Dzunics méltóképpen tisztelgett

Arra egy nappal később – fájdalom, tévékamerák nélkül – került sor, magától értetődő módon tömött lelátók előtt. A fehérváriak által meghirdetett szándék, nevezetesen, hogy győzni jöttek Kaposvárra, az első négy vendégtámadásnál tökéletesen tetten érhető volt, tudniillik valamennyi akcióját kosárral zárta az Albacomp. A túloldalon az első két mezőnygól Dzunicsé volt, akit szomorú apropóból már a derbi előtt éltetett a somogyi publikum. A magyar válogatott hátvédje méltóképpen tisztelgett napokban elhunyt édesapja emléke előtt, az első nyolc hazai pontból hetet ő jegyzett. Hogy aztán a negyed vége előtt már 13 egység álljon a neve mellett.
Kellemetlenül érintette a házigazdát, hogy az egyik vezéralak, Ivkovics az 5. percben a második személyi hibáját kapta, túlzás lenne azt állítani, hogy Vígh spori ünnepelt sztár lett volna ezekben a pillanatokban. Az elődöntő harmadik találkozójára újra bizalmat kapó Lukjanecnek viszont tapsolhatott a maroknyi, ám roppant lelkes vendégtábor, hiszen úgy játszott, ahogy azt edzője elképzelte. (Farkas elmélete szerint az ukrán bedobó idegenben, az amerikai Hart otthon hasznosabb.)
Az első szakasz közepén 15–11-es Albacomp-vezetésnél még nem sok minden utalt rá, hogy percek múltán felállva tombol majd a helyi tábor. No persze ki sejthette volna, hogy 11–0-s száguldással rukkol elő a Kaposvár. Dzunics továbbra is más dimenzióban kosarazott, és úgy tűnt, összeállt a Miljkovics-társulat híresen szigorú védekezése is. Aztán fordult a kocka, és Lukjanec triplájával beérte riválisát a látogató. Beérte, aztán újra hagyta meglépni. Szőke beálltával hatékonyabbá vált a somogyi csapat, és minthogy Simon és De Gray is rákapcsolt, 14 hazai pontra csak kettővel tudtak felelni Lapovék.

Igen ám, de a fehérváriak kezében is lapult még néhány ki nem játszott adu. A felettébb hatékony Bencze, a vendégek NBA-draftlistása szorgoskodott össze néhány találatot, és mert Lukjanec és Boros továbbra is remek dolgokat mutatott, a szünetre háromra fogyott a három perccel korábban még 12 pontos somogyi előny. A folytatásban Archbold javított az addigi pocsék triplamutatóján (0/5), majd nem sokkal később Ivkovics álompasszából Simon is betalált kintről. E két kosár markánsan közrejátszott abban, hogy meglógott a Klíma-Vill. Kellett persze ehhez az is, hogy nyolc perc alatt mindössze hét pontot érjen el az első félidőben mezőnyből 57 százalékkal célzó Alba. És ha egy üzlet beindul…
Szokásához híven megnyomta a harmadik felvonást a Kaposvár, és döntésre is vitte a dolgot. Simon, Archbold és Ivkovics lépett elő főszereplővé, így a házigazdát még az sem rázta meg túlságosan, hogy legjobbja, vagyis Dzunics perceken át felrepedt állát ápoltatta a kispadon. A kegyelemdöfést Archbold hárompontosa adta meg a záró etap 4. percében. Húsz pont fölé nőtt a különbség, és ez éppen elég volt az egyre inkább örömittas közönségnek ahhoz, hogy a vendégek tudtára adja, mit is gondol az összecsapásról. "Edzőmeccs, edzőmeccs!”– skandálta a tábor, és az eredmény valóban ilyesvalamit sejtetett. De Gray használta ki az alkalmat, hogy ízelítőt adjon ugrótudományából, miközben mindenki tudta, a fontos kérdésekre már réges-rég választ kaptunk. Kiderült például, hogy újra a Klíma-Villnél az előny, no meg az is, hogy a Farkas-fiúknak egyetlen lehetőségük maradt arra, hogy idegenben diadalmaskodjanak.
De vajon lesz-e még egy meccs Kaposváron?

Mestermérleg

Goran Miljkovics: – A nagyon sportszerű elődöntőben remekül játszva szereztünk előnyt. A harmadik negyedben kitűnően védekezett a csapat, és ekkor le tudtuk rázni az Albacompot.
Farkas Sándor: – Minden tekintetben jobb volt a Kaposvár.