Jó harcosból idővel vezérré érett – interjú Rajczi Péterrel

– Tizenegyszeres válogatott labdarúgóként hogyan került a honvédségbe? Honnan jött a katonaság gondolata?  
– Apai nagyapám a Magyar Királyi Honvédségben szolgált, tüzér főhadnagy volt és járási leventeparancsnok A családban tehát volt hagyománya a katonaéletnek, és a profi sportolás befejeztével bennem is megfogalmazódott, hogy keresek magamnak új kihívást. Gyerekkorom óta puska van a kezemben, rendszeresen járok vadászni, a fegyverek egyáltalán nem állnak tőlem távol. Ráadásul sok rendezvényen jártam, amelyre a honvédség kitelepült, láttam, mennyit fejlődött ez a világ. Teljesen más körülmények vannak, mint régebben.

– Gyerekkorában a nagypapája olykor a térdére ültette és órákig mesélt a katonaéletről?  
– Sajnos korán meghalt, így nem is ismerhettem. De a képei ott voltak mindenhol a nagyszülői házban. Az ötös területvédelmi ezrednél vagyok, Zala, Somogy és Baranya vármegye tartozik ide. Az alapkiképzést Nagykanizsán végeztem, a 48-as zászlóaljnál vagyok rendszerben. Ez érzelmi kérdés is nekem, hiszen a nagyapám ott van eltemetve, a laktanyával szemben. Az első kimenőmön a temetőbe vezetett az utam.

Nagypapája rendfokozatáig szeretne ő is eljutni  

– Bírta a kiképzést?  
– Őszintén hiszem, hogy a volt vagy aktív sportolók különösen alkalmasak tartalékosnak. Terhelhetők vagyunk, fegyelmezettek, kevésbé félünk a komfortzónán kívüli helyzetektől. Nálam ráadásul ott volt a családi kötődés, a fegyverekhez való viszony, a fizikai és mentális kihívás iránti igény. Van két gyerekem, nem tagadom azt sem, felelősséget érzek irántuk, a hazám iránt. A geopolitika is érdekel, és látva azt, ami a világban történik, bennem is feléledt egyfajta hazaféltés.

– Hadnagyi rendfokozatban van jelenleg. Mi a célja?  
– Nagyapám rendfokozatáig mindenképpen szeretnék eljutni, ő főhadnagy volt. A következő fokozathoz idő, munka és képzés kell, de nem riadok meg tőle, sőt, ez is motivál. A sport után szerettem volna belevágni valamibe, ami ugyanúgy kihívás.

– Kaposváron nőtt fel, ott is kezdett futballozni. Ha otthon jár, kimegy a Rákóczi stadionjába?  
– Akkor jöttem el Kaposvárról, amikor másodikok lettünk az NB II-ben. Feljutott a csapat, csak hát utána sajnos szokásos módon két év alatt két osztályt zuhant. Ez valahogy ilyen Rákóczi-specialitás… Hamar tud előrelépni és utána nagyon gyorsan visszazuhanni a mélybe. Ezen is szeretnék egyszer változtatni.

– Sportvezetőként is el tudja képzelni magát?  
– A második diplomámat a Testnevelési Egyetem sportmenedzseri szakán szereztem meg, mindig érdekelt ez a világ is. Sajnos rengeteg rossz példa volt előttem, hogyan ne vezessünk egy klubot. Pályafutásom során megannyi hozzá nem értő emberrel találkoztam, sok hülyeséget láttam, és sajnos ennek az elszenvedői a klubok, valamint mi, játékosok voltunk. Ezen szeretnék változtatni. Jelenleg ott tartok, hogy már konkrét projektet is készítettem Kaposvárnak, amely a város, a megye adottságaira épül, és erősen kapcsolódik a fenntarthatósághoz. Kaposvár elköteleződött a fenntartható és egészséges város koncepciója mellett. Reméljük, ez a projekt is beleillik majd a képbe.

– Mit ért fenntarthatóság alatt a sportban?  
– Nemcsak környezeti, hanem gazdasági és társadalmi fenntarthatóságot. Különböző stratégiák, jelentések – ez már beszivárgott a sportba, és a jövőben egyre inkább követelmény lesz, főleg nagyobb szövetségek részéről. Egy barátomnak segítek ezen a területen építeni a Climate Action nemzetközi szervezetet. Ez egy új piac, nagy lehetőségekkel.

