Öreg bunyós nem vén bunyós – veterántalálkozó

Tarantino Ponyvaregényében Butchcsal, azaz Bruce Willisszel együtt megtudtuk Marsellus Wallace-tól, hogy a bokszban nincs öregfiúk-bajnokság. Öregfiúk ellenben vannak, csak ma már nem a szorítókötélen belül kell keresgélnünk őket. (Tisztelet a kivételnek, hiszen a profik között azért néhány örökifjú egykori menő is aktív még, avagy élethosszig is lehet viselni a kesztyűt.)

Nagy nevek hívták életre a Veterán Bunyósok Alapítványát, a teljesség igénye nélkül Hranek Sándort, Füzesy Zoltánt, Szikora Istvánt, Schubert Ferencet, az ötletgazda Kertész Gyulát és az olimpiai bajnok Kovács Istvánt is megtaláljuk az alapítók és a kuratóriumi tagok között. Kokó egészen mostanáig az elnöki tisztséget is betöltötte, de mivel novemberben a Magyar Ökölvívó-szakszövetség első emberének választották, összeférhetetlennek ítélte meg a két posztot, és lemondott. Az alapítvány által szervezett évnyitó vacsorán, amelyen vagy 200 ifjú és kevésbé ifjú veterán vett részt, Atlanta bajnoka részletesen beszélt az immár közhasznú szervezet (figyelem: innentől jöhetnek az 1%-ok a személyi jövedelemadókból!) eddigi működéséről, és azzal a szomorú hírrel is szolgált, hogy München aranyérmese, a 75 éves Gedó György agyvérzéssel kórházba került, emiatt nem lehet ott az egykori cimborák között.

„Az alapítvány mindig is a szívügyem lesz, két év alatt nagyon magasra jutottunk, és MÖSZ-elnökként ezután is szeretném támogatni a működését” – mondta Kokó, aki sajnálatosan hosszan sorolta azokat, akiktől 2024-ben vett búcsút a magyar bokszcsalád Petrovics Jánostól és Bakos Jánostól Drexler Gézán, Jakab Vilmoson és id. Balzsay Károlyon át Kiss „Totó” Zoltánig vagy Ackermann Györgyig – szép bokszhagyomány: tíz gongütéssel emlékeztek meg az előző év halottairól. 

A búcsúzó kuratóriumi elnök természetesen a legnevesebb adakozókról sem feledkezett meg. Roy Jones Jr. és Dariusz Michalczewski a kilencvenes-kétezres évek fordulóján uralta a félnehézsúlyt (az utóbbi elbukott WBO-övét éppen Erdei Zsolt szerezte vissza az Universum Box-Promotionnek 2004 januárjában), ám hiába birtokolták az összes jelentős világszervezet vb-címeit, a ringben sohasem találkoztak, bármennyire is szerették volna a rajongóik. Ha a kötelek között nem is, a veteránbunyós-alapítvány gáláns támogatói között mégis ott voltak mindketten, hiszen Michalczewski 5000 euróért vásárolta vissza a saját, árverésre bocsátott kesztyűjét, Roy Jones pedig a Hell magyarországi reklámarcaként ajánlott fel az itteni segítségéért egy jelentősebb összeget Kovács Istvánnak, aki Dariusz adakozásával együtt ezt is betette a közösbe. Mi több, hárommillió forintra ki is egészítette, így hizlalva a kisebb-nagyobb adományokból már szabad szemmel láthatóan is szépen növekvő összeget.

Kokó utódja a kuratórium élén egy másik amatőr és profi világbajnok, Erdei Zsolt lett, aki az alapítvány szokásos évnyitó vacsoráján már át is vette a stafétát egykori hamburgi klubtársától.

Ökölvívók, edzők, bírók és támogatók ültek le egy asztalhoz, szomorú arcot egyet sem láthattunk, az idő pedig mindent megszépít, a jelenlévőknek például vesztes meccsük talán nem is volt, a végeláthatatlan történetek legalábbis ezt erősítették meg. Abban pedig igencsak erős volt a konszenzus, hogy Kovács István elnökké választásánál jobb nem történhetett a sportággal. Esetleg ha ott marad az olimpia műsorán, de a sötét fellegek nemzetközi fronton is oszladozóban vannak. A szakadár szervezetként létrehozott World Boxing világszövetséget ugyanis a Nemzetközi Olimpiai Bizottság pillanatokon belül elismeri a már Párizs előtt örökre kipenderített IBA helyett az ökölvívás nemzetközi képviselőjéül, és innentől a boksz Los Angeles-i részvétele elől is elhárul a legnagyobb akadály. A magyar szövetség február 8-i rendkívüli közgyűlésén dönt a World Boxinghoz való csatlakozásról – ismerve a körülményeket, ez a szavazás puszta formalitásnak ígérkezik. 

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2025. január 18-i lapszámában jelent meg.)