Wylie-fricska a Vadkakasoknak

A túloldalon a lassan sajnos állandó kispadosnak tekinthető Dzunics mellett Szőke nem készülhetett bevetésre, ő bokaszalag-szakadást szenvedett, és több hétre kidőlt a sorból. Furcsa volt látni a mindössze nyolc melegítő Vadkakast, amiatt alighanem büntetésre számíthat a vendégcsapat, hiszen tíz kosarasnak mindenképpen lennie kell. Legalábbis a szabály szerint.
Több mint egy negyeden át tartotta szerény előnyét a házigazda, amely pedig nem nagyon tudott mit kezdeni a debreceni zónával, a szünetbéli 3/18-as somogyi triplamutató legalábbis igazolni látszik Reidedző húzását. A második negyed végén Tóth lendített sokat csapata szekerén, midőn gyors egymásutánban két triplát süllyesztett el a gyűrűben. Három újabb távoli találatával ugyanő tartotta a lelket a Debrecenben a harmadik felvonásban is - már ameddig egymaga elegendő volt a belelendülő kaposváriak ellen.

A volt csapatával szembekerülő, és nem mellesleg nagyszerűen játszó Wylie (érdekes, hogy jobbára éppen Thomson őrizte, aki miatt nem is olyan régen távoznia kellett) tizenkét pontot termelt tíz perc alatt, majd megtört az addigi hárompontosátok is. Dióhéjban ennyi a magyarázat arra, miként is dobott duplaannyi pontot a harmadik negyedben a bajnoki címvédő.
S e szárnyalás el is döntötte a találkozó sorsát. A záró percekben vendégoldalon továbbra is csak Tóth volt dicsérhető (igaz, ő nagyon, hiszen káprázatos teljesítményt nyújtott), sokat elmond a hajdúságiak produkciójáról, hogy rajta kívül összesen négy pontot hozott össze a csapat az utolsó felvonásban. Márpedig ez kizárólag vereséghez vezethetett.

Szebb ez a győzelem?
Joe Wylie, a Kaposvár ex-debreceni centere:
Nem táplálok bosszút a Debrecen ellen, és ez is csak egy meccs volt, olyan, mint a többi. Annak azért örülök, hogy Kaposvárott végre megmutathatom, mit tudok, mert Debrecenben erre elég kevés lehetőségem volt.

---- T ---- &