Cory Bradford mindenekfelett

"Egész héten ment a zrika, cukkoltuk egymást a testvéremmel és az édesapámmal, erre nem játszhatok" - szomorkodik a kecskeméti padon ücsörgő Fodor Gergely. Kellemetlen történet ez: a hátvéd bokája a szombat esti edzésen fordult ki, így ezúttal elmarad a testvérharc, a családot egyedül a pécsi Márton képviseli a pályán, míg a papa, az oldalvonal mellett szorít - természetesen a "Párducokért".
A sportélet két nagyja, Kulcsár Anita és Antonio Alexe emléke előtt adózunk egyperces főhajtással, aztán indulhat a derbi. A rangadó, amely sosem látott magasságokba repítheti a PVSK-t, illetve amely ott tarthatja az Univert az élmezőnyben. Kezdetben úgy tetszik, csakis a második variáns lehet életképes. Kecskeméti szempontból tudniillik álomszerűen kezdődik a meccs: Bradford, Horváth Ákos és Lapov találataira nem érkezik válasz a hazai oldalon. Három perc elteltével 0-9 virít a táblán, és a folytatás sem úgy alakul, hogy abban sok örömük lehetne a baranyaiaknak. Richardson ugyan eljut hét pontig az első szakasz végéig, ám ez édeskevés akkor, amikor az Univerben Lapov, a 35. születésnapját éppen ezen a napon ünneplő Boros és Bradford is szórja rendesen.

PVSK-ban a tanácstalanság az úr ezekben a percekben, és a Meszlényi-csapat könyörtelenül kihasználja a rivális hibáit. A vendégek malmára hajtja a vizet az is, hogy az amerikai hátvédek különcsatájában Bradford szép lassan előnyt szerez magának, hiszen amíg Richardson ponttalan marad a második negyedben, addig a kecskeméti kilenc egységet ragaszt az előtte meglévő ötjéhez. Már 14 pont a vendégek előnye, amikor észbe kap a Pécs.

Ivkovics áll a sereg élére, és ha nem is rohamtempóban, de azért közelít a vendéglátó. Igaz, ahhoz, hogy újra tíz pont alá csökkenjen a vendégelőny, kell Lapov is, aki kicsit talán többet foglalkozik a játékvezetőkkel a kelleténél. Bodnárék ezt - no meg a könyökösét - sportszerűtlen hibával torolják meg, ami egyszersmind a vendégcenter harmadik személyije, másrészt három pontot ér a pécsieknek, közvetlenül a szünet előtt.
"Ez már nem is olyan rossz kiindulási alap" - mondhatják a hazaiak, és az Univer nyomába erednek. Hat pontra zárkózik fel a PVSK, és feljebb is jöhetne, ám Richardson ellen két, legalábbis furcsa támadóhibát fújnak a bírók. No meg kecskeméti oldalon 13-as számmal játszik egy varázsló. Cory Bradfordnak hívják. Tökéletes motiváltság és elsőrangú dobásbiztonság jellemzi ekkortájt az amerikai hátvédet, aki harminc perc után már 23 pontnál jár. Márpedig ahol ilyen vezér szerepel, ott nem lehet probléma az előny megtartása.

Nem is az - egy ideig. Aztán Lapov begyűjti a negyedik hibáját, míg a túloldalon Richardson jelzi, róla sem szabad megfeledkezni. Előbb gólt dobat az amúgy csuda dolgokat művelő Horváthtal, majd maga szór be két duplát. Láss csodát, öt perccel a vége előtt egyenlő az állás. Hihetnénk, a helyzeti előny most már a hazaiaknál, csakhogy piros mezben ott találjuk McClendont és Bradfordot. Az előbbi nagyon jó, az utóbbi káprázatos. Kilenc pontot hoznak össze, és ez már elég kell hogy legyen. És bár a "Párducok" mindent bevetnek, hárompontos hátrányban például Csirke triplát dobhat a legvégén, elég is.
Egy hangos "Thank you" minimum jár a kecskeméti hívektől a tengerentúli duónak.

Mi hiányzott most csapata győzelméhez?
Fodor Péter, a hazaiak edzője: - Nem fejeztük be higgadtan a lehetőségeinket, és nem volt türelmünk kivárni, hogy az ellenfelünk hibázzon.

Hogy tudott végig ilyen kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtani?
Cory Bradford, a meccs legjobbja: - Rettentően kemény meccs volt, de én nagyon szeretem ezeket a találkozókat. Jó, hogy nem szúrtuk el a végét.