Keretbe foglalták az évadot

Vágólapra másolva!

2002.08.01. 21:54

Címkék

Meglepetés kizárva: az elmúlt esztendőkben megszokott fináléval ért véget a női bajnokság lassan két hónapja. Vagyis Pécs kontra GYSEV. Sorozatban ötödször a sorozat legfontosabb párharcában. Az újdonság, hogy a döntő a soproniak dominanciáját hozta, hogy miért, az reményeink szerint az alábbi összeállításunkból is kiderül. A bajnoki döntőbe jutott együtteseket górcső alá vettük, megválasztottuk a legjobbjaikat, tehetségeiket, közöljük a pontátlagaikat és edzőik értékelését. Sorozatunkban másodikként a bajnokság aranyérmesével, a GYSEV-Ringával foglalkozunk.

Az NS szerint az év legjobbja: Zuzana Zirková

A soproniak vezetôedzôje, Farkas Sándor javaslatát is figyelembe véve a szôke szlovák hátvédre esett a választásunk. Akikben élnek még a bajnoki döntô emlékképei, bizonyára lelkesen bólogatnak, ott tette ugyanis fel igazán a koronát Zirková az egész idényben nyújtott remek teljesítményére. Ott valósággal szárnyalt, kétszer dobott tizenhét pontot, egyszer pedig huszonkettôt – a 22 éves légiós, szépen búcsúzott tehát a soproniaktól,. A légiós a cseh Brnóban folytatja pályafutását. Mutatós játéka – és mutatós külseje – alighanem hiányozni fog a magyar pályák közönségének.

Az NS szerint az év tehetsége: Török Szilvia

A Diósgyôrbôl érkezett irányító alaposan kivette a részét a GYSEV sikereibôl. Ki is kellett, hogy vegye, mivel ô volt a cseréje Tully Bevilaquának, a zöld-sárgák ausztrál játékmesterének, és a légiós lecserélése esetén mindig Törököt küldte pályára Farkas mester. Ô pedig többnyire meghálálta a bizalmat, védekezésben és támadásban is egyre stabilabb volt a játéka, igaz, azért néha becsúszott nála egy kis hullámvölgy. De ezt egyelôre írjuk a kora számlájára, bár itt azért meg kell jegyezni, hogy „Töszi” csupán egy évvel fiatalabb a fentebb magasztalt Zuzana Zirkovánál…

A képlet roppant egyszerű: a soproni vasutasok játszottak a legszebben, a legjobban, és a legeredményesebben. És ennek megfelelően tulajdonképpen könnyedén nyerték a bajnokságot, bár könnyű bajnoki győzelemről nehéz beszélni akkor, ha két olyan kitűnő együttes verseng az aranyért, mint nálunk a GYSEV és a Pécs. A két, önmagát európai szinten is nagycsapattá kinövő alakulat öt esztendeje tartó párosversenyében ezúttal a soproniak voltak a jobbak – ami meglepő, ezt a baranyaiak még csak kétségessé sem tudták tenni a bajnoki döntő során.
Bár ez a szezon egészét tekintve voltaképpen nem is annyira meglepő. A zöld-sárgák ugyanis remekül rajtoltak, sorra nyerték a meccseket, és nemcsak itthon taroltak, hanem az Euroligában is. Látványosan játszva, sok pontot dobva gázoltak át ellenfeleiken, egészen december 20-áig, amikor is valami megszakadt a lengyel Gdynia otthonában elszenvedett vereséggel. Az addig hét honi bajnokit és öt euroligás meccset nyerő csapat valami miatt visszaesett, igaz, ez a magyar bajnokságra nem volt kihatással, mert ott annyira kimagaslott a GYSEV a többiek közül. Az egyetlen rázósabbnak ígérkező összecsapást, a PVSK ellenit január végén sikerrel abszolválták Baloghék, és innentől kezdve senki sem fenyegette alapszakasz-elsőségüket, mivel a nagy rivális két meglepő vereséget is begyűjtött időközben.

Edzôi szemmel: Farkas Sándor

– Az eredmények önmagukért beszélnek, azt hiszem. Bár az Euroligában nem sikerült megvalósítanunk a célunkat, a Final Fourba jutást, ezt nem érzem tragédiának, mert nagyon sokat erôsödött a mezôny, és a csoportunk is nagyon erôs volt, jellemzô, hogy az elsô négy helyezett közül három a mi nyolcasunkból került ki. A Magyar Kupából rosszul jöttünk ki, de egyrészt nem az itteni arany megszerzése volt a legfontosabb tervünk az elmúlt évadban, másrészt az orosz Sztyepanova Pécsre érkezése nagyban befolyásolta a finálé alakulását. A bajnoksággal kapcsolatban a legnagyobb fegyverténynek azt tartom, hogy a play offot nullára nyertük, vagyis egyszer sem kaptunk ki a rájátszás során. De az idény egészét tekintve is csupán egyetlen alkalommal szenvedtünk vereséget bajnokin, és akkor is csak három ponttal, egy tét nélküli mérkôzésen…

A nemzetközi porondon azonban becsúszott néhány kellemetlen pofon. Az első öt győzelem után a következő tizenegy mérkőzés több mint felét elveszítették a soproni vasutasok, hat vereséggel pedig nem lehetett esélyük a csoport első két helyéért folytatott versenyfutásban. Különösen a valenciai és a parmai kisiklás volt váratlan, de a két sztárcsapat, a francia USVO és a lengyel Gdynia elleni hazai meccsen is győzni tudott volna egy jó formában lévő GYSEV. A csak közepes formában lévő viszont mind a kettőn kikapott, így maradt a csoport harmadik helye a végelszámolásnál, ami azt jelentette, hogy a Ruzomberok elleni negyeddöntőben az ellenfelet segítette a hazai pálya előnye.
És sajnos ez el is döntötte a továbbjutás sorsát, meg egyszersmind azt is, hogy a zöld-sárgáknak továbbra sem sikerült a nagy áttörés, a négyes döntőbe való bekerülés.
Időközben a Magyar Kupa döntőjében is elvérzett Farkas Sándor együttese a Sztyepanovával megerősített, és ettől új erőre kapott PVSK-val szemben, ami azt jelentette, hogy március végétől már csak a bajnokság maradt a soproni vasutasoknak. Itt viszont már nem volt mese, ezen a fronton nem engedte kiénekelni a sajtot a szájából a GYSEV, mert bár az alapszakasz végén becsúszott az addig színjeles itthoni bizonyítványba egy szoros vereség, előtte és utána is magabiztosan menetelt a Farkas-csapat. Előbb a Szeged, majd a Szekszárd, végül pedig a Pécs is behódolt Baloghéknak, akik a fináléban hathatós segítséget kaptak a bajnokság hajrájára befutó bosnyák centertől, Razija Mujanovics-Brcsaninovicstól.
A soproni vasutasok így keretbe foglalták az idényt: az elején és a végén játszottak igazán jól.