Kettős olasz öröm a 231 km-re rövidített hatodik szakaszon

265 helyett csak 231. Hogy ez valóban könnyebbség, azt ki-ki döntse el maga, mindenesetre a versenyzők ezt a távcsökkentést ”sírták” ki a szervezőknél a csütörtöki etappal kapcsolatban. Ezzel együtt is hatodik szakasz volt a leghosszabb az idei Giro d’Italián, s azért ismerjük el, a kerekeseknek igazuk van, mivel több etap után is előfordult, hogy éjfél körül kerültek ágyba, miközben másnap ugyanúgy kétszáz kilométer körül szakaszok várnak rájuk.

Csütörtökön aztán úgy tűnt, a mezőny nagy része alaposan meghosszabbította pihenőjét, mivel az 11 fős szökevénycsoport a 145. kilométernél már több mint negyed órányi előnnyel hajtott az álmosan tekerő főmezőny előtt. Ez pedig azt is előre vetítette, hogy Franco Pellizotti – aki arról beszélt, 30 éves korára úgy érzi, igazán itt az ideje, hogy valami nagyot alkosson a Girón – elveszítheti az éllovasnak dukáló rózsaszín trikót.

A folytatásban ugyan leheletnyit ”felgyorsult” a főmezőny, ám ez csak a különbség faragására volt elegendő, nem fenyegette a szökevények sikerét, és Pellizotti sem reménykedhetett benne, hogy mégis megtarthatja a trikót.

Az utolsó 40 kilométeren három kisebb dombon kellett átgurulni a bringásoknak, ekkor már a szökevények között is megszűnt az egység, végül több részre szakadva értek célba, a leggyorsabb az olasz Matteo Priamo volt. Összetettben a szakaszon a nyolcadik helyet megszerző Giovanni Visconit vetté át a vezetést, a végső győzelemre esélyesek bő kilenc perces hátrányban vannak az újdonsült éllovassal szemben a pénteki etap előtt, amely az első igazi hegyi szakasz lesz az idei Girón, a 180 kilométeres kerekezés hegyi befutóval zárul.