Utálta, ha valaki gombócba gyúrva dobta le a zokniját  

– Kijár Újpestre mérkőzésekre?  
– Gyakran kint vagyok a Megyeri úton. Jó a régi társakkal találkozni.

– Dárdai Pál sportigazgatói szerepvállalásáról mit gondol?  
– Hosszú folyamat első lépése. Mindenki a Ferencvároshoz méri az Újpestet, de tőle még nagyon messze vagyunk. Most jó irányt vett a klub, Dárdai Pál személye garancia lehet arra, hogy szakmailag rend lesz az egyesületben. Régóta égett a ház Újpesten, most a vezetőség végre nem kézi oltókészüléket hozott, hanem egy tűzoltóautót. De egy romhalmazból működő rendszert építeni sok időbe telik, még akkor is, ha van pénz. Minden apró részletnek a helyére kell kerülnie, harmonikusan működnie.

– Sokszor hangsúlyozza a harmónia fontosságát. Miért?  
– Mert a labdarúgás, az öltöző különleges közeg. Az elnöki irodától a takarítószertárig rendnek kell lennie, meg kell adni mindenkinek a tiszteletet. Ez azonnal meglátszik a pályán is. Egy öltözőben különböző személyiségek találkoznak, sokszor szélsőségesek, van, aki rendmániás, más trehány vagy éppen kényszeres, akad, aki teljesen másképpen gondolkodik, mint a többség.

– Ön milyen típus volt?  
– Merev. Szerettem a rendet. Csapatkapitányként meg is követeltem. Ha valaki gombócban dobta be a zokniját az öltöző közepére, felvetettem vele. Ez nem szőrszálhasogatás, a tisztelet része. A szertárosnak nem az a dolga, hogy a koszos zoknikat kifordítgassa, hanem hogy kimosva, megszárítsa, hogy mi tisztán bújhassunk bele.

– Hiányzik az öltöző légköre?  
– Nehéz erre válaszolni. Amikor a karrierem vége felé bementem az öltözőbe, kis túlzással mindenki a gyerekem lehetett volna. Más lett a közös nyelv. Mi még beszélgettünk egymással, viccelődtünk, most mindenki a telefonját nyomkodja. De most ott tartok, hogy a tavasszal mégis visszatérek a pályára, a TF Blasz I-es csapatának leszek a tagja. Meglátjuk, mire vagyok képes fizikailag.

– Hány gólt várnak öntől?  
– Szerencsére nincs elvárás. Valójában nem is akarok sokat játszani, ha időm és erőm engedi, segítek a csapatnak. Az izomzatom sem olyan már, mint régen, de az biztos, ha pályán leszek, mindent megteszek a sikerért, hogy gólt szerezzek. Éppen úgy, mint annak idején.

  Varga Barnabás erősebb bajnokságba igazolt  

– Húsz évvel ezelőtt huszonkét góllal lett az NB I gólkirálya. Hogyan látja a jelenlegi élvonal csatárhelyzetét?  
– Varga Barnabás egyértelműen kiemelkedett a többiek közül. Klubjában, a Ferencvárosban és válogatottban is. Az AEK Athén jó választás neki, erősebb bajnokságba került, forró hangulatú meccseken léphet pályára, és újabb címekért futballozhat. Varga Barnabás távozásával pedig megnyílt a lehetőség az újpesti Aljosa Matko előtt, hogy az élen végezzen. Ki tudja, talán húsz év után újra lesz újpesti gólkirály.

– Muszáj rákérdeznem Varga Barnabás esetére, hiszen a szurkolók közül sokan fanyalognak, mondván, mehetett volna akár a Bundesligába is. Ön viszont úgy fogalmazott, az AEK egyértelmű előrelépés neki. Miért gondolja így?  
– A görög bajnokság előrébb tart az NB I-nél. Ott az Olympiakosz, a Panathinaikosz ellen játszhat rangadót vagy éppen a PAOK-kal. Görög élcsapatba igazolt, megvan az esélye ismét, hogy trófeákat nyerjen. A képességei alapján valóban játszhatna Bundesliga-középcsapatban is, csakhogy ott nem lett volna esélye címeket szerezni. Amúgy sem tudjuk a hátterét az átigazolásnak, milyen ajánlatai voltak, mi motiválta. Tartsuk tiszteletben a döntését, szerintem jól választott. Ha pedig nagy pénzért az arab világba szerződött volna, most azon fanyalognánk, miért nem a karriert részesítette előnyben.

– Mit gondol, az Újpest a télen igazol kiemelkedő képességű játékosokat?  
– Biztos vagyok benne, hogy lesznek fontos érkezők. Dárdai Pál nem azért jött, hogy középszerű csapatot építsen.

– Ha otthon leül a fotelbe, képes sorozatban nézni a meccseket a televízióban?  
– Az összefoglalókat rendre megnézem, esetleg a rangadókat. De ennyi összecsapást képtelenség figyelemmel követni. Az első diplomám megszerzésekor a dolgozatomat a 2002-es világbajnokság elemzéséből írtam, rengeteg találkozót kellett megnéznem, akkor egy időre elegem is lett a meccsekből.

Ha leesik az első hó, azonnal vadászni indulna  

– Hány évesek a gyerekei?  
– Tizenkettő és hat. Mind a két kisfiam, Bence és Mór is sportol, mondanom sem kell, focizik. A nagyobbik több sportágat kipróbált, a magam részéről jobban örültem volna, ha marad a dzsúdónál. Abba legalább nem tudtam volna beleszólni.

– Kritikus apuka?  
– Bence tőlem valahogy nem fogad el semmit. Ha valamit szeretnék, az edzőjével kell megbeszélnem. Egyébként is nehezen tudom elmondani a gyerekeknek, mit hogyan kellene csinálni. Ezért sem nyitottam az utánpótlásedzőség felé. Meg tudom mutatni nekik, hogyan kell, de elmagyarázni annál nehezebben. Főleg, ha a saját gyerekemről van szó.

– Bencével ennyire hasonló karakterek?  
– Nagyon. Konok, mint én. Ennek pedig az a vége, hogy rendre összeveszünk. De rendkívül elszánt, ezt tisztelem benne.

– A család mellett a hobbijára, a vadászatra nem is jut ideje?  
– Régen sokkal többet voltam az erdőben. Igazából most is ott kellene lennem. Nagy hó esett, ilyenkor csodás a természet. De sajnos az erdő helyett most is itt vagyok a fővárosban.

– Mire lehet lőni ilyenkor?  
– A lényeg, hogy kint legyek a természetben. Vaddisznóra szeretek leginkább vadászni, de hangulatos az apróvadazás is. A lesre is felülök olykor, de egy helyben nem tudok sokáig megmaradni. Inkább elindulok cserkelni. Azt imádom.

A sportdiplomáciában is el tudja magát képzelni  

– Hol látja magát öt év múlva? A vadászlesen üldögélve, valamelyik futballklub irodájában, vagy a hadseregben hivatásos katonaként?  
– Fogós kérdés. De ha már itt tartunk, a sportdiplomácia is érdekel, szep­temberben szeretném a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem egyéves sportdiplomáciai szakképzését is elvégezni. A sportban mint diplomáciai eszközben is nagy fantáziát látok. Mindenesetre próbálok olyan területet keresni, ami valóban érdekel, ami közel áll hozzám. Nagyon sok ötletem van, sportvezetőként miként lehetne a szurkolók felé nyitni, még inkább bevonni őket a klub mindennapjaiba.

– Mindig is vezértípus volt?  
– Korábban jó harcos voltam, és ahogy teltek az évek, úgy váltam egyre inkább vezértípussá. A jó harcosból valaki vagy vezérré válik, vagy megmarad szürke katonának. Én próbálok előbbivé avanzsálni. A jó vezető nem születik, hanem alakul. Sportvezetőként az öltöző például nagyon ingoványos talaj, ha bizonytalan vagy, azonnal megesznek, kikezdenek. Ha viszont túlzott önbizalommal állítasz be, akkor megutálhatnak. Ebben is meg kell találni az arany középutat.

– A gólkirályi címért járt annak idején valamilyen különdíj? Évtizedekkel ezelőtt előfordult, hogy a legjobb egy „kispolskit” kapott.  
– Én trófeát kaptam a szövetségtől, de nekem ez legalább annyit ér, mintha autót kaptam volna.

– Hol tartja a trófeát?  
– Édesanyámnál, Kaposváron. Ott van a legjobb helyen.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2026. január 10-i lapszámában jelent meg.)