszeg, 20.00. |
2. mérkőzés: május 22. (szombat), Paks, 18.00. |
3. mérkőzés: május 25. (kedd), Zalaegerszeg, 19.00. |
4. mérkőzés – ha szükséges: május 28. (péntek), Paks, 20.00. |
5. mérkőzés – ha szükséges: május 30. (vasárnap), Zalaegerszeg, 18.00 |
A döntő az egyik csapat harmadik győzelméig tart. |