A Bártfai utcától a velencei Lidóig – Vadas Gyula fotógyűjteménye, 3. rész

Vadas Gyula (1886–1971) a két világháború közötti sportvilág megbecsült alakjaként, a Nemzeti Sport nyitott szellemű főszerkesztőjeként, a lapot európai mércével is kiemelkedő nívóra emelő vezetőként a magyar sporttörténet rendkívül figyelemre méltó személyisége. Ezért is fogadtuk hálás érdeklődéssel a család által felkínált lehetőséget, hogy végignézhettük a nyilvánosság előtt hosszú évtizedeken át ismeretlen, saját kézzel szerkesztett fényképalbumát. Mint az előző két rész esetében, ezúttal is Vadas Gyula személyes képaláírásait másoltuk a fotók mellé, ahol kellett, némi saját kiegészítéssel. Találtunk egy életrajzi szempontból különösen érdekes, hosszú bejegyzést vasúti tisztviselői időszakáról is.

„A MÁV-nál először Ungváron szolgáltam: 1908. májustól mint forgalmi díjnok, 1908. november 1-től fogalmazó gyakornok és 1909. május 1-től fogalmazó. Az előírt vizsgák letétele után itt forgalmista voltam. 1909. júniusban Nyíregyházára helyeztek át, ugyancsak forgalmistának. 1910. tavaszán Máramarosszigetre kerültem vezénylő- és oktatótisztnek és állomásfőnök-helyettesnek. (Ez 2 évi szolgálat után – különösen egy jogásznál – páratlan kitüntetés volt.) 1911. februárban az apósom kijárta, hogy Pestre helyezzenek (hogy a Laci fiam itt szülessen meg). Először a dunaparti teherpályaudvaron voltam számfejtő, majd pénztáros. 1912-ben az igazgatóság visszatérítési osztályába kerültem, ahonnan (fogalmazványaimmal elismerést aratva) 1913-ban kérésem nélkül az előkelő díjszabási osztályba (előbb a helyibe, majd a külföldibe) helyeztek át. A háború után már csak imitt-amott jártam be (Nemzeti Sport) és 1922. június 30-án nyugdíjaztak.” 

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2024. április 20-i lapszámában jelent meg.)