Heinz Hermann: Románia elleni góllal megkoronázott jubileum – az első 100-szorosok, 26. rész

Magyar labdarúgó sem ünnepelhetné meg szebben a 100. válogatottságát, mint góllal és győzelemmel a románok ellen.

Így jubilált a svájciak első 100-szoros válogatottja, Heinz Hermann 1990 tavaszán. Aki már csak azért is rokonszenves lehet nekünk, mert éppen úgy járt, mint a mi Bozsik Józsefünk: nem tudhatta, hogy amit 100. válogatott meccseként ünnepel, azt később a százegyedikként tartják majd nyilván. Bozsiknak ugyebár az 1956-os, Libanon elleni találkozót számolták hozzá, amikor utólag hivatalos, nemzetek közötti meccsnek ismerték el, Heinz Hermann-nak pedig az 1982-es Liechtenstein elleni összecsapást. Az a meccs korábban azért nem került fel a listájára, mert ugyan Liechtenstein már nyolc éve az európai (UEFA) és a nemzetközi (FIFA) szövetség tagja volt, válogatott mérkőzést 1981-ig nem játszott, és zavarban voltak a statisztikusok, hogy a hercegség elleni 90 perceket nemzetközi találkozónak lehet-e titulálni. Akkor nem tekintették annak, utólag viszont hozzászámolták. Legalábbis a svájci szövetség így tett. Ennek tulajdonítható, hogy szinte minden statisztikai oldalon az 1990. március 31-én Bázelben játszott, Olaszország elleni összecsapás (0–1) szerepel a 100. meccseként, még az egyébként nagyon megbízható eu-football.info oldal is megemlíti azt a hibás információt a dátumhoz csatolt jegyzeteiben, hogy ekkor lett először 100-szoros válogatott játékosa Svájcnak, Heinz Hermann személyében.

De a korabeli svájci újságokban egyértelmű bizonyságot lelni arra, hogy az 1990. április 3-án Luzernben játszott, Románia elleni barátságos mérkőzésen ünnepelték Hermann jubileumát. A Giornale del Popolo azt írta: „A mérkőzés előtt megünnepelték és jutalmazták Heinz Hermannt a 100. válogatottsága alkalmából.” A La Liberté felcíme: „Hermann nagyszerű ajándékot adott magának.” A Le Nouvelliste fotót is közölt, amelyen látszik, hogy Hermann kapott egy 100-as mezszámú svájci válogatott dresszt is ajándékba. A Walliser Bote tudósítása címének azt adta: „Hermann megkoronázta a jubileumát.” A beszámolójában pedig kitér rá: „A 100. válogatott mérkőzését játszó Heinz Hermannt Freddy Rumo, a Svájci Labdarúgó-szövetség elnöke és Edgar Obertüfer főtitkár köszöntötte a pályán.”  

Tagadhatatlan, hogy Heinz Hermann neve ennyi évtized múltán már keveseknek cseng ismerősen, mivel saját korában sem volt éppen világsztárnak tekinthető. Még csak Európa-sztárnak sem. Mindenekelőtt azért, mert sohasem futballozott a hazáján kívül. 1977-től 1994-ig tartó játékos-pályafutása során két ciklusban kilenc évet a Grasshoppersben, ötöt a Neuchatel Xamaxban, kettőt a Servette-ben, egyet az Aarauban töltött. Nyert hatszor svájci bajnoki címet, kétszer országos kupát, 1984 és 1988 között sorozatban ötször választották meg az év svájci labdarúgójának. De hírneve alig-alig szárnyalt át a svájci határon és az alpesi hágókon. No, meg a svájci labdarúgás sem az ő idejében élte aranykorát. Rovatunk eddigi 25 fejezetében egyáltalán nem volt olyan szereplőnk, aki hazája első 100-szoros válogatottja volt, de pályafutása során egyáltalán nem játszott világ- vagy Európa-bajnokságon. Az egyszerre dolgos és kreatív középpályás azonban 118 válogatottsága alatt egyszer sem élhette át, milyen érzés nagy tornán képviselni országa színeit.

A 100. (vagy legalábbis századikként ünnepelt) fellépésének volt magyar vonatkozása is, hiszen az ellenfél, a román válogatott kispadján Jenei Imre ült, aki négy évvel korábban BEK-et nyert a bukaresti Steauával, két évvel később pedig már magyar szövetségi kapitányként dolgozott. A román csapatban ott találjuk az olaszországi vb-re készülő együttes sztárjait, Gheorghe Hagit, Gheorghe Popescut, Marius Lacatust, Gavril Bálintot, Ilie Dumitrescut vagy Muzsnay Zsoltot, aki két hónappal később szerződött a Steauából a Videotonhoz.

A románok tizenegyesből szereztek vezetést a 26. percben, Gheorghe Hagi értékesítette. A tudósítások szerint sokkal jobban futballoztak a vb-re készülő vendégek az első félidőben, de éppen az ünnepeltnek köszönhetően támadtak fel a svájciak. Még a szünet előtt sikerült az egyenlítés, amikor Frédéric Chassot jobbról érkező tökéletes beadását fejelte a román kapuba Hermann. Majd a szünet utáni első percekben Chassot maga is betalált, eldöntve a meccset Svájc javára, amely egyébként meglehetősen megfiatalított gárdával lépett pályára a sikertelen vb-selejtező sorozat után, már a jövő csapatának építése érdekében. Hermannon kívül mindössze két játékos szerepelt kezdőként, akinek legalább tíz válogatottsága volt, Marcel Koller (39) és Alain Sutter (16). Érdemes is volt időben elkezdeni az építkezést, hiszen a következő, 1994-es vb-re és az 1996-os Eb-re már kijutott az együttes. Ám már Hermann nélkül, mert ő 1991. november 13-án, egyébként szintén egy Románia elleni, bukaresti Eb-selejtező (1–0 a románoknak) után „szögre akasztotta” a címeres mezt. Tette 118-szoros válogatottként. Csúcsa 32 (!) éven át életben maradt, csak 2023 októberé­ben érte utol a mostani svájci csapat sztárja, Granit Xhaka.

(A következő részben: Norvégia – Thorbjörn Svenssen) 

 (A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2026. július 18-i lapszámában jelent meg.)