Kajak-kenu: Egy nap alatt évek munkája érhet be vagy válhat semmissé – Schmidt

Már a Taksony vezér-hídról tisztán lehetett látni a síkvízi kajak-kenu válogatott C–4-es egységét (Koczkás Dávid, Slihoczki Ádám, Hajdu Jonatán, Hodován Dávid), ahogy már közel fél órával a sajtónyilvános edzés kezdete előtt készül a vízreszállásra a Dunavarsányi Olimpiai Központban.

Bár túlnyomó többségében a magyar nemzeti csapat tagjait láthattuk, a parton akadt a jelentős időeltolódás miatt az augusztus 23. és 27. közötti, olimpiai kvótaszerző világbajnokságra már az öreg kontinensen készülő brazil, ausztrál, szingapúri és chilei sportoló is. Utóbbi kettővel az utánpótlás-válogatott Biben Karina ápolta kedélyesen a nemzetközi kapcsolatokat, jókat kacarásztak a csónakház mellett, majd a Ráckevei-Duna hullámain is. Feltűnt egy-egy spanyol illetve német dresszes fiatalember is, ám mint kiderült, „többszörösen imposztorok” voltak, egyrészt mindkettőről kiderült, magyarajkú, ráadásul egy kétpárevezős hajóba szálltak be, ami, ugye, másik sportág.

Az előre leadott névsor alapján nem számíthattunk Lucz Annára, aki éppoly váratlanul bukkant fel Dunavarsányban, mint ahogy az országos bajnokság utolsó napjáról eltűnt – mint ismert, Szegeden az első két napon öt aranyérem került a nyakába, majd a harmadikon három versenyszámban is „nem indult” került a neve mellé a hivatalos jegyzőkönyvbe.

„Elkaptam egy kisebb vírusfertőzést, nem éreztem jól magamat, úgyhogy inkább hazamentem – magyarázta a Nemzeti Sportnak az UTE kétszeres világbajnok kajakosa, majd nyugtatólag hozzátette: – Azóta teljesen felépültem, alig néhány napig tartott. Jó állapotban vagyok, jókat edzettünk Dunavarsányban.”

Időközben megérkezett a helyszínre Magyarország sportért felelős államtitkára, Schmidt Ádám, aki előbb a kajak négyes olimpiai bajnok tolóemberével, Tótka Sándorral váltott néhány szót, majd motorcsónakba szállt a szövetségi kapitány Hüttner Csabával és a Magyar Kajak-Kenuszövetség szakmai igazgatójával, Boros Gergellyel, és az edzés további részét abból tekintette meg.

„Döbbenetes, hogy a kvalifikációs versenyen egy nap leforgása alatt több év munkája érhet be vagy válhat semmissé – nyilatkozta Schmidt a partra érve. – Természetesen az érmekért mennek a versenyzők, de talán most mindenki arra összpontosít, hogy a csapat megszerezze a lehető legtöbb kvótát. A férfi kajak négyes küzdelmét előzi meg a legnagyobb izgalom, hiszen csak a duisburgi világbajnokságon szerezhető indulási jog a párizsi olimpiára, bármilyen apróságon múlhat, megkaparintja-e egy-egy egység.”

Valóban, a legapróbb nüanszok is nagy jelentőségűnek bizonyulhatnak, erről tesz tanúbizonyságot az is, hogy a kvartettet felkészítő Hüvös Viktor éppen csak lejött a vízről, már nyoma is veszett – Tótka evezőjével nem stimmelt valami, így a mesteredző azonnal útnak indult a sportszergyártó budapesti központjába a problémát orvosolni, hiszen nincsen veszíteni való másodperc a felkészülésben.

Az edzés végére aztán megérkezett a királyszámban, K–1 1000 méteren induló Varga Ádám és a C–1 1000 méteren induló Adolf Balázs is – ők az Újpesti-öbölben tréningeztek reggel, de a média kedvéért a levezetés után Dunavarsányba utaztak nyilatkozni.

„Természetesen egy sportoló minden versenyre nyerni megy, tehát az arany a legfőbb célom, és ez egy teljesen reális cél a világkupa-versenyeket látva. Végül is mondhatjuk, hogy az aranyérem lesz a cél, de nem leszek elkeseredve, hogy ha sikerül menni egy nagyon jó pályát, és az »csak« egy ezüstre lesz elég” – fogalmazott Varga.

A válogatott programja nem ért véget Dunavarsányban, délután a női kajakosok olimpiai számokban rajthoz álló versenyzői és a kenus Balla Virág szintén sajtónyilvános edzésen vettek részt Szolnokon. Egy félreértés miatt azonban mire a sajtó munkatársai megérkeztek a helyszínre, a versenyzők már végeztek a vizes edzéssel, így csak az edzőtermi munkába engedtek bepillantást. A fizikai állapotukról annyit, a súlyok tollpihék módjára repkedtek, ha csak ebből indulunk ki, minden bizonnyal készen állnak a kvótaszerző világbajnokság keddi rajtjára